Zsófia
15 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Tarr Béla: az elkeseredés szülte a filmeket

2012.02.18. 20:26

Nem politikai akcó, művészeti alkotás a 2011 Magyarország - mondta Tarr Béla szombaton a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale) a produceri közreműködésével készült Magyarország 2011 című alkotás bemutatóján.

A mű 11 magyar filmrendező egy-egy rövidfilmjéből áll és a Berlinale rövidfilmes szekciójához kapcsolódva, versenyen kívül mutatták be. A Berlinale szervezői a vetítést pódiumbeszélgetéssel kapcsolták össze, hogy legyen alkalom  - az esemény hivatalos ismertetője szerint - az aktuális magyarországi válsághelyzet áttekintésére Tarr Bélával és Fliegauf Benedekkel, az egyik alkotóval.

A Magyarország 2011 "nem film, hanem személyes reakciók antológiája" a 2011-es évről, hangsúlyozta Tarr - aki a Torinói ló című filmjével 2011-ben elnyerte a Berlinale zsűrijének nagydíját. Hozzátette: a költségvetés nélkül, nulla forintból született alkotások elkeseredés és bánat hatására készültek, hiszen amikor a rendezők hozzáláttak a munkához, a magyar filmiparban már másfél éve senki sem tudott dolgozni.

000 DV915369
Fotó: Johannes Eisele

Ezt a helyzetet a Jeles András, Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Mészáros Márta, Forgács Péter, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András és Jancsó Miklós kisfilmjeiből készült alkotásban talán Pálfi György 6 perces, Nincs film című munkája mutatta be a legnagyobb egyértelműséggel; a mű egy képzeletbeli film főcíméből és vége főcíméből áll. A filmben számos híresség szerepel, mint A kőszívű ember fiaiból Baradlay Richárd, és az alkotást olyan partnerek támogatták, mint például a Dolly Sound System. A szkeccsfilmet egyébként kritikusunk nem szerette.

A rendezvényen - amelyen bő 150-200, többnyire fiatal érdeklődő volt jelen a Haus der Berliner Festspiele nagytermében - a vetítés után Tarr Béla egyebek között kifejtette: "vagy otthon ülünk és sírunk, vagy csinálunk valamit". Az általa összeállított filmrendezői csoport tagjai - akik, mint mondta "a magyar film letéteményesei" - ez utóbbi mellett határoztak. Mindenki szabadon dönthetett, hogy miről forgat, a terveket nem kellett a munkát producerként összefogó Tarr elé terjeszteni és a többi rendezőt sem kellett bevonni.

Fliegauf Benedek hozzátette: Tarr ellenállhatatlan kéréssel fordult hozzá, hiszen "tényleg az van, hogyha az embert felhívja Béla, elmondja, hogy mit kell csinálni, és akkor nincs más választás, csinálni kell". Az úgynevezett omnibuszfilm - a közös témát feldolgozó, több rendező közös munkájaként megszülető film - műfajában kísérleteztek, azt próbálták ki, hogyan lehet úgy készíteni ilyen alkotást, hogy "nem tudja senki, mit csinál a másik".

Tarr Béla hangsúlyozta: a Magyarország 2011 nem politikai akciónak készült, hanem művészeti alkotás, a művészet pedig egészen más nyelven beszél, mint a politika. "Az a legnagyobb tragédiája a művészetnek, amikor a politika fogságába esik" - fejtette ki, hozzátéve, hogy a legutóbbi magyar filmszemle is egyebek mellett azért volt "a legjobb hangulatú fesztivál a magyar fesztiválok történetében", mert még "a környékén sem" voltak politikusok és üzletemberek.

A filmszemle - amit az ugyancsak Tarr vezetésével működő Magyar Filmművészek Szövetsége szervezett - a Berlinben bemutatott alkotáshoz hasonlóan azt mutatja meg, hogy a magyar film "erős, sokszínű, élő, és van méltósága", hiszen pénz nélkül is képes műveket és olyan rendezvényeket létrehozni, amelyek összehozzák az alkotókat és a közönséget. Kérdésre válaszolva elmondta: a 2010 óta kialakult új filmfinanszírozási rendszer egyebek mellett azért nem megfelelő, mert "tönkretette az önkormányzatiságot", és mert "számos filmes műfajt televízióba kényszerített".