A magyar sci-fi hirtelen megszüli önmagát

2009.11.03. 22:23 Módosítva: 2009-11-04 09:21:11
Magyar sci-fi: értelmetlen nyelvi szerkezet, nincs jelentése az olvasók és nézők nagy tömege számára. Pedig már a reformkor környékén próbálkoztak vele az irodalomban. Elsősorban látásmód, másodsorban pénz kérdése, hogy tud-e a rendező egységes és hihető világot teremteni. Az elsőfilmes Pater Sparrow Stainslaw Lem Az emberiség egy perce című szövegéből készített filozofikus szövegekkel terhelt filmet 1 címmel.

Sci-fit azért nem forgatnak, mert nehéz összeszedni a pénzt a komplex világkép megteremtésére, amiben minden kütyü, díszlet, ruha működik. Persze Szárnyas fejvadászt, AI-t vagy Különvéleményt tényleg csak milliárdokból lehet forgatni, de ha egy rendezőnek erős elképzelései vannak, ahogy Pater Sparrow, képes önálló világot teremteni, amilyet az 1-ben is látunk (a forgatási riport és a művésznév eredete). Kár, hogy filozófussá válik benne mindenki.

A Stanislaw Lem szövege, Az emberiség egy perce alapján készült mozi sci-fivel díszített krimi, annak is a borgesi változatából (mainstreamben Carlos Ruin Zafón Angyali játszmája). Amikor a krimi a megismerés metaforájaként működik, nem konkrét bűntényt akarnak lefülelni. A történet szerint a könyvesboltban záráskor minden könyv átalakul fehér, 1 feliratú könyvvé, felborítva a világ biztos menetét. Senki nem érti, mi történt, aki igen, az félbolondnak látszó, megöregedett Jézus Krisztus (Sinkó László). Csak szentenciákban tud kommunikálni, rögtön azzal kezdi, hogy "Amit a szem lát és amit a szemben látunk, azonos."

A különleges esethez megérkezik a Valóságvédelmi Hivatal sztárnyomozója, Mucsi Zoltán. Rendet kell tenni a világban és a fejekben, ami bizonyos szempontból ugyanazt jelenti. A kétféle Mucsi Zoltánból a jobbik játszik az 1-ben (a másik vállalhatatlan a Szuperbojzban), nyomozót. A racionális Pitch ügynök lesz az, akinek átváltozásán mérhető a könyv hatása, mert az olvasás mindig átalakít, a szöveg végén soha sem vagyunk ugyanazok, mint az elején.

A könyvről gyorsan kiderül, hogy a mindentudás könyve, amiben számokkal leírtak és megfejtettek mindent a haláltól a szexig, és aki elolvassa, megváltozik. Hasonlítsuk nyugodtan a bibliához, főleg, hogy aki elolvassa, megkapja a tudás fájának gyümölcsét. Az 1 című könyvből egyet kicsempésznek, és váratlanul óriási társadalmi zavarodottság tör ki.

Bessenyei György, Jósika Miklós, Jókai Mór, Lórincz L. László vagy Zsoldos Péter is azok közé tartozik, akiket a tudományos-fantasztikus irodalomhoz sorolnak, vagyis a 19. század közepétől nálunk is létező műfaj az, bár szinte egyáltalán nem látható.

A Londonban végzett Sparrow kívülről lépett be a hazai filmgyártás hagyományába, és ez nemcsak témaválasztásában, hanem vizuális gondolkodásán is látszik: az utóbbi évek első filmje ez, amit jó nézni. Vizuális koncepció is van, amihez mindent hozzáigazítottak.

Sparrow-nál is többet kellene beszélnünk az operatőrről, Tóth Widamon Mátéról, aki a világteremtésben kétkezi munkás volt, és neki köszönhető leginkább, hogy ilyenné alakult az 1 szürkés, kontrasztos világa.

Ahogy sűsűrödnek a filozófikus mondatok és gabalyodnak a metaforák, úgy lesz egyre nehezebb a film, ezért lehet, hogy másodjára sokkal jobb, mint a Filmszemlén. Nem könnyű film ez, mert nem élvezetes. Kétórás játékidőben az őrült tekintetű Heidegger beszélget a kapkodó Kanttal, a beszívott Derridával, miközben Baudrillard-t senki nem hallgatja meg. A neveket kedvünkre kicserélhetjük Mácsai Pálra, Sinkó Lászlóra vagy Mucsi Zoltánra, akik végig mondatokat mondanak, nem beszélnek. A dialógusok csak filozófiaórán működnek.

Mácsai Pál csak néha színpadias, Czukor Balázs a legfélelmetesebb zombi, Kerekes Vica tehetséges (Szuperbojz-betegsége van neki is), Haumann Máté a fickós bajuszával vicces mellékszereplő, Krzysztof Rogacewicz erős párja Mucsina. Csak Balázs Zoltánnal nem voltam kibékülve, úgy beszél, mintha egy brazil szappanoperában keresné a választ valami morális kérdésre.

A filozófiai beszéd nehéz, olvasásra van kitalálva: a nyomozást felváltja a létezésünkről és tudatunkról való gondolkodás (ontológia), és úgy lesz a bölcselkedés egyre felszínesebb. Csak néhány mondat, amikből a kevesebb is elég lett volna: "A valóságnak elég, hogy van, miért akarja megvédeni?", "A helyzet önmagát szüli", "Önmagában minden kérdés, amire minden együtt a válasz", "Viszonylagosságban cselekszünk és mozgunk".

"Mi csak tanúk vagyunk, a tanúk mindig interpretálnak, ezt nem tudta?" - kérdezi a mindentudó öreg Jézus, megerősítve, hogy csak elbeszélhetetlen történetek vannak. Az 1 is az. Se sci-fiként, se krimiként nem lehet elmondani, miről is szól. Mindenről, mert mindenre rákérdez. A néző szedje össze magát, hogy válaszokat adjon.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?