Nem csak a négerek a drogdílerek?

A guardista felszabadítja a bennünk rejlő keserű, gyűlölködő embert, és ad is neki egy nagy, de érzelmes pofont, hogy sokat nevessünk mindenféle előítéletekkel teli, kirekesztő, hímsoviniszta poénon. Szövegben erős ír rendőrségi vígjáték.

Kezdjük azzal, hogy miért sikerült szerencsésen bénán az eredeti, The Guard (A guardista) cím magyarítása. Az ember általában nem náci, de jó adag előítélet és gyűlölet szorult a lelkébe, amit egyesek a Magyar Gádárban adnak ki magukból, vagy ahogy filmünk rendőr főszereplője, vicces szövegekben. Amikor rácsodálkozva azt kérdezi a filmben, hogy nem minden drogdíler néger, akkor én óriásit nevetek, de sokan mosolyogva bólogatnak, hogy dehogynem. A cigányok meg lopnak. A kínaiak meg sokan vannak. Az írek alapvetően rasszisták, mondja magukról az őrmester, de az ír helyére bármelyik nép behelyettesíthető tetszőlegesen. Nevetni meg mindig a saját butaságunkon lehet a legtöbbet.

Induljunk ki abból, hogy van a tökéletes fehér, nőket bátran kúrogató férfi tisztes munkával és nulla motivációval, és akkor megkapjuk A guardista főszereplőjét, Gerry Boyle őrmestert, akit egyértelműen az ír Csuja Imre, Brendan Gleeson alakít (Erőszakik, New York bandái, Zöld zóna). Ha néha nem is pörög a sztori, az ő kicsinyis, megkeseredett, de gyakorlatias világlátása feldobja a filmet. Kurvázik, drogozik, de a zsíros-petyhüdt felszín alatt ő is szereti a rákban haldokló anyját, valamint a maga módján még a rendet is. Szélsőséges, előítéletek között élő figura, a digózó, négerező, mexikóizó, dublini köcsögöző átlagember, vagyis pontosan olyan, mint mi. Ezért vicces.

A guardistát John Michael McDonagh rendezte, a remek drámaíró, Martin McDonagh tesója, aki az Erőszakikat rendezte, és aki most Seven Psychopaths címen készít Colin Farrell-lel, Mickey Rourke-kal és Christopher Walkennel újabb őrületet. A McDonagh-testvérek tehát elég ügyesek, ezt a nem túl bátor megállapítást megengedhetjük magunknak. Mit tanult Martintól a tesó? Világlátást, cinizmust, tökéletesen kitalált, de keserédes karaktereket, egyszerű történetvezetést, erős dialógusokat.

Gerry Boyle őrmester az ír faluvégen rendőrködik, amíg egy óriási drogcsempész kavarás miatt meg nem jelenik a territóriumában három filozofálva okoskodó gengszter, mindegyikük igazán vicces bohócfigura, illetve velük az FBI ügynöke, Don Cheadle (Hotel Ruanda, Ocean's eleven, Ütközések), aki néger. Boyle és a néger, ahogy az ilyen páros nyomozós filmekben lenni szokott, elég sokat szívatják egymást, amíg ki nem derül, hogy vannak közös értékeik, amelynek mentén tudnak közösen dolgozni. Meg kell említeni az egyik drogdílert, Mark Strongot, aki játszott már arabot a Syrianában és A hazugságok hálójában, szerepelt a Robin Hoodban, a Sherlock Holmesban, most pedig, egy színtisztán profi és színtisztán rossz embert alakít, aki kiborul azon, hogy megkérdőjelezik a kenőpénz átadásnál a becsületességét.

A művész mozik helyett A guardista a plázákban keres utat magának, ami némileg szokatlan, de talán helyeselhető megoldás, ha legalább annyit segít a nézettségének, mint a Drive-nak. Felmerül persze, ahogy fel is merült, hogy vajon a négerező, digózó részeken ugyanazért nevetünk-e mindahányan a moziteremben. De hátha.