Mel Gibson lenyomja Mexikót

2012.07.11. 09:39
Mel Gibson akkor nagyon jó, amikor nem részegen zsidózik és rendőrökkel emberkedik, hanem akciófilmben színészkedik, és meghagyja a rendezést másoknak. A Börtönregény című filmje is pont ezért lett sokkal jobb, mint a Passió, vagy a Holdkóros, ráadásul az 1999-es Visszavágó kvázi folytatásának is felfogható, márpedig Porter karaktere az egyik legjobb volt, amit a színész-rendező pályafutása során eljátszott.

A Börtönregényben Gibson megint egy szerethető gazembert alakít, aki lenyúl egy nagyobb összeget egy maffiózótól, majd menekül, és egészen egy mexikói börtönig jut, amit egy Tijuanában 2002-ben bezárt kísérleti intézmény ihletett meg. Olyan sittről van szó, ahová a rabok családja is beköltözhetett, a gyerekek innen jártak ki iskolába, voltak üzletek, éttermek, még fodrászat is, és ennek megfelelően minden pénzbe került.

A korrupt mexikói rendszerben ide keveredő névtelen amerikai zsebtolvajnak hamar fel kell találnia magát, amiben segítségére lesz egy kilencéves kiskölyök és az anyja, a többit azt hiszem, nem kell ragozni, mindegy milyen fordulatok következnek be az úton, a végállomás kiszámítható. A filmet nagyon feldobja az autentikusnak látszó környezet, ha ilyen sittre kerülnék egyszer, napokig sírnék egy sarokban, kosz, mocsok és gazemberek mindenütt, az őrök  megkenhető rohadékok, akik helyi slágereket bömböltetnek a friss húsok fülébe, és még az ágyért is fizetni kell.

Ahhoz képest, hogy mindössze húszmillió dollárból készült a film, és Gibson mellett csak pár tévészínész tűnik fel kisebb mellékszerepben, még a helyi arcokra sem lehet panasz, a főellenség és bandája pont annyira visszataszító amennyire lenniük kell, és még a gyerekszínészt is sikerült jó érzékkel kiválasztani - a film legjobb dialógusai azok, amikben Gibson és a kölyök folytat verbális pengeváltást, no meg azok, amikor a főszereplő elkezdi manipulálni környezetét.

A főhős, akinek a nevét soha nem tudjuk meg, végig narrálja az eseményeket, ami alapesetben rendkívül idegesítő, de Gibson szarkazmusa és tényleg vicces beszólásai elviselhetővé teszik még az olyan narrált eseményeket is, amik úgy kezdődnek, hogy “akkor arra gondoltam, hogy”.

Az egy gringó sok mexikói ellen felállás persze erőszakot szól, amiben Gibson szokásához híven előszeretettel tobzódik, a Visszavágó lábujjlevágós jelenetét idéző szadizmus mellett látunk kézigránáttal darabokra szaggatott jóembert és olyat is, akibe áramot vezetnek a miheztartás végett. Ami pedig a legviccesebb az egészben az, ahogy egy látszólag nyugodt beszélgetésből a film szemvillanás alatt átvált a tomboló erőszakra, majd egy jelenettel később már mindenki nyugodtan szívja a cigit a börtön koszos falának dőlve.

02

Történetét tekintve a Börtönregény nem egy nagy vasziszdasz, de Gibson karaktere bőven elviszi a hátán a filmet, amiben van egy olyan pöpec pisztolypárbaj, amihez hasonlót régen láttunk a moziban. A Visszavágóban megismert Porterhez hasonlóan mostani hőse is ügyes zsebtolvaj, jól bánik az emberekkel, kiválóan vezet és nagyon eltökélt, ha a pénzéről van szó, és csak azért nem hívják hivatalos folytatásnak a történetet, mert a karakter jogai a Universalnál vannak, míg a Börtönregényt a Fox forgalmazza.

Az, hogy Gibson egy kicsit rasszista ebben a filmben is, és betegesen vonzódik a túlzottan erőszakos jelenetekhez, az minket különösebben nem érdekel, mert a film szórakoztató és vicces, pont olyan, amilyenre ebben a dögletes melegben az ember beül, ha más nem azért, hogy másfél órán át jó hűvösben legyen. Az amerikaiak ezt mondjuk megszívták, mert a filmet náluk csak On Demand remdszeren, azaz tévében mutatják be külön fizetség fejében, de minket, európaiakat ez nem nagyon  érdekel. Értékelés: 8/10.



  • Hírek
  • Hírek