Terminátor az idegösszeomlás szélén

2011.04.10. 12:31
Fegyvermániás őrültekkel kezdtük a Titanic-filmfesztivált: a Sarah Connor-krónikák bádogembere nyomasztó drámával tért vissza, az írek Taxisofőr-utánzata kasztrálással és nagyvárosi ősemberrel sokkolt.

Oliver Sherman - 6/10

A Sarah Connor-krónikák Terminátora, Garret Dillahunt visszatért. Természetesen ugyanolyan hideg tekintetű, érzelmek nélküli gyilkológépként, mint amilyen a tévésorozatban volt, de a minimális arcjátékot és az acélkeménynek szánt, kifejezéstelen tekintetet most ráfoghatta arra, hogy egy beilleszkedési zavarokkal küzdő háborús veteránt alakít. Sherman 7 évvel a majdnem halálos fejlövése után nem tud mit kezdeni az ajándékba kapott új élettel. Felkeresi a régi bajtársát (Donal Logue), aki megmentette az életét, de - micsoda meglepő fordulat! - a pár nap együttélés során kiderül: a családos hősnek csak nyűg egy semmiből felbukkant, idegbeteg frontharcos.

Dilahunt Terminátor-manírjai sörözős-káromkodós, fegyverfetisiszta óriáscsecsmőként is jól működnek, hiszen ugyanolyan kevés érzelmi intelligencia jutott mindkét karakternek. Donal Logue körszakállat és hosszú hajat növesztve Jeff Bridges-hasonmássá változott a blockbusterek névtelen mellékszereplőjéből (játszott a Jerry Maguire-ben, a Pengében és a Szellemlovasban is). Bár a színészi játéka nem ér fel az Oscar-díjas kollégájáéval, nagy átéléssel őrlődik az idegentől rettegő feleség (Molly Parker) és a megmentett harcostárs között, főleg amikor olyan döntést kell hoznia, amivel az egyiküket biztosan megbántja.

A három szereplő kapcsolata sistereg a feszültségtől, és a jó előre előkészített shotgun is elsül, amikor kell. A nézőnek mégis sokszor támad hiányérzete, hiszen a Rambo óta eleve nem sok újdonságot lehet mondani a békét kereső, de folyton konfliktust generáló, hazazavart bamba mészárosokról. A film néma jelenetei ráadásul sokszor kellemetlenül hosszúra nyúlnak, a cselekmény pedig csak abban különbözik a háromfős kamaradrámáktól, hogy a családi problémák helyett néha a háború is szóba kerül. A korábban csak rövidfilmeket forgató író-rendező, Ryan Redford (nem rokona Robert Redfordnak) szépen felmondta a leckét a leszerelt katona drámájából, most már jöhetne tőle valami eredeti is.

Vadállat - 6/10

Rossz előjel, ha egy fesztiválfilmet valami régi klasszikus fapados változataként hirdetnek a katalógusban. Az "ír Taxisofőr" címkével eladott Savage viszont tényleg az, aminek mondja magát. A szociodrámába oltott bosszútörténetek szokásos kliséit felvonultató film önmagában nem lenne erős, szerencsére a főszereplő, Darren Healy megdöbbentő erejű átváltozást mutat be, ahogyan mimózalelkű lesifotós énjétől eljut a szénné gyúrt Mucsi Zoltán-arcú, bestiális gyilkosig.

A film a kasztrálással végződő rablótámadást túlélt Paul kálváriáját mutatja be. A téma brutálisan sokkolja a férfi nézőket: a főhős pont összejött volna az apjára vigyázó ápolónővel, de szétnyiszált herékkel csak szorong az ágyban. Önvédelmi edzésekbe menekülne, de a rossz emlékek miatt ott még egy lány is megveri, ráadásul úgy érzi, a pszichológusnő is csak kiröhögi, ahelyett, hogy segítene rajta. Paul csak az ész nélküli gyúrás, a vadászkések simogatása és a kegyetlen gyilkosságok után érzi úgy, hogy visszakapta elveszett férfiasságát, így hiába próbálják megmenteni, mindig visszazuhan a vicsorgó, Neander-völgyi ősember szintjére, aki a korábbi támadóira és a többi bűnözőre vadászik az éjszakában.

Sajnos a Vadállat amatőrfilm-jellege majdnem minden képkockából kiérződik. Rosszak a kamerabeállítások, semmitmondóak a párbeszédek, fölöslegesek a túlpörgetett vágások, és bevillan egy vígjátékokba illő, funkciótlan birkakergetés is, ami teljesen hazavágja az addigi nyomasztóan feszült légkört. Pozitívumként viszont ott vannak azok a jelenetek, amikben a végletekig elkeseredett, dühös főhős a kapucnis pulóvere alól bámulja a sikátorok söpredékét, utána pedig még a bénázó autótolvajokat is brutálisan lemészárolja. Ha Brendan Muldowney író-rendező jobban rágyúr a mániákus igazságosztó motívumra, akár az utóbbi évek legjobb low budget szuperhősfilmjét is leforgathatta volna, így viszont be kell érnünk egy közepesnél kicsit jobb bosszútörténettel.