Eufrozina, Kende
9 °C
25 °C

A világ, amit Jack Bauer sem ment meg

2011.05.18. 18:33 Módosítva: 2011.05.18. 18:39

Nagyvonaló és nagyzoló világvégét rendezett Lars Von Trier saját lelki bajaiból. Mit teszel, ha tudod, hogy itt a vilávége, de Jack Bauer is töketlen? Melancholia Cannes-ban.

A világvége borzasztó nehéz ügy a moziban, ha tudjuk, nincs egy alkoholista, de bátor Bruce Willis a kelléktárban, akit berántva bármikor megmenekülhet a Föld az örök pusztulástól. Lars Von Trier nem castingolta Bruce Willist, helyette eljött Jack Bauert, aki mindvégig igyekszik megnyugtató lenni, de ez a Jack már nem az a Jack, valószínűleg az a baja, hogy nem 24 órája van, hanem már csak valamennyi. A valamennyi, vagyis életünk végének beláthatatlansága nyomasztó és felkavaró dolog, sokkal könnyebb minden, ha tudjuk: 24 órával küzdünk.

Lar Von Trier az Antikrisztusban nagyjából az emberséggel végzett, most az emberiséggel teszi ugyanezt. A golfpályával körülvett csodakastélyban meghalni szépen, ez a szereplők feladata, mert egy Melancholia nevű bolygó közeledik a Föld felé, biztosnak látszik a vég, sok mindent nem lehet tenni. Az utolsó napok bemutatása lesz Lars von Trier filmjének témája. A sötét hangulatú Wagner nagyvonalúságával és nagyzolásával rendezett egy reklámfotókra emlékeztető, a hiperrealizmust a varázsmesékkel keverő mozit. Ha ilyen a vég, akkor köszönöm, kérem.

A Melancholia két részből, a két testvér történetéből áll. Az elsőben Justine (Kristen Dunst) esküvőjén vagyunk, aminek mindenki marhára örül, csak Justine nem. Ő kiakad, elgyengül, próbálja elfogadni saját életének végét. Ahogy a második részben Claire (Charlotte Gainsburg) is. A két történet így lesz párhuzamos az eltérő idősíkok ellenére. Mindkét nő a maga módján valaminek a végét várja, amivel nem tud megbirkózni, amire nagyon alaposan fel kellene készülni. De az életben sok tekintetben csak sodródunk az eseményekkel, a sorssal, ami elől nem lehet elmenekülni. Legyen az esküvő, vagy világvége.

A szereposztás egészen pazar: a Penélope Cruz helyett beugró, a rendezőt és minket is meglepő Kirsten Dunst alakítja a depressziós menyasszonyt, aki saját esküvőjét is lassan szétveri, testvérét pedig a rendkívüli Charlotte Gainsburg alakítja. Előbbi a depresszión át menekül a csendes elfogadásba, utóbbi a reményt elpusztítva fordul a pánik felé. Az anyjukat a mindennel elégedetlen, épp ezért mindenkit kiosztó Charlotte Rampling alakítja, Kiefer Sutherland pedig csendes, de fontos mellékszereplő. A színészek meg nagyon figyelnek egymásra.

Vége

A nézőnek fura szerep jut ebben a filmben Lars von Trier provokatív ötlete miatt: ezt a Földet senki nem mentheti meg, itt nem kell szurkolni egy szuperhős közbelépésének, csak el kell fogadni a véget. A film végi világvége igazából feloldás, és így happy end. A világ szar, nehezen találjuk meg magunkat. Amit Terrence Malick a The Tree of Life-ban megteremtett, azt Lars Von Trier ugyanolyan szépen elpusztíotta.