Fogynak a magyarok a Berlinálén

Szaporodnak a kialvatlan, másnapos újságírók, producerek és színészek a Berlinálé nyolcadik napjára. Csütörtökön a magyar szekértábor a nemrég átadott Collegium Hungaricumban közös erővel húzott bele az éjszakai fesztiválozásba a Gorkij színház szomszédjában, a felkapott Berlin-Mitte kerületben. Az új épület első kiállítását a Tejút német premierjével nyitották meg, és a hüllőszemű Udo Kierrel, akit még Bódy Gábor állított a magyar filmművészet mellé a 70-es években. Maga az új és modern épület különben hibátlan, főleg az Unter den Linden felé néző hatszor nyolc méteres vászon, amire belülről vetítenek, hogy az utcáról is lehessen mozizni. A visszafogott, kulturált hangvételű bulira Fliegauf Benedek és a producere, Muhi András mellett Szabó István is eljött, és elég hamar le is lépett, de a közönség javát így is a fesztiválról átruccant magyarok adták.
Innen később egy macedón film bulijába szédültünk át, ahol a balkán punkdiszkó mellett egy francia producer szidta nekünk a Berlinálét, miután már zsinórban a harmadik estére részegedett le: „Semmi értelme, hogy itt vagyok a fesztiválon, holnap megyek is haza dolgozni.“ Lassan a magyar producerek is elszivárognak a városból, Miskolczi Péter (Taxidermia, Betthoven árnyékában), Barbalics Péter (Sorstalanság), Petrányi Viktória (Johanna, Delta), Erkel András (Mr Bean sorozat), Váradi Gábor (Taxidermia) és Kántor László (Dallas Pashamende) is hazarepült már, de az MMK főtitkára, Tóth Erzsébet, és Návai Anikó is itthagyta az Alte Potsdamer Strasse környékét. A filmes vásáron is csökkent az aktivitás, a forgalmazók már napok óta szabadulnak a katalógusoktól és repiajándékoktól, nehogy haza kelljen őket reptetni.