Egy elschmittelt élet

2012.11.15. 08:59

A Lopott szavak egy megrázó dráma lehetne arról, hogy aki hazudik, az lop, aki pedig úgy lop, hogy maga sem érti, miért, annak örökké rossz lesz a lelkiismerete, attól függetlenül, hogy lebukik-e vagy sem. De csak lehetne, mert a Lee Sternthal-Brian Klugman szerzőpáros forgatókönyvéből készült Lee Sternthal-Brian Klugman rendezte film számtalan betegséggel küzd.

Először is azzal, hogy ez a történet valójában három történet, lássuk csak sorjában. 1. Van egy amerikai fiú (fiatalon: Ben Barnes, öregen: Jeremy Irons), akit a II. világháború Párizsba visz katonaként, ott beleszeret egy francia lányba, akivel nem úgy alakul az élete, ahogy azt elképzelte. Szomorú történetükről megkapóan szerethető regényt ír, ám az egypéldányos kézirat egy táska foglyaként fent marad egy vonaton.

2. Van egy amerikai fiú, Rory (Bradley Cooper), aki évek óta hiába bombázza a kiadókat a regényeivel, mindenhonnan elutasító választ kap. Szerelme, Dora bízik benne, hogy párjából egyszer nagy író lesz, ezért hozzámegy. Esküvőjük után Párizsba mennek nászútra, ahol egy antikvitás boltban megvásárolják azt a táskát, amit történet1 főszereplője elhagyott. A fiú ámulatba esik a nagyszerű regényen, begépeli, és maga sem tudja, miért, sajátjaként publikálja, amivel rögtön az eladási listák élére kerül. Történet1 főhőse azonban elolvassa saját regényét, és szembesíti az ál-írót gyarlóságával.

3. Van egy neves amerikai író, Clay (Dennis Quaid), akinek épp most jelenik meg egy regénye egy olyan férfiról, aki ellopott egy regényt. Az író felolvasást tart a műből, az esten pedig beleakad egy fiatal rajongójába, Daniellába (Olivia Wilde), akinek szívesen elmeséli, hogy mi a regény vége.

Az egyes történetszálak rendes kibontására azonban a Lopott szavak rendezőinek nem volt elég 96 perc, és ha már így alakult, teljesen érthetetlen, hogy legalább a vágáskor miért nem harmadolták meg. Dennis Quaid bánatosan mosolygós szemei és House 13-asa nélkül ugyan nem lenne olyan csábító a stáblista, de részben a szájukba adott értelmezhetetlen tanulság az oka annak, hogy erről a filmről úgy áll fel az ember, hogy most mi van?!

A másik és lényegesen meghatározóbb ok, amiért ez a mozi nem működik, a fő-főhőst alakító Bradley Cooper, aki ugyan tökéletes vígjátéki alkat, de a sörbe hugyozáson kívüli világról vajmi kevés fogalma lehet. A lelkiismeretével vívódó írót, a kishitűség bajnokát, az embert, aki nem élete kovácsa, csak a történések foglya, képtelen eljátszani. Bárgyúan üres és zavart tekintettel evickél végig a filmen, az általa megformált Rory-t még sajnálni sem tudjuk saját hülyesége miatt.

Coopert még a csaja, Zoe Saldana is lejátssza a színről, rajta legalább látszik, hogy van némi elképzelése a szerzői jogról, a lopásról mint erkölcsi fogalomról, és el tudja képzelni, hogy milyen lehet, ha valaki ilyen mélyen csalódik a szerelmében.

A Lopott szavakban az alkalmatlan főszereplő és a feleslegesen sok idő- és térugrás mellett az is nagyon zavaró, hogy a három történet közül meglepő módon nem a szellemi tulajdon ellopása a legerősebb érzelmi szál, hanem az amerikai fiú és a párizsi lány tragikus szerelme. A legerősebb színészi alakításokat is ebben találjuk, Ben Barnes érzékeny és heves játéka elbűvölő, bőven megérdemelte volna Rory szerepét, és Nora Arnezedernek is kijárna egy hollywoodi körutazás.

És akkor még nem is beszéltünk Jeremy Ironsról, aki ugyan ijesztően öregre van maszkolva, de a szeme, a szeme lángolóbb, mint amekkora fényesség valaha a szerzőpáros fejében kigyúlt, 5/10.



  • Hírek
  • Bankszámla