Két lelkes rajzfilm- és újabban 3D-függő gyerekem, Miriam (6), Borisz (7) és én egyformán 3-ast adtunk rá 10-ből, egyszerűen el sem tudom képzelni, hogyan állhat 85 százalékon a Rottentomatoes kritikaösszesítőjében és 7,4/10-en a legnagyobb filmes oldalon, az IMDB-n.
A film legnagyobb hibája, hogy a főszereplő egy kicsit sem rokonszenves pöcsfej, akivel lehetetlen azonosulni. Érdekes megközelítés lenne, ha kifejezetten gyűlölnünk kéne Flint Lockwoodot, az Atlanti-óceán egy kis, szardíniahalászatból élő szigetén élő fiatal feltalálót, aki feltalálja a vízből gyorséttermi kaját gyártó készüléket. Meg is próbáltam így nézni a filmet, de ettől sem lett jobb.
A női főszereplőben sincs sokkal több köszönet. Sam Sparks, a tévésidőjárásjelentő-gyakornok nem olyan tápos majom, mint a későbbi kandúrja, Flint, de nagyon távol van attól, hogy rendes hősnő módjára kicsit is beleszeressünk. Egyetlen érdekes vonása, hogy meghökkentően hasonlít a Szörnyek az űrlények ellen című, idén bemutatott Dreamworks-film hősnőjére.
Igazán szomorú, hogy az RTL Klub–TV2-betegség a menő filmstúdiókat is megfertőzte, különösen, hogy a csaj kinézetre leginkább jellegtelen. A Village People-ből túlzott MDMA-használata miatt kirúgott rendőr figurájában van fantázia, de azon kívül, hogy állandóan szaltózik, nem sok minden derül ki róla. A polgármester viszont egészen pipec főgonosz, az ő jellemtelenekedése kicsit javít a helyzeten, és Flint apja, a baltával faragott fejű szemöldökember is elmegy.
A film a következő nagy kérdést teszi fel a nézőknek: mi történik, ha egy idióta feltaláló vízből kaját gyártó gépe fölrepül a felhők közé, és ezentúl eső helyett fasírtos spagetti esik? Nyilván virágzásnak indulnak a ruhatisztítók, de a film nem foglalkozik a Patyolat aranykorával. Helyette eldurrantják az összes rajzfilmes patront a "légy önmagad"-tól a "hülyeség egy gyerekkori reklámszereplésre alapozni az egész életünket"-en keresztül a "szeretetet ki kell mutatni"-ig. Nem beszélve arról, hogy még egy kereszténydemokrata is szitkozódni kezd, ha cirkuszi porond méretű pizza esik a részletre vett háza tetejére.
A cselekményt a naiv fiú, a régi vágású horgászboltos apa, a nyomulós, de állítólag eszes tévés csaj és a jellemtelen politikus gombolyítja, közben pompásan animált fánkok, szalonnacsíkok, hamburgerek és egyéb szmókertáplálékok potyognak az égből. Mivel nem lehet senkinek drukkolni, az egész totálisan tét nélküli vergődés, én fél óra múlva már azt kívántam, hogy mindenki fulladjon juharszirupba, de talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, nem pontosan ez a vége.
A film egyébként elfogadhatóan néz ki, a 3D lehetőségeit jól kihasználja, de mennyivel jobb volt az, amikor a bemutatóra érkező Demcsák Zsuzsa észrevette a fotósokat, és Bruce Lee-t megszégyenítő sebességgel magazinfotó-pozícióba rendeződött.