Simon, Szimonetta
7 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

A Hófehérke a szüzek nővé válásáról szól

2012.06.09. 15:46
Az erdőbe menekülő, árva Hófehérke története a középkor óta népszerű rémmese, csak sajnos a Disney családbarát verziója annyira mainstreammé vált az elmúlt 75 évben, hogy kilúgozta a köztudatból a komor eredetit. Szerencsére az olyan rétegműfajok, mint a horrorfilm és a felnőttképregény, rendszeresen előkaparják a cukormáz alól a vért, a sötétséget és persze a csöcsöket. Idén mindenki ezt a mesét akarja elmesélni.

Hollywood újra felfedezte magának Hófehérkét. Julia Roberts és Tarsem Singh bollywoodizált, giccses-táncikálós verziója, Tükröm, tükröm márciusban került a mozikba, a Universal pedig május végére időzítette a tehetségtelen rendezőre és igazi húzónevekre (Charlize Theron, Kristen Stewart) bízott dark fantasy változatot, a Hófehér és a vadászt. Lett volna egy harmadik film is: a Disney Snow White and the Seven címmel, töpék helyett kínai shaolin papokkal és egy harcos hercegnővel akarta felfrissíteni a műfajt, ám a stúdiófőnökök az idei két Hófehérke-film híre és a John Carter bukása miatt (na meg mert a Disney 2004 óta nem volt képes elkezdeni a forgatást) végleg lelőtték a projektet.

A Julia Roberts-féle, 85 millió dollárból leforgatott verzió végül 160,4 milliót kaszált, a kritikusok viszont eléggé lehúzták. A tévéfilmes hangulatra, Phil Collins ősember-szemöldökű lányára (Lily Collins) és ka anos kiskutyává változtatott hercegre épülő filmet mi is gyűlöltük, szerintünk "az év csalódása" lett, ahol "Julia Robertsnél még a digitális hasonmása is jobb színész, pedig még papagájszarral is bekenték az arcát".

A Universal 170 millió dolláros blockbustere csak egy törpehajszálnyival lett jobb. Bár egy hét alatt 95,5 milliós bevételt hozott össze, a krtitikusok már most durvábban ekézik, mint a Tökröm, tükrömet. Szerintünk "Charlize Theron és a díszlet gyönyörű, a törpéknek van pár jó viccük, minden más felejthető a Hófehérke és a vadászban". Mivel a premier előtt teljesen rá voltunk kattanva az előzeteseket uraló dark fantasy-hangulatra, összeszedtük inkább egy nagy cikkbe a kedvenc Hófehérke-feldolgozásainkat Neil Gaiman vámpírnovellájától Sigourney Weaver horrorfilmjén át a Grimm Fairy Tales-képregényekig.

A mese a Grimm-testvérekkel kezdődött

A germán folklór gonosz boszorkánnyal, vérmágiával, mérgezett almával és torzszülött erdei rablókkal turbózott rémtörténete ugyanúgy a felnőtt nővé válás nehézségeit mutatja be egy ártatlan, fiatal szűz szemszögéből, mint a brutális gyilkosságokban tobzódó Piroska és a farkas. A serdülő hercegnő elfojtott szorongásainak okozója a féltékenykedő, zsarnoki mostoha, ráadásul a lány később sem jár jobban: amikor a törpék után főz, mos, takarít, akkor tulajdonképpen csak azt látja be, hogy az elnyomó, hímsoviniszta világból kizárólag a halál (lásd üvegkoporsó) vagy egy jó házasság (lásd herceg fehér lovon) jelenthet számára kiutat.

Franz Jüttner klasszikus Hófehérke-illusztrációja az 1900-as évek elejéről
Franz Jüttner klasszikus Hófehérke-illusztrációja az 1900-as évek elejéről

Az Alsó-Szászországtól Albániáig ismert és kedvelt történetet a Grimm-testvérek 1812-ben kanonizálták híres mesegyűjteményükben. A horrorisztikus hangulaton már ők is finomítottak: Hófehérke szívét eredetileg a saját anyja akarta kivágatni egy szolgálóval, de ezt az írópáros ezt túl brutális családon belüli erőszaknak tartotta. A lány szépségére féltékeny, zsarnokoskodó mostohás verzió viszont már tökéletesen belesimult a prűd XIX. század jó-gonosz világképébe, így a mese a törékeny porcelánnőket és kedves kis gnómokat rajzolgató viktoriánus illusztrátorok egyik kedvenc témája lett.

A két Hófehérke

Hófehérke és Rózsapiros
Hófehérke és Rózsapiros
Fotó: Zenescope Entertainment
A német illetve angolszász mese- és ponyvairodalmat kevésbé ismerők számára szinte mindig problémát okoz, hogy a modern Hófehérke-történetek gyakran összemossák a Grimm-mesékben szereplő, két különböző Hófehérkét: Schneewittchent és Schneeweißchent. Előbbi a jól ismert, állatokkal és törpékkel barátkozó, almával megmérgezett, üvegkoporsóba tett árva kislány. Schneeweißchen viszont amellett, hogy névrokonához hasonlóan jóság eszményképe, egyfajta aggódó anyafigura is, mivel folyamatosan bajba sodorja őt a húga, Rosenrot (magyarul: Rózsapiros), aki jellemzően minden feldolgozásban az eltévelyedett, gonoszkodásra hajlamos testvér. A 2 in 1 Hófehérke-ábrázolás kiváló példája Bill Willingham képregényíró magyarul is megjelent, zseniális Fabulák-nyitókötete: a New Yorkba emigrált mesehősök közösségét irányító Hófehérkének és a magánkopónak beállt, nem is annyira csúnya és gonosz farkasnak ki kell nyomoznia, ki ölte meg a rossz társaságba keveredett Rózsapirost.

Disney mézet és nyálat öntött a vérre

Az európai Hófehérke és a hét törpe-történet a XX. század elején az amerikai showbizniszbe is betört. 1912-ben Broadway-színdarab készült belőle, 1916-ban pedig a Paramount stúdiót megalapító, magyar származású Adolph Zukor producerkedésével forgatták le a némafilmes változatot.

A 30-as évekig csak rövid animációs filmekben utazó Walt Disney Animation Studiosnál már 1934-ben elkezdték rajzolni a gyerekbarát meseváltozatot, de a világ első egész estés animációs filmje csak 1937-ben került a mozikba. Az áriázó madarakkal és hejhózó törpékkel együtt éneklő árva hercegnő meséje évtizedekre bebetonozta a rajzfilmgyártásba a kötelező dalbetéteket és a giccset, ami még Hitlert is annyira lenyűgözte, hogy berendelte a náci ellen-Disney-filmeket.

Szerencsére a készítők az eredeti Grimm-mese néhány rémisztő elemével ellensúlyozták az extrém magas nyálfaktort: a gonosz királynő okkult könyvtára és alkimista műhelye akár a 30-as évek Drakula- vagy Frankenstein-filmjeiben is megállná a helyét díszletként. A Hófehérke az 1937-es premiert követően 371,30 millió dollárt termelt világszerte, ami az inflációt is figyelembe véve ma 5,8 milliárd dollárnak felelne meg: ennél nagyobb bevételt csak az Elfújta a szél tudott összehozni a mozgókép-történelemben.

A felnőttképregények Hófehérkéje

A 70-es, 80-as évekig többnyire érdektelenségbe fulladó, giccsözön Hófehérke-átiratok készültek, ám ekkorra a Grimm-mesék ártatlan hősőnje utat tört magának a felnőttképregények világába: a horror- és akciótörténetekben Hófehérke jellemzően már az erotikus oldalát is megmutatta. Antonio Segura és José Ortiz Hombre című, 80-as években futó, vicces, brutális és szexista Mad Max-átiratában például a főszereplő dúskeblű amazon a vándorlásai alatt hét vén, alkoholista bányász házába is elkeveredett:

Segura és Ortiz kultikus Mad Max-képregénye, az Hombre
Segura és Ortiz kultikus Mad Max-képregénye, az Hombre
Fotó: Cimoc magazin/Norma Editorial

Ám az eredeti mesével ellentétben a posztnukleáris korszak keményebb élethez szokott gnómjai természetesen nem a tányérkájukból kievett étel miatt sápítoztak, hanem azonnal rávetették magukat az ágyacskájukban alvó, pucér nőre. Szerencsére a fehér paripás, szőke herceg, aki itt egy ötvenes, cinikus zsoldos (a képregény címszereplője, Hombre) épp időben érkezik, és jól szétcsap a perverzek között.

A magyar kalózfordításokat tartalmazó Vampi magazinban is volt egy emlékezetes Hófehérke-képregény (sajnos a szerző feltüntetése nélkül). Itt Myra, a fekete hajú, különc szépség remeteként élt a nagyapja ódon kastélyában, ahol magányában hét gonosz kis törpét is hallucinált maga mellé. A múltba vágyódó lány hatalmasat csalódott a disznó férfiakban: bár a sportkocsis szőke herceg, Warren úriemberként közeledik hozzá és az ágyához, a mindenhonnan kukkoló törépékre hivatkozva nem adja oda neki a szüzességét. Warren pedig a zárójelenet után már nem is tudná elvenni.

vampihofeherke
Fotó: Vampi

Magyar narancs lett a piros almából

A külföldi Hófehérke-átiratok mellett mindenképpen meg kell említenünk Nepp József zseniálisan szürreális felnőttmeséjét, az 1984-es Hófehért. Az idén 77 éves mester ebben is ugyanúgy a kapitalista világ popkultúráját parodizálta a vasfüggönyön innen tipikus, fanyarul irigykedő stílusban, ahogy az űrben bolyongó Mézga Aladár-sorozat a sci-fik, a Hufnágel Pisti után rohangáló Mézga család a kalandfilmek és a krimik, a Macskafogó pedig a James Bond-filmek kicsit savanyú, de magyar verziója lett.

Hófehérke és a modern horror

A ráragadt Disney-cukormáz alatti, félelmetes Grimm-mesék természetesen a fantasy írókat és a horrorfilmeseket is megihlették. A Sandman-képregények miatt istenített Neil Gaiman az egyik legismertebb novellájában, a 94-es Hó, tükör, almákban a mostoha szemszögéből meséli el a nem is olyan ártatlan Hófehérke történetét, amit azután talált ki, hogy a kádban sokadszorra is elolvasott egy régi mesegyűjteményt.

A brazil Andre Bdois horror-Hófehérkéje
A brazil Andre Bdois horror-Hófehérkéje
Fotó: deviantart.com

Nála Hófehérke egy gonosz, szexmániás vámpírlány, aki halálba taszította a saját apját, az özvegyen maradt királynő pedig minél görcsösebben próbálja megmenteni a végromlásba dőlő királyságot, az egyáltalán nem olyan ártatlan Hófehérke annál inkább ellene hangolja az erdei torzszülötteket és a háznépet. A novella zseniálisan groteszk és szemtelenül tabudöntögető, de azt már inkább el sem áruljuk, hogy a perverz herceg hogyan távolítja el a mérgezett almát a lány torkából.

Sigourney Weaver 97-es Hófehérke-filmje, A terror meséje szintén csavart egyet az unalomig ismert Disney-dramaturgián. A serdülőkori szorongás, a zsarnoki mostoha és a brutális férfivilág itt is hangsúlyos, ám a történet sokkal brutálisabb: a gonosz királynőt alakító Sigourney Weaver a terhessége utolsó hónapjában elvetél, de a halvaszületett csecsemőt sokáig élőként a bölcsőjében ringatja.

Itt ő már a horrortörténetek közkedvelt emberáldozó, őrült boszorkánya, aki az ártatlan Hófehérke halálával akarja életre kelteni a saját gyermekét. A Walt Disney-mese Hejhózó törpéiből sebhelyes arcú haramiák lettek, ráadásul épp az ő vezérük nyeri el a lány kezét, miután az ördögi varázslónő elpusztul, a mesebeli herceg pedig kizuhan az ablakon.

2005-ben a Zenescope Entertainment indított el egy olyan képregénysorozatot Grimm Fairy Tales címmel, amiben a hangsúly ismét a korai Grimm-mesék felnőtté válási szorongásaira terelődött. A saját magát Anti-Twilightként reklámozó képregény Sela nevű főszereplője itt ugyan a Walt Disney-féle karakter ruháját hordja, de a szűziesen ártatlan mesebeli tini helyett hangsúlyosan nagy mellű, kissé kurvás leány lett belőle, aki a borítóképeken és a duplaoldalakon mindig huncut mosollyal várja a szőrös szörnyetegek és a dominaszerkós boszorkányok zaklatását.

grimms
Fotó: Zenescope Entertainment