1923 óta dolgoznak a kamerás kalózok

Ha azt hittük volna, hogy a rejtett kamerákkal való kalózkodás (üdítős- vagy popcornos pohárban, kerekesszékben, hátizsákban, stb.) modern találmány, hatalmasat tévedünk. Az első ismert camming (a kamerás kalózkodás angol szakszava) 1923-ban történt, egy FA-Kupa döntőn, amit a Bolton Wanderers és a West Ham United vívott egymással. És ha ezek után azt hinnénk, a húszas években nem tudtak mit tenni a kalózok ellen, még nagyobbat tévedünk.

A történelmi tettet egy 1892-es születésű férfi, bizonyos John William Cotter követte el, aki 1919 és 1920 között a Tropical Budget nevű cégnél dolgozott, aminek fő profilja az akkoriban a mozikban vetített filmhíradók készítése volt. Amikor a cég 1000 fontért megszerezte az 1923-as angol kupadöntő kizárólagos filmjogait, Cotter már egy rivális cég, a British Pathé alkalmazásában állt, annál a cégnél, mely szintén szerette volna az éppen a meccsre befejezett Wembley stadionban rendezett első focimeccset rögzíteni, de ajánlatuk alacsonyabb volt, mint a Tropicalé.

Cotter nem adta fel, és napokig azon tűnődött, hogyan tudná úgy becsempészni a kamerát a stadionba, hogy az senkinek ne szúrjon szemet. Végül a West Ham United szurkolótábora adta meg az ötletet - a csapat beceneve Hammers, azaz Kalapácsosok, a szurkolók pedig többek között nagy, fából készült, a csapat színere festett (kék-bordó) kalapácsokat is előszeretettel emelgettek a mérkőzéseken. Cotter fogott egy ilyen kalapácsot, belerejtette a kamerát, és a mérkőzés nagy részét rögzíteni is tudta. A mai kamerás felvételekhez hasonlóan az övé sem volt a legtökéletesebb, a képbe belógtak a szurkolók, és amikor felálltak, semmi nem látszott a meccsből, de ez is csak a hitelességét igazolta.

A nagy érdeklődésre számot tartó mérkőzést viszont nemcsak ő, hanem a mások is igyekeztek rögzíteni. A Pathé például légifelvételt akart a stadionról, amire a Tropical viszont számított, és egyfajta vízjelként a Wembley lelátóinak tetejére felfestette a cég nevét, így ezek a felvételek használhatatlanok lettek. Minderre azért volt szükség, mert a Pathé már egy évvel korábban is megpróbálta rögzíteni a kupadöntőt, amit szintén kizárólag a Tropical Budget filmezhetett le. A Tropical tudta, honnan van értelme a meccset rögzíteni - a stadion mellett álló magas épület tetejéről. A Pathé kameramanja oda is települt, de amikor elkezdődött a meccs, a magasból egy léghajó ereszkedett alá, és teljesen kitakarta a kamera képét. A léghajót természetesen a Tropical bérelte ki. És ha ez nem lett volna elég, a stadionban több helyen is heliográfokat helyeztek el, melyekkel a kamerák objektívjébe továbbították a nap fókuszált sugarait, ezzel tönkretéve a filmet.

A korai húszas évek kalózai nem pénzt akartak keresni a felvételekkel, hanem a presztízs és a hírnév hajtotta őket. Tevékenységüknek pedig akaratukon kívül hatalmas értéke volt, hiszen az akkoriban készült hivatalos felvételek nagy többsége részben vagy egészben megsemmisült. Szerencsére a kalózok tekercsei jobban jártak, így a mai napig láthatjuk, ahogy Billy Smith 11-esből szerzett góljával 1922-ben nyer a Huddersfield Town (az ellenfél a Preston North End volt) és ahogy a Bolton 126 700 néző szeme láttára gyűrte le a West Hamet. Az 1924-es döntőről viszont egy kockányi film sem maradt fent, mert a döntő filmjogaira a Tropical és a Pathé közösen pályázott, ezt viszont az FA visszautasította. (via Torrentfreak)