Valér
2 °C
8 °C

Csak Matt Damon éli túl az unalmat

2011.10.17. 15:05 Módosítva: 2011-10-17 16:06:44
34 hozzászólás

A vírusos film az olyan, hogy egy majom megharap egy takarítót, aki aztán a metrón letüsszent egy titkárnőt, aztán jön a hadsereg, lezárja a várost, és mindenki nagyon szarul van. De szerencsére egy néger rendőr és egy fehér biológus szembeszáll a vírussal és az egyre agresszívabb katonákkal is. A végén mindenki megmenekül, de leginkább az a nő, akinek az utolsó jelenetben smárolnia kell a fehér biológussal. Miközben a fekete rendőr megértően mosolyog.

A Fertőzés is egy vírusról szól, és van benne fertőzött állat, virológus, nyomozó, és katona is, mégsem a jól ismert forgatókönyvet másolja. A Fertőzés arról szól, hogy milyen is lesz, ha a WHO egyszer nem csak hisztizik, és egy kór tényleg megtizedeli az emberiséget. Mindezt digitális apokalipszis, és számítógéppel renderelt tömegsírok nélkül, viszont iszonyatosan sok sztárral. Ebben a filmben a vírusé a főszerep, de a mellékszerepekben olyan színészek tűnnek fel, mint Kate Winslet, Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Jude Law, vagy Laurence Fishburne. Ja, és az angolul akcentussal beszélő, hosszú combú jó csaj szerepére sem kisebb nevet kértek fel, mint Marion Cotillard, aki a Taxiban még csak nézett, de azt nagyon, a Piafra viszont megtanult játszani is. Neki annyi jut most, hogy kinyomozhatja, honnan is jön a vírus, de csak azért, hogy ez a filmes sablon is megdőljön: ugyan megtudja, ki terjesztette el a vírust Ázsiában és Amerikában, de aztán ezzel semmire nem megy. Mert egy vírus ugye nem adja fel magát csak azért, mert Columbo rájött a trükkjére.

Steven Soderbergh ugyan 106 percben kiírtja a Föld lakosságának jelentős részét, de közben a film alig hagyja el Amerikát. A mellékszereplők sorra hullanak, van, aki csak úgy, mellékesen, van aki pedig tragikusan a távolba révedve. A civilizáció összeomlik, de nem úgy, Roland Emmerich-féle alapossággal, recsegve-ropogva, számítógépes trükkökkel felpörgetve. Csak a háttérben két hányás és nagy monológ közt.

Hogy mégis milyen egy világjárvány? Hát ez nem nagyon derül ki a filmből, tanulságnak csak annyi jut, hogy egyrészt, ha beüt a kór, mindannyian ott pusztulunk, csak Matt Damon van biztonságban. Másrészt a döghalál előtt még Gwyneth Paltrow is pocsékul néz ki.

Nem is film, csak tabló

Steven Soderbergh hajlamos arra, hogy ne filmeket rendezzen, hanem társadalmi tablókat, monumentális fali szőtteseket, amiken az alakok nem valódi karakterek, csak azért vannak ott, hogy a nagyívűen felfestett probléma egy-egy oldalát bemutassák. Elsőre embernek tűnnek, talán még érzéseik is vannak, de valójában csak beszélő, két lábon járó jelképek. Hiába próbálnak viccelni, sírni, vagy akár csak lélegezni, azért elég hamar lebuknak: mindent csak azért csinálnak, hogy a végén megértsük a nagy problémát.

A Trafficnél bejött ez a húzás. Ugyan ott is minden szereplő csak arra volt jó, hogy Sodenbergh bebizonyítsa, mindenkinek van felelőssége abban, hogy a drogkartellek megszállják Amerikát, mégis úgy tűnt, hogy az amerikai középosztályt, a mexikói szegénységet, az amerikai kormányzatot, vagy a felvevőpiacot ábrázoló karakterek tényleg élnek. Úgy tűnt, hogy önszántukból szeretnek, ölnek, drogoznak, maguktól dugnak vagy esznek mogyorókrémes szendvicset, és nem azért mert a rendező ezzel is ki akar valamit fejezni.

A Fertőzésben viszont minden szereplő egy dolgot akar csak sulykolni: hogy tök mindegy, mint remélsz, egy járvány magasról szarik a hollywoodi forgatókönyvírás hagyományaira. Itt nincsenek hősök, a jók és a rosszak is megszívják. Vagy nem, csak szerencse kérdése az egész.

Ez persze igaz, és váratlan is egy amerikai filmtől, csak miután eljön a felismerés, még hátravan a filmből másfél óra tömény unalom. Mert ugye bármit fel lehet dolgozni így, mert például a háborúkat sem Hollywoodban írják. De mégis ki nézné meg azt a második világháborús filmet, amiben Eisenhower neje panaszkodik, hogy az ura már nem figyel rá a sok csatározás miatt, néha feltűnik Hitler, amint a kutyája fülét vakargatja, és látunk egy New York-i hotdogárust, akit megvisel, hogy a világháború miatt eltűnik a nevetés és a csillogás a Time Square-ről.

A Fertőzésben ugyan az egy négyzetméterre jutó sztárok száma eléri az Oscar-gála átlagát, és a túlfizetett színészek még jól is játszanak, csak hát teljesen feleslegesen strapálják maguk, mert úgyis a vírus az egyetlen fontos szereplő. Külön idegesítő, hogy Soderbergh egy gonosz bloggert is beleírt a sztoriba, és hadjáratot indított a homeopátiás szerek ellen, de mivel ennek a szálnak sincs jelentősége, így még Geréb Ágnes sem tudná igazán felidegesíteni magát ezen.

A Fertőzés tulajdonképpen nem is film, csak egy világjárvány trailere. Annak viszont elég jó.