Batman is csak egy Sherlock Holmes-klón

Holmesnak a szexuális tabukban és kísértethistóriákban tobzódó viktoriánus kor drogos nyomozójaként óriási hatása volt a mai popkultúrára. Ez főleg annak köszönhető, hogy kitalálója, Sir Arthur Conan Doyle nemcsak a krimiírás mestere volt, de az okkult tanokba és az asztaltáncoltatós spiritizmusba is nyakig merült, csak hogy beszélgetni tudjon az első világháborúban elhunyt fiával. Sőt, egy népszerű összeesküvés-elmélet szerint maga Doyle volt a hírhedt Hasfelmetsző Jack, és azért követte el a brutális rémtetteket, hogy a novelláiban hitelesebben mutathassa be a gyilkosokat.

Sherlock Holmest természetesen ugyanúgy beszippantotta a XX. század filmipara, mint a többi viktoriánus regényhőst, Drakulát, Mr. Hyde-ot és a többieket. Az első Holmes-filmet már 1900-ban leforgatták, majd sorban jöttek a leghíresebb sztorik adaptációi a Sátán kutyájától a Bíborvörös dolgozószobáig. Minden korszaknak megvolt a maga Holmes-ideálja: a 20-as években Eille Norwood alakította a Baker Street zsenijét, a 60-as évek tévésorozatában a Star Wars Tarkin kormányzója, a horrorveterán Peter Cushing kapta meg a szerepet, a 80-as évektől pedig Jeremy Brett nevével forrt egybe vadászkalapos mesterdetektív alakja (Holmes tévés pályafutásáról a Comment:comon írunk részletesebben).

Az egyik legjobb Sherlock Holmes-mozifilm az 1965-ös A Study in Terror volt, mert ebben a készítők szakítottak a Doyle-novellákkal, és a viktoriánus nyomozót (ezúttal John Neville játszotta) összeeresztették a modern kriminalisztika legelső és legdurvább sorozatgyilkosával, a Hasfelmetszővel.

Érdekes vadhajtás a karakter történetében a 40-es évek filmszériája Basil Rathbon-nal. A Universal stúdió ugyanis a szokásos feldolgozásokkal ellentétben nem pipázgató mesterdetektívként mutatta be Holmest, hanem egy nácik ellen harcoló szuperkémet csinált belőle, aki ballonkabátot és puhakalapot hord, pont mint a korszak noirjainak kemény tökű amerikai magánkopói.

Míg a filmek és a tévésorozatok csak ritkán tértek el a Sherlock Holmes-kánontól, a ponyvák és a képregények egymást licitálták túl a hihetetlen steampunk kalandokkal. A 80-as évektől napjainkig Holmes és Watson a legendás Universal-moziszörnyek közül kiütötte Drakulát, Mr. Hyde-ot, az Operaház fantomját és a láthatatlan embert, de a századfordulós sci-fi irodalom olyan kultikus alakjaival is összecsapott, mint a Világok harca tripodokban gubbasztó marslakói.

Az angol nyomozó persze nem csak Arthur Conan Doyle nélkül írt új sztorikban élt tovább, sok olyan popkulturális ikonunk van, akiknek egyértelműen Holmes volt az előképe. Még csak nem is kell képregénygeeknek lenni ahhoz, hogy észrevegyük: Batman valójában Zorro és Sherlock Holmes szerelemgyereke, akinek ráapplikálták a hátára Da Vinci repülő szerkezetét. Bár a gothami éjjeliőr a kettős életét, a fekete maskaráját és az akrobatikus ügyességét Don Diego de la Vegától kapta kapta, a Holmes-örökség (megszállott igazságkeresés, ereklyékkel zsúfolt rezidencia, "The World's Greatest Detective" titulus, stb.) mindig is hangsúlyosabb volt a Batman-történeteiben.

Bruce Wayne kezdettől fogva az álruhába bújás, a deduktív nyomozati módszerek, a vegyészet és a kütyük mestere volt, és mivel a pályafutása 1939-ben a Detective Comics füzetekben kezdődött el, ekkor még az álruhás bohócok helyett inkább a fedorakalapos gengsztereket verte laposra.

Sajnos a 60-as évek cápaharcos Batman-sorozata a masszív idiotizmus irányába vitte el a franchise-t, ezért a 70-es években Dennis O’Neil író visszatért inkább a nyomozós gyökerekhez és a komor, esőáztatta nagyvárosi sikátorokhoz (azaz a 80-as évek legjobb Batman-írói, Alan Grant és Frank Miller nem kitalálói, csak folytatói a darkulós hagyománynak).

Sherlock Holmesról többször  kiderült a Doyle-novellákban, hogy zseniális bűnöző lehetett volna belőle, ezért modern kori örököse, a Denevéremberből is profi besurranó, zárfeltörő és tolvaj lett. A '80-as évek Batman-képregényeinek egyik tipikus jelenetsorában Bruce Wayne rendszeresen betört valami ódon irattárba vagy hullaházba, némi zseblámpázással megkereste az eltitkolt bizonyítékokat, és mielőtt az álmos biztonsági őr rányithatott volna, észrevétlenül távozott az ablakon át.

A Detective Comics elindulásának 50. évfordulóján, az 1987-es 572. számban Batman személyesen is találkozhatott az ősz Sherlock Holmesszal. Ő ekkor már hivatalos DC-karakter volt (a 70-es években a Marvel és a DC is adott ki Holmes-képregényt), és a tibeti meditációs technikáknak köszönhetően még a XX. század végén is együtt nyomozhatott a köpenyes igazságosztóval a Doomsday Book című történetben, amiben természetesen Holmes ősellensége, Moriarty professzor is feltűnik.

1989-ben Hellboy-képregéynek rajzolója, Mike Mignola Bryan Augustin íróval karöltve vitte vissza Batmant az ősforráshoz: az 1889-ben játszódó Gotham by Gaslight retró szuperhősének természetesen a szikével gyilkoló, cilinderes Hasfelmetszőt kellett elkapnia a lovashintók és macskaköves utcák világában. A sorozatgyilkos legendája köré szőtt szabadkőműves összeesküvésről szól egy másik kultszerző kultképregénye is, Alan Moore 1991-es From Hellje, amiből 2001-ben film is készült. És bár Johnny Depp drogfüggő detektívjét itt Abberline-nek hívják (a valóságban is ő kapta a Hasfelemtsző-ügyet), nem nehéz benne felismereni Sherlock Holmest.

Régen mindig Johnny Deppnek szóltak, ha különc nyomozó kellett egy kalapos-kosztümös horrorba, így 99-ben Az Álmosvölgy legendájában is ő üldözte a fejeket lecsapó, hesseni szellemzsoldost (Christopher Walken). A történet ihletője Washington Irving 1820-ban írt fej nélküli lovasos rémmeséje volt, amit 1912 óta már többször is megfilmesítették. Tim Burton volt azonban az első, aki a főszereplő Ichabod Crane-ből egy Sherlock Holmes-típusú detektívet kreált, aki a tudományos módszerekkel és fura kütyükkel akarja felderíteni, mi állhat az eldugott faluban történt brutális kivégzések mögött.

Guy Ritchie a 2009-es Sherlock Holmes-mozifilmben a Tim Burton-i alapfelállást vitte tovább. Robert Downey Jr. nyomozózseniként módszeresen bemutatta, hogy a szabadkőműves mágusok csalók: a sötét átkok tudománya helyett leginkább a vegyészetben mélyedtek el, a feláldozandó szüzet pedig nem az ősi hatalmukkal, hanem drótokkal lebegtették az áldozati oltár fölött, és a feltámadásukban sincs semmi misztikus. A film 524 millió dolláros sikere után a Universal stúdiónak is megtetszett a viktoriánus akciófilmes hangulat, így vérszomjas szörnyszülöttjüket, a farkasembert már ők is inkább 1890-ben eresztették szabadon 1941 helyett a 2010-es remake-ben. A rémet üldöző, Sherlock Holmes-klón szörnyvadász (Hugo Weaving) természetesen itt is ugyanaz az Abberline felügyelő, aki Hasfelmetsző Jack után nyomozott a From Hellben.