Melyik a kedvenc Macskafogó-jelenetünk?

Íme a tökéletes párbeszéd, ami azonnal megmutatja a nézőnek: ha Grabowski (magyar hangja: Sinkó László) nem egy rajzolt egér volna, bérelt helye lenne a mozgókép-történelem legmacsóbb és leglezserebb világmegmentőinek klubjában, Indiana Jones, James Bond és Han Solo mellett.

Gyerekkorunkban mindannyian imádtuk a négy egérterrorizáló patkány dalát, pedig a vicces dalszöveg felét sem értettük, annyira hadartak az előadók (Geri Edit, Illy Dorka, Tóth János Rudolf és Vinand Gábor). Dzsezzrajongók körében viszont 25 éve köztudott, hogy ez a nóta nem más, mint a Woody Herman Orchestra 1947-es Four Brothers című száma, amihez a The Manhattan Transfer nevű csapat írt szöveget 1978-ban:

A gengszterpatkányok az énekük mellett a dumájuk miatt is nagyon emlékezetesek voltak: a fenti idézet például máig szállóige a hajnalig bulizó harmincasok között. Emlékezzünk meg név szerint a patkányok magyar hangjáról: Buddy, a főnök Kern András volt, a szőke Billy Szombathy Gyula, a kurvás Pukie (máshol: Cookie) Pálos Zsuzsa, a femme fatale Pissy pedig Béres Ilona. Az idevágó legviccesebb rajongói komment a YouTube-ról: "Én kiskoromban olyan hidegvérű akartam lenni, mint a fekete hajú, aztán olyan hülye picsa lettem, mint a szőke."

A Macskafogóban nemcsak a patkányok párbeszéde zseniális, de maga Grabowski is, ahogy belepiszkál a négy lúzergengszter James Bond-kütyükkel telepakolt kocsijának fedélzeti kompjúterébe. "A RatRacer inforámációs szolgálata mindig az ön rendelkezésére áll, asszonyom" - búgja a szuperegér Dallos Szilvia jól ismert hangján, a néző pedig századszorra is röhögőgörcsöt kap.

Ki az, aki nem Edlington (szinkronhangja: Mécs Károly) klasszikus mondatát nyögi be, ha a vicceskedő haverok a kaputelefonban megkérdezik a jelszót? (Persze aki a 80-as évek végén olvasta a Gyíkkirály szigetét, az azt is felelheti a hülye kérdésre, hogy Tessék?, abban a lapozgatós könyvben ugyanis ez volt az idióta jelszó.)

Íme a Macskafogó talán legtöbbször emlegetett jelenete, amiben a maffiafilmek kötelező csíkos öltönyében parádézó vállalatigazgató, Mr. Teufel a szerencsétlen asszisztensét, Safraneket kínozza. Benedek Miklós és Haumann Péter kettőse még 25 év távlatából is zseniális, minden szavuk nemzeti kincs. Sajnos pont az ilyen felejthetetlen poénok hiányoztak a gyatra Macskafogó 2-ből.

A bizarr Teufel-Safranek évődés ("- No de a keze! - Abban volt a borotva, uram.") ebben a jelenetben éri el a csúcspontját, mi pedig hajlamosak vagyunk ma is csípőből így válaszolni, ha valamelyik modoroskodó haver vagy ismerős kényszeres udvariasságból üdvözli a családunkat.

Biztosan mindenkinek van olyan haverja, aki az elmúlt évtizedekben a telefonos pizzarendeléseknél többször is elsütötte Lusta Dick szalonnás viccét (vagy Sterbinszki-számot kért a húsimádó és a magyaros mellé). Ha gonoszak lennénk, azt mondanánk, Mikó István nemcsak hangban, alkatilag is tökéletes választás volt a James Bond-i hős árnyékában szolgálatot teljesítő kicsi és kövérkés egérrendőr hangjához. (A szalonnás jelenet 4:44-től látható).

Újabb tipikus mondat a csóró egyetemisták és kollégisták világából, amikor a hajnalig tartó vedelések, lan partyk, csocsóbajnokságok és sorozatmaratonok végén ráeszmélnek, hogy csak néhány olajoshal árválkodik a konyhában az előző napról maradt pizzaszeletek alatt. Bodrogi Gyula a 80-as években amúgy is nagy kedvenc volt a Linda-tévésorozat miatt, de a Macskafogó Maxipocak nevű mexikói denevéreként örökre beírta a kollektív nyelvemlékezetünkbe a divatspanyol "Amigo mio!" fordulatot.

Postássy Juli Cicadala szintén emlékezetes gyerekkori sláger, bár akkor még nem tűnt olyan félreérthetőnek és szexcentrikusnak az a rész, hogy "A szemed villog a sötétben, a farkad kunkorodik merészen". A dalszöveget egyébként Hajnal István írta, a zenét Deák Tamás szerezte.