Az Anya, lánya, unokája története kicsit bonyolított háromgenerciós dráma: van egy 17 éves csaj (Lohan), aki utálja az anyját (Huffman), aki nem bír vele és lepasszolja nyárra a nagyanyához (Fonda), akit mindketten utálnak. A kaliforniai csinibaba egy Idaho-i mormon ksivárosban ismerkedik, akivel csak tud, és közben kibeszéli, hogy imádott mostohaapja 12-14 éves koráig dugta. A nagyanya szólt az alkoholista anyának telefonon, aki ordítva rohant oda, hogy hazudik a lánya, aztán mégis elhiszi.
Dráma a téma, a stílus viszont vígjáték. A sorozatok után a filmekben is kezd divatos lenni a műfajok keveredése, hiszen épp nemrég láttunk vicces horrort, ami még fut is a mozikban. Az új hibridműfajokat meg lehet szokni, mert egyre több ilyen készül, és ez sem tűnt annyira vadhajtásnak. Míg a dráma, vígjáték, thriller keveréke a Született feleségekben működik, itt az előbbi kettő inkább csak 60 százalékosra jött össze. Mindenesetre sokszor nevettem rajta, és néha könnyeztem is. Szoktam.
Persze Huffman itt is jól hozza a sorozatban bevált Lynette Scavó-figurát, ha nem is átütően. És ha már színésznők: nekem Lindsay Lohan is tetszett. Legutóbb az Utolsó adás című filmben nem okozott csalódást, és most jól hozza a civilben megszokott kiskorú lotyó-szerepét. Csak azt nem értem, hogy hogy lehet ekkora mellekkel kényelmesen játszani melltartó nélkül. Az első sokk egyébként, ami a film közben ért, az maga Fonda megjelenése. A színésznő hetvenévesen úgy néz ki, mint egy kisportolt ötvenes, főleg, mert szerepe szerint is egész életében hat órakor vacsorázott és este tízkor bújt ágyba.
Gerry Marshall színész-producer-filmrendező több mint ötven filmben játszott, ebből sok televíziós epizódszereplés, a többi szinte mind ismeretlen című játékfilm. Ha a rendezéseit vesszük sorra, akkor kezdjük egy 17 évvel ezelőtti (a korábbi tizenöt film nem számít) kiugrásával: Ha emlékszünk a Micsoda nőre (Pretty Woman) Julia Roberts-szel és Richard Gere-rel, akkor tudjuk, hogy egy romantikus vígjátékot láttunk elsősorban egy kurváról.
A rendező akkor nem ment bele a prostituált mélylélektanába (bár kiderült, hogy nem mindenkivel smárol), és most sem azzal foglallkozik, hogy milyen szar volt a lánynak, hogy a mostohaapjával kellett lefeküdnie, inkább azzal, hogyan jöhetnek ki a legviccesebb dialógusok ebből a helyzetből. A baj, hogy így sokszor leegyszerűsíti a lényeget. Íme egy példa:
- Nem tudod megkülönböztetni a hazugságot az igazságtól.
- Aha, akkor már értem az összes problémámat.