Ó, ha démon lehetnék

2009.11.20. 10:09
Ha egyszer lehetőségem lenne démonként eltölteni egy napot egy házban, tuti, hogy nem azzal szórakoznék, hogy a háziakat vásári trükkökkel riogassam, úgymint ajtócsapkodás, meg hideg fuvallat a nyakszirten. Hanem inkább a frászt hoznám rájuk Orosz Jóska legendás vörös bőrkabátjában és Juszt László szemüvegében, amit asztráltestemre applikálnék valahogy, és a sarokból előugorva azt üvölteném, jönabarnaveszedelem!

A Paranormal Activity című amerikai horrorban azonban - velem ellentétben - ragaszkodnak a műfaji szabályokhoz, és csak fokozatosan szaratják be a nézőt, nem rontanak ajtóstul a házba, mert akkor nem lenne film sem. A 86 perces játékidejű mozi a horrorfilmek áldokumentarista válfajának eddigi legsikeresebb képviselője. Ha hinni lehet az IMDb-nek, mindössze 11 000 dollárból készült (más források szerint 15 000-ből), és eddig 97 milliót termelt csak az USA-ban. Végül is mindegy, legyen a magasabb összeg, két és fél millió forintból nálunk szerintem a hatvanas évek óta nem forgattak mozifilmet, olyat meg soha, ami hatezerszeres hasznot termelt volna.

A történet olyan, mint a proverbiális faék: fiatal pár éldegél(ne) nyugodtan a gazdasági világválság előtt 5 százalékos kamatra felvett kölcsönből vásárolt házában, a fiú tőzsdeügynök, de a munkahelyére nem nagyon jár be, a lány angol szakos egyetemista, ikszlába van, de ami még rosszabb: gyerekkora óta vegzálja valami természetfeletti entitás. Hiába költözött sokszor, az csak jött vele, és nyitogatta a csapokat éjjel, jobb dolga nem lévén. Ez a ház urát persze zavarja, így videókamerát vesz, na mi innentől kapcsolódunk be a történetbe. A két színésznek ez az első filmje, ami különösen a férfi alakításán látszik meg, az Office című sorozatból ismert Jenna Fischer bögyösebb nővérére hasonlító Katie Feathersone-nal viszont biztos találkozunk még a vásznon.

A film nagy részében, úgy 50 percben tulajdonképpen nem történik semmi, hőseink ülnek, esznek, beszélgetnek, horgolnak (tegye fel a kezét az, akinek a csaja az ágyban horgol), közben forog a kamera, mert a csávó mindent felvesz, sose lehessen tudni alapon ugye, hátha krumplihámozás közben jön rá az ellenre a riogatás. A démon azonban a film fennmaradó 36 percét hasznosítja inkább, az éjszakákat, amikor Katie és Micah alszik, és csak a fixen rögzített kamera mutatja a hálószobát (egy lámpa felkapcsolva marad, hogy legyen elég fény a felvételhez), és azt, hogy mit csinál a gonosz, miközben az ember alszik.

A történet persze nem ennyi, de nem akarom lelőni a poénokat: be lehet a filmen fosni rendesen azért, mert hiába tudjuk, hogy ha éjszaka van, akkor előbb-utóbb valami huncutság jön, a készítők jól adagolják a feszültséget. És ha túltesszük magunkat az olyan alapvető kérdéseken, hogy például mi az istenért nem nappal riogat a démon, miért nem zárják be éjszakára a hálószoba ajtaját, vagy hogy vajon hány ördögűző élhet Kalifornia államban, akkor jól el lehet szórakozni a filmen. Bár szerintem a végével (ami a lehetséges befejezések közül a legrosszabb) nem érték el a kívánt hatást. Ha megnézték a filmet, itt el lehet olvasni a két alternatív befejezés történetét, bármelyik jobb lett volna, mint amit Spielberg javasolt a készítőknek. Pontszám: 7/10.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?