Barbara, Borbála
1 °C
7 °C

Hollywood képtelen visszaadni, amit a terroristák leromboltak

2011.09.11. 17:49

Szeptember 11 tragédiája saját vizualitásában rejlik: már-már egy megalomán Michael Bay és egy professzionális Steven Spielberg kellene hozzá, hogy annyira döbbenetes legyen vásznon, ahogy ez akkor élőben, a CNN-en keresztül látható volt. A World Trade Centert könnyű volt filmezni, a helyén álló ürességet lehetetlen, mert túl sok történetet hív elő. 2995 ember halt meg azon a napon a tornyokban, a Pentagonban és a repülőgépeken: 2995 elmondatlan történetünk van, persze azokon kívül, hogy mindenkinek van emléke arról, mit csinált akkor, amikor eltérítették a gépeket. Úgy tűnik ez egyelőre lehetetlen feladat még Hollywoodnak is.

A terroristák a történetmesélés és a képteremtés jogát és képességét vették el attól a Hollywoodtól, amelyik azt mindig jól használta saját történetei felépítésére a tömegmédiában. A világháborúk, Vietnam vagy bármely fontos eseményről azért gondoljuk sokan azt, amit, mert hollywoodi filmek gondosan és szórakoztatóan folyamatosan újra és újramesélték. 9/11-nél ezt erőszakkal elvették már az élő közvetítés pillanatában Hollywoodtól, és azóta sem tudják visszavenni.

9/11 már másnap éreztette hatását a mozikban, mert a filmgyártók madjnem minden készülő, bemutatásra váró filmből kivágták a World Trade Centert, bemutatókat toltak el. A Mariah Carey főszereplésével készült Glittert tíz nappal a támadások után mutatták be, és benne maradt a WTC, és állítólag tapsot kapott a mozikban, amikor feltűnt a vásznon. A Ben Stiller rendezte modellvígjátékból a Zoolanderből az utolsó pillanatban vágták ki a tornyokat. A John Cusack és Kate Beckinsale főszereplésével készült, New Yorkban játszódó filmből, a Szerelem a végzetenből kivágták a WTC-t, hogy nehogy elrontsa a romantikus film sikerét a torontói filmfesztivál szeptember 13-i premierjén. Arnold Schwarzenegger akciófilmje, Az igazság nevében bemutatóját nagyon gyorsan átpakolták októberről a következő év februárjára, mert bár Los Angelesben játszódik, de robban benne épület, és vannak benne terroristák is.

A jelentés elpusztítása

Hollywood a mindennapok mesekönyve, amerikai történeteinek megvannak a szükséges kellékei: az álom, a siker, az önmegvalósítás lehetősége, a szabadság, a World Trade Center, a Szabadság-szobor, a Fehér ház vagy a Pentagon. Köztük tehát épületek, amiket már sok százszor láttunk filmekben ledőlni és elpusztulni ahhoz, hogy megértsük, mennyire szimbolikus ezek megtámadása. A terroristák egy olyan kulturális térben és hagyományban nőttek fel, ami vizuálisan nemcsak előkészítette, de meg is tanította, melyek Amerika és az amerikaiság legfontosabb elemei. A nagy amerikai meséből ezeket támadták meg: mintha a magyar népmeséből kivennék a hamuban sült pogácsát, a fele királyságot vagy a gonosz boszorkányt. Nélkülük nem ér semmit, de legalábbis komolyan újra kell gondolni.

deepimpact

Hollywood nemcsak megmutatta, hogyan néz ki Amerika megtámadása, de akció- és katasztrófafilmjeiben szinte tollba mondta, milyen támadás fáj nekik a legjobban. Nem kellett mást tenniük a terroristáknak, mint filmeket nézniük. 1998-ban a Denzel Washington, Anette Benning és Bruce Willis főszereplésével készült Szükségállapot című filmben már eljátszottak a gondolattal, hogy terroristák támadják meg New Yorkot, de ott sem voltak olyan merészek az alkotók, hogy ilyen nagyívű, sokkoló és szimbolikus támadást gondoljanak ki. A szórakoztató scifi, A függetlenség napja sokkal bátrabb lehetett, de a Deep Impactben is elpusztulnak az Ikertornyok, bár víz által. Michael Bay Armageddonjában is megtörténik a baj a meteor miatt. A néző szereti látni az elképzelhetetlent, vagyis az Ikertornyok, a Fehér Ház vagy a Szabadság-szobor elpusztítását, mert  egyszerűen jól néz ki a filmvásznon, és úgy sem történhet meg. 9/11-én a fikció és a valóság azonban látványosan és fájdalmasan összecsúszott.

A tízedik évfordulóra összevágtak egy négyperces videót arról, hogyan mutatták meg az ikertornyokat a filmekben, hogy értsük, mennyire fontos szerepe volt a filmtörténetben. A díszletnek hitt város mindig a történet része és alkotója volt: King Kong, A keselyű három napja, Serpico, Manhattan, Superman, Szellemirtók, Die Hard, A függetlenség napja és még nagyon sok más film, tessék megnézni:

Twin Tower Cameos from Dan Meth on Vimeo.

Az üres hely

Amit Hollywood a kezdetek óta játékos könnyedséggel épített fel, azt a terroristák szeptember 11-én négy repülőgép eltérítésével lerombolták. Pontosabban elég volt három gép, amelyik a World Trade Center északi és déli tornyába, valamint ami a Pentagonba csapódott, kivételt a visszafoglalt United 93 jelent csak, de erről lesz még szó.

Az elmúlt tíz év azt bizonyítja, hogy Hollywoodtól elvették a szimbólumait, viszont helyette még nem találta ki, mi pótolja azokat. A képes beszédet, a biztonságos, idézőjelbe tehető látszatvilágot vették el a filmkészítőktől, így 9/11 még mindig elbeszéletlen történetként, hiányként áll előttünk, pedig több fontos és kevésbé fontos próbálkozás történt.

A filmesek gyorsan eszméltek, reagálniuk kellett a sokkhatásban. 2002-ben Velencében mutatták be a tizenegy rendező közreműködésével készült szkeccsfilmet, a 11'09'01-et, aminek a koncepciója szerint minden alkotó 11 percben, 9 másodpercben és 1 képkockában mondja el saját 9/11-ét. Akkoriban fontos volt a gyors reakció, de mára a gyorsasága tűnik az egyetlen érdemének. Sean Penn, Ken Loach, Alejandro Gonzalez Inarritu is rendezett többek között egy-egy részt benne. Inarritu részében sötétséget látni és csak hangokat hallani, sokkoló már ez is, majd néhány képkockában zuhan le egy férfi a toronyból.

Az egyik leggyorsabban Michael Moore reagált, aki 2004-ben mutatta be a botrányt kavaró Fahrenheit 9/11 című dokumentumfilm-szerűségét, ami egy szórkoztató fikciós film egy összesküvés-elméletről. A hatmillió dollárból készülő mozi 222 milliót hozott és Cannes-ban Aranypálmát és Fipresci-díjat nyert, amiért támadták sokat az akkori zsűrielnököt, Quentin Tarantinót. Bush-ellenes kiáltvány és propagandafilm lett, de mégis feltett sok olyan kérdést, amit addig senki. Hasonlóan politikus lett a Mátrixot jegyző Wachowski-testvérek írta V mint vérbosszú, ami a terrorizmussal, a totalitarizmussal és a sok áthallás miatt a Bush-adminisztrációval foglalkozott, és ami Alan Moore (Watchmen) és David Lloyd képregényéből készült. (Ebben kopaszodik le Natalie Portman.)

Az elmondhatatlant és megmutathatatlant gyorsan filmre akarta vinni Hollywood. A United 93 és a WTC voltak azok a próbálkozások, amik ezt megkísérelték, a többiek elsősorban a hatásokkal foglalkoztak.

2007-ben még Adam Sandler főszereplésével is készült egy film (Üres város) egy férfiről, aki elvesztette családját szeptember 11-én, ezért elindul felkeresni régi barátját. Ugyanebben ebben az évben jött ki Jake Gyllenhaal, Reese Witherspoon, Meryl Streep és Peter Sarsgaard főszereplésével a paranoiás, mindent túlreagáló amerikai rendszerről szóló Kiadatás, amelyben egy egyiptomi mérnököt hurcol meg az amerikai rendszer. A férfi Afrikából érkezik haza Chicagóba feleségéhez egy konferenciáról, de eltűnik, mert terrorizmus vádjával elkapták és elvitték valahova kivallatni.

Később az akció műfaja felől is jöttek erős mozik, mint A királyság Jamie Foxx főszereplésével vagy A zöld zóna Matt Damonnal. Előbbiben Szaúd-Arábiában robban egy bomba az amerikaiak lakta övezetben, ami miatt egy FBI-egységet küldenek a helyszínre, és miközben a kultúrák találkoznak, egy terrorista sejtet is felszámolnak. A Zöld zónát a United 93-at jegyző Paul Greengrass rendezte, pörgős akciófilm Bagdadból: a Miller tiszthelyettest alakító Matt Damonnak és csapatának kiadták, hogy tömegpusztító fegyvereket keressen, nem talál, nyomozni kezd, majd rájön a csalafintaságra, hogy nincs is, és az iraki háború más miatt fontos.

zolzona

Robert Redford Gyávák és hősök címmel forgatott Tom Cruise, Meryl Streep és saját maga főszereplésével filmet az amerikaiak afganisztáni szerepvállalásáról. George Clooney elkészítette a Kecskebűvölőket (2009) és előtte már a Szíriánában is részt vett (2005), Ridley Scott remek kémfilmet forgatott Leonardo DiCaprio és Russell Crowe főszereplésével Hazugságok hálója címmel. Megtörtént esetet, egy CIA-ügynök felfedését dolgozza fel Naomi Watts és Sean Penn főszereplésével az Államtrükkök. A Testvérekben Tobey Maguire azután érkezik haza Afganisztánból, hogy felesége (Natalie Portman) és testvére (Jake Gyllenhaal) azt hitte, meghalt. És persze a 2010-es Oscar-díjas, A bombák földjén is sokat elárul a 9/11 utáni időszakról.

A legfontosabb, a legjobb és a hiba

A konkrét eseményeket bemutató filmek közül kettőt kell kiemelni. Az egyik legjobb a két Bourne-filmet is rendező Paul Greengrass United 93 című mozija volt 2006-ban. Ez volt az első 9/11 témájú film, ami tényleg a történteket dolgozta fel: kevés ismert színész, dokumentarista jelleg, ami az egyén helyett a közösségre koncentrál, és ami igyekezett kiragadni a hőstörténet helyett az átlagember racionális heroizmusát. A Boeing szeptember 11-én New Jersey-ből indult San Franciscóba, és előbb eltérítették a terroristák, majd visszafoglaltak az utasok, így a pennsylvaniai Shanksville-ben a földbe csapódott. A filmet azon a Tribeca Filmfesztiválon mutatták be, ami talán az egyik legszebb szimbolikus cselekménye volt 9/11-nek: Robert De Niro arcával és vezetésével létrehoztak egy New York-i filmfesztivált sok önkéntessel, hogy egyfelől visszaadják a városnak a mozit, de valójában, hogy a kultúra által újrateremtsék a közösséget. Tribeca azóta nagyra nőtt, fontos filmfesztivál lett.

Talán a legjobban Oliver Stone WTC című filmjét várták az emberek Nicolas Cage főszereplésével. A vietnami háborút izgalmasan, provokatívan és érdekesen bemutató Oliver Stone a WTC tragédiájával nem tudott mit kezdeni, őt is maga alá temette az épület, ahogy főszereplőit. Túlságosan politikus, érzelgős mozit rendezett, de legalább megmutatta az embereknek, milyen is volt az épületen belül a rendőrök, tűzoltók emberfeletti munkája. Stone hibája az volt, hogy hősöket akart létrehozni, pedig már szeptember 11 után pár nappal pontosan lehetett tudni, kik a valódi hősök.

Az egyik legjobb mozi 9/11-ről és New York traumájáról az Edward Norton főszereplésével készült Spike Lee-film, Az utolsó éjjel. A 2002-ben bemutatott film New Yorknak állít emléket úgy, hogy a forgatókönyv már jóval az esemény előtt kész volt, de az élet átalakította: a főszereplő dílernek börtönbe kell vonulnia, ezért az utolsó 24 órájában elbúcsúzik a barátaitól és New Yorktól, ahogy 9/11 után Spike Lee kedvenc városától. Az esemény után már semmi sem lesz ugyanolyan, a rendező mégis azt állítja, hogy egy ilyen támadás sem veheti el az emberek hitét a szabadságban. Hosszan és lassan, kockáról kockára filmezi Spike Lee New Yorkot, emlékképeket készítve teremti meg a főszereplőnek azt a várost, amit a börtönévekre magával vihet. És amit a mozinéző is magával vihet. Edward Norton barátaival nézi az üres helyet, aminek hiába adták rögtön a Ground Zero nevet, mindig WTC-nek fogják hívni, és így a szabadság hiányát fogja jelenteni.

Mi 9/11 hagyatéka?

A WTC lerombolásának látványa hosszú időre jelent komoly terhet az amerikai filmkészítőknek, újra és újra meg kell küzdeniük az esemény hagyatékával, soha nem fognak már egy tornyot sem úgy felrobbantani, hogy ne ugorjon be a filmeseknek, vagy a nézőknek a WTC-tragédia, a hősök is mások lettek, ráadásul már Amerika is mást és máshogy gondol magáról, érinthetetlenége elveszett. Igaz lett Woody Allen híres mondata a Manhattanből: "Romantikus volt neki Manhattan. Imádta New Yorkot. Számára a kultúra hanyatlásának a metaforája volt".

A toronyrobbantás persze valaha lehet esztétikus is, mint az 1999-ben bemutatott, Chuck Palahniuk regényéből készült Harcosok klubjánk utolsó jelenetében, amikor az Amerikán belül felépülő terroristaszervezet felrobbantja a toronyházakat, főszereplőink pedig kézen fogva állnak a Pixies zenéjére. Ez is elveszett: