Az év legdühítőbb vígjátéka

Ha egy film úgy kezdődik, hogy még a főcím előtt egy kisbaba mozgó segglukát látom, majd zöldre fossák az apa arcát, akkor fel kellene állnom és visszakérnem a pénzemet. A Testcsere így kezdődik, és ami meglepő, mindvégig tartja magát az ízléstelenség humortalansággal kikövezett útján a már többször használt, működő alapötlettel.

A Testcsere rossz film, nem fogom hosszan bizonygatni. Két teljesen eltérő életet élő barátnak egy nagy berúgás után felcserélődik az élete. Az egyik (Jason Bateman) menő ügyvéd, megbízható férj, szerető apa egy nagyobb lánnyal és két ikerrel, a másik (Ryan Reynolds) léha, bunkó és szexmániás agglegény. Kicserélődik a két test, hogy a szokásos cselekménysor után elkövetkezzen a fejlődési és a morális győzelem.

Idegesítő, lapos és rossz film a Testcsere, a legrosszabb benne minden bizonnyal az a Ryan Reynolds, akit én egyszer láttam közepesnél jobban játszani, az Élve eltemetve című moziban, de azt a filmet is az ötlet vitte el egyszer. Jason Bateman meg nem egy szélsőségesen izgalmas figura vagy egy szuperjó színész, egyszerűen szórakoztató szokott lenni a szerepeiben, semmi több.

A két színésznek pontosan színészileg nehéz a feladata, bele is buknak: a film elején valamilyennek kell lenniük, hogy utána a film jelentős részében pont olyanok legyenek, mint addig a másik. Ez az összetett feladat már nem ment, néha át kellett gondolnom, hogy éppen melyik színész melyik karakterben van.

David Dobkin rendező jegyezte korábban az Ünneprontók ünnepét, ami szintén nem volt egy különleges alapötlet, de Owen Wilson, Vince Vaughn és Will Ferrell könnyedén elvitték hátukon, szerettem is. Dobkin  hagyományos vígjátékokba próbál valami meglepőt vinni, ami általában kicsit ordenáré, kicsit túlzó. Itt arcon fossásal indítanak, majd ezt a tempót alig tudják tartani, amikor jönnek a füvezős poénok, hogy a léha és bunkó főszereplőnek egy szétplasztikázott nővel és egy férfival kell lefeküdnie, majd egy egy terhes nővel, de szerencsére az is marha vicces, hogy a feleség fingik és szarik. Nem érdekel, hogy spoilereztem, mert ezek a dolgok csak akkor tudnak viccesek lenni, ha az alkotóknak minimális ízlésük és humoruk van.