Mit keres Demjén a fapados Filmszemlén?

A szovjet levelezőpajtás - 8/10

Vidáman nosztalgiázó vagy gyomorrúgással felérő Kádár-kori múltidézésben Papp Gábor Zsigmond jelen pillanatban verhetetlen a hazai filmvilágban. A régi szocialista propagandaanyagokból összevágott, vidám ikerfilmjét, a Budapest retrót és a Balaton retrót nemcsak mi szerettük, az Indavideó Filmen is szétkattintották. Ugyanakkor Papp a máig feldolgozatlan és kényes besúgótémában is erős dokukat szállított az utóbbi években (Ügynökök élete, Az ellenség köztünk van), ráadásul a 2008-as Kémek a porfészekbennel Megosztott Dokumentumfilm Fődíjat kapott a 40. Magyar Filmszemlén.

A rendező most úgy döntött, egy időre elég a fullasztó hangulatú kémesdiből, és a 43. Filmszemlére A szovjet levelezőpajtással jelentkezett, így ismét nyakig merülhettünk a legvidámabb barakk kisdobos nyakkendős, Misa mackós mindennapjaiba. A Kádár-nosztalgiával nem lehet hibázni, az egész Toldi mozi könnyezve nevetett, amikor Papp az első pedálos Moszkvicsáról vagy a No megállj csak! rajzfilmről mesélt. A szovjet levelezőtársban a főszereplő ugyanis maga a rendező lett, aki az ex-Pithon Michael Palin világjáró sorozatainak poénkodós-informatív stílusában utazott Moszkvába, megkeresni Julia Luknajovát, akivel 1980-83 között kellett osztályfőnöke parancsára oroszul leveleznie, és akiről azóta sem hallott semmit.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a történet vége happy end. A rendező természetesen megtalálja Juliát, megmutatja neki a féltve őrzött, régi leveleket, hogy aztán családi fotókat nézegetve átbeszélhessék az elmúlt 30 évet. Egy baj csak van ezzel: Olaszországban teszik mindezt. Julia ugyanis az olasz szakos bölcsész férjével együtt dobbantott Moszkvából, hogy a gyerekük egy rideg és drága metropolisz helyett a napfényes tengerparton nőhessen fel. Nincs ezzel igazából semmi gond, csak a kedves családi idillel pont az igazi múltidézős-dokumentumfilmes esszencia tűnt el a játékidő második felére.

Mert a macskaköves mediterrán utcák helyett szívesebben néztem volna még a múlt és jövő szürreális keveredésében lebegő Moszkvát. Papp ezúttal sajnos csak nagyon keveset tudott megmutatni abból a világvárosból, ahol a historizáló épületek közé felhőkarcolókat húztak fel, ahol a turisták Sztálin-képekre és kozmonautás kitűzőkre vadásznak a bolhapiacon, és ahol a cirill betűs Auchan és Snickers reklámok mellől nem verte le senki a sarlót meg a vörös csillagot. Sovány vigasz, hogy Papp még a filmje elején figyelmeztet mindenkit: ezt az időutazós nyomozást egy profi filmes helyett maga az élet írta.

Német egység @ Balatonnál - 6/10

Népszerű téma az idei szemlén az ügynökmúlt: a Drága besúgott barátaim mellé megnézhettünk egy dokumentumfilmet is a Balatonnál találkozgató NDK-s és NSZK-s turistákról, akikre természetesen a keletnémet titkosszolgálat is ráállította a maga Plattensee-csoportját. A dugig pakolt Trabantok és a bálnatestű német asszonyok konspirációs megfigyelése izgalmas téma, pláne, hogy egy arcát nem vállaló Stasi-ügynök (Dr. G) maga mesélt a rendezőnek, Forgács Péternek arról, hogyan kellett szakszerűen kamerázgató balatoni turistát játszania egy strandpapucsos NDK-kémnek.

A magyar spionoknak készült, bárgyú oktatófilmekkel összevágott, karcos Super 8-as filmre vett családi nyaralások és Dr. G árnyképe így együtt tökéletes dokumentumfilm lehetett volna, Forgács azonban mindenképpen nosztalgiával és humorral akarta oldani a feszült légkört. A Német egység @ Balatonnál a magas retrófaktora ellenére is egy kusza, szétfolyós dokumentumfilm lett. Túl sok benne a beszélő fej, túl sok a személyes visszaemlékezés, mert a készítők görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy minél többet bemutassanak abból a 15 órányi privát filmből és 1000 fotóból, amit a berlini Collegium Hungaricum 2009-es kiállítására gyűjtöttek össze a németek balatoni találkozásairól.

Dr. G ügynöktörténetei, és Stasi-megfigyelés ellenére NDK-s és NSZK-s gyerekeket egyszerre üdültető táborvezető története magában is bőven kitett volna 79 izgalmas percet. Totál felesleges volt melléjük rakni egy német párocska szívmelengető, ám teljességgel érdektelen privát videóit, és felejthető helykitöltő a farmeres-napszemüveges beatrajongók képsora is, akik csak az Illés-koncertek miatt jöttek a Balaton-partra, miután az NDK-ban 65-ben betiltották a beatzenét. Utóbbi szál miatt sajnos még a csónakban gitározó Demjén Rózsit is el kellett viselnünk, akinek aztán tényleg semmi keresnivalója a két Németország balatoni barátkozásáról szóló filmben, pláne, hogy korábban már Papp Gábor Zsigmond Balaton retrója is ugyanezzel a jelenettel nyitott.