A digitális poénok megölték Bambit

2011.08.03. 18:56
George Lucas CGI rajzfilmek helyett pénzt akart, ezért 5 millió dollárért eladta Steve Jobsnak a Pixar-dolgozókat. A cég az elmúlt 25 évben nemcsak bezsebelt egy tonnányi díjat és pénzt, de beelőzte a két nagy animációs óriást, a Disney-t és a DreamWorks Animationst is.

A Pixar Pixar Animation Studiost még 1979-ben Graphics Group néven alapították a Lucasfilmnél, de a csapat hajtómotorja, a későbbi Pixar-agytröszt, a Disney-től Lucasékhoz igazoló John Lasseter csak 1984-re tudta összehozni az első animációs filmjüket, az Adventures of André and Wally B-t. Így amikor a 37 milliós Howard a kacsa nevű szörnyűség csak 37,9 milliós bevételt tudott összekinlódni, George Lucas 5 millió dollárért cserébe megszabadult a kísérletezgetős kedvű, de nulla hasznot hajtó CGI-rajzfilmgyártól. A vásárló viszont Steve Jobs, az Apple társalapítója volt, aki az évtizedeken át együtt sztorizgató, kreatív csapattal úgy felpörgette a Pixart, hogy az mára a DreamWorks és a Disney legnagyobb riválisa lett. Utóbbi ráadásul 2006-ban egy részvényvásárlással be is kebelezte (cserébe Pixar-dolgozók ülhettek a Disney-birodalom elnöki székeibe, de erről majd lentebb).

Az első Pixar cégnév alatt futó rövidfilm az 1986-os Luxo Jr. volt, főszerepben az ugráló kis asztali lámpával, akit ma a cég hivatalos logójaként ismerünk. Lasetter a veterán Industrial Light&Magic-dolgozóval, William Reeves-szel megkapta érte az Ezüstmedvét Berlinben, a következő kisfilmjükkel, a 88-as Tin Toy-jal viszont már az Oscart is elhozták. Ebben egy pelenkás kiskölyök abuzált egy felhúzhatós, doboló játékhuszárt a gyerekszobában, ami annyira bejött az akkori Walt Disney Motion Pictures Group-főnöknek, a későbbi DreamWorks-alapító Jeffrey Katzenbergnek, hogy aláírt Steve Jobs-szal egy szerződést a Tin Toy karácsonyi verziójáról és egy egész estés változatról, ami a Toy Story munkacímű trilógia nyitódarabjának szántak. A Pixar ekkor még csak a bevételek 10 százalékát kaphatta meg a Disneytől.

A Tin Toy bádoghuszára óriási változáson esett át, mire 1995-re elnyerte végleges kinézetét, a Buzz Aldrinból és egy G.I. Joe-akciófigurából összegyúrt Buzz Lightyeart. Lasetter 92-ben az Oroszlánkirály társírója, Joe Ranft mellett csupa olyan kreatív animátorral és storyboard rajzolóval dolgozott a Toy Story forgatókönyvén, akik még ma is sorra gyűjtik a díjakat a Pixarnak. Pete Docter (a Fel! Oscar-díjas rendezője) és Andrew Stanton (a Némó nyomábannal és a Wall-E-vel nyert Oscart) első sztorivázlata egyáltalán nem volt Disney-kompatibilis. Musicalbetétektől mentes, haverkodós road movie-t találtak ki, főszerepben egy lecsúszott, tahó hasbeszélő babával (ő volt a cowboy Woody előképe), aki miatt a Disney-főnökség először Joel Cohennel és Alec Sokolowval, majd az akkor még kezdő tévés sorozatguruval, Joss Whedonnal íratta gyerekbaráttá a forgatókönyvet, aztán inkább lelőtte a filmtervet.

Katzenberg viszont 94 februárjában újraindította a Toy Story-projektet, mivel meglátta a nagy lehetőséget a CGI rajzfilmekben: míg az erre az évre elkészülő Oroszlánkirály 45 millió dollárjába került a Disneynek és 800 szorgos dolgozó kellett hozzá, a Toy Story 30 millióból kijött és elég volt hozzá 110 ember. Bár a Disney Animation az ő 10 éves főnöksége alatt készítette a legnagyobb kasszasikereit (Aladdin, Oroszlánkirály), némi pereskedés és pozícióharc után úgy döntött, DreamWorks Animation néven inkább saját rajzfilmstúdiót alapít Steven Spielberggel, David Geffennel és az Amblimation animátoraival (98-ra össze is hozták a cég első CGI-rajzfilmjét, a Z, a hangyát, 2001-ben pedig elböffentette magát a kasszarobbantó Shrek is, de ez már egy másik sikertörténet).

A Toy Story végül 1995 novemberében robbant be a mozikba, és meg sem állt 361,9 millió dollárig. Ezzel nemcsak lenyomta az év összes többi blockbusterét a Mindörökké Batmantől az Ace Ventura 2-ig, de 15,1 millió dollárral beelőzte a Disney nyárra időzített, éneklős szupermoziját, a Pocahontast (és persze az áprilisban bemutatott Goofyt) is. Ez a tendencia azóta is tart: a Pixar minden olyan évben lealázta a kasszáknál a Disneyt, amikor mindkét csapat bemutatta a saját rajzfilmjét (a Toy Story 2 többet kaszált a Tarzannál, a Némó nyomában a Mackótestvérnél, a Wall-E a Voltnál és így tovább).

 

Fenti szemléltető ábránkon pirossal jelöltük a Pixar, kékkel a Disney bevételeit, a lila a Pixar filmek költsége, a zöld a Disney-meséké. Nem került fel a listánkra a 97-es Herkules, a 2005-ös Csodacsibe, és a többi olyan Disney-film, amelyeknél a premier évében nem volt a mozikban Pixar-animáció.

A Toy Story az elképesztő bevétel és a jó kritikai visszhang ellenére (100 százalékot kapott a Rottentomatoeson, míg a Pocahontas 56-ot) a 96-os Oscar gálán még nem tudta megszorongatni a Disneyt. Hiába jelölték legjobb forgatókönyv, zene és dalbetét kategóriában, John Lasetter rendező csak különdíjat kapott a mozgókép-történelem első egész estés CGI-animációjáért, miközben az éneklő indiánlány magabiztosan vitte a zene és a dalbetét Oscarjait.

A Disney és a Pixar a Rottentomatoeson és az IMDb-n - Klikkeljen a gigaméretért!
A Disney és a Pixar a Rottentomatoeson és az IMDb-n - Klikkeljen a gigaméretért!

A Pixar és a Disney közös üzleti modellje 2004 januárjáig úgy nézett ki, hogy a két cég osztozott a mozifilmekből befolyt profiton, és a Pixar ezen felül terjesztési díjat fizetett a Disneynek. Amikor már célegenyensben volt a 2004-es Hihetetlen család és a 2006-os Verdák is, a sorozatos anyagi sikerek miatt a Pixar nagyobb részesedést és kisebb terjesztői díjat követelt. Ebbe viszont nem ment bele a Disney, ezért Steve Jobs az önállósodás mellett döntött, és 2004 januárjában bejelentette: a Pixar szakít a Disney-vel.

Steve Jobs végül egy több milliárd dolláros részvénycserével oldotta fel az egyre jobban szereplő Pixar és az egyre lejjebb csúszó nagy öreg, a Disney közti súrlódást: 2006-ban eladta 7 milliárd dollárért a céget a Walt Disney Company-nak. Pontosabban részvényt cserélt a két megatársaság, így 6 százaléknyi Disney-részvénnyel az igazgatótanácsba is bekerülő Jobs lett a Disney legnagyobb egyéni részvényese.

Az adásvételkor a Pixar azt is elérte, hogy a művészeti vezetőjük, az 5 technikai Oscarral büszkélkedő Ed Catmull kerülhessen Disney a Walt Disney Animation Studios elnöki székébe, és Lasetter lett a Disney rajzfilmgyárának legmagasabb szintű kreatívja, a hangzatos chief creative officer beosztásban (azóta pedig már ő a Walt Disney Imagineering kreatív igazgatója is).

A Disney-vezérkar 2010-ben két alkalommal is Pixar-alkalmazottakra bízta a kasszasiker-várományos saját projektjeit. John Lasetter, Ed Catmull, Pete Docter, Brad Bird (a L'ecsó és A hihetetlen család író-rendezője), Andrew Stanton (a Wall-E és a Némó nyomában író-rendezője) először a Tron 2 forgatókönyvét írta át érzelmesebbre, aztán a Breki-bábok idén novemberre elkészülő mozifilmjét kellett megmenteniük, mivel azt a Walt Disney Studios főnöke, Rich Ross  "idegtépően rossznak" tartotta.