Részegen randalírozott a narkós Télapó

Nagy segítség az amerikánusoktól, hogy mankót adnak szerencsétlen naptárfóbiás mozibarát hóna alá, és szorgosan mélyítik a szezonfilmek feneketlen bugyrát. Ha húsvét, akkor vallásos, ha tavasz, akkor sportos, nyáron érettségizős, ősszel tömegjelenetes-vérzivataros, karácsonykor pedig télapós jön a sorban. A targetáltak mindig tudják mi a dolguk, amikor harsan a harsona.

A dolog még a borzalmasan ciki magyar címnél sem vált gyanússá, Tapló Télapó, hehehe, szúrjon be ide mindenki valami nagyon csúnya káromkodást. Viszont Billy Bob Thornton elgondolkodtatott. Ő is egy lenne a gerinctelen filmsztárok armadájából, akik évente legalább egy szezonfilmmel korrumpálják magukat? Vagy vakon mehetek be a moziba az Ember, aki ott sem volt után?

Demisztifikációs ráta

Ha jó fej lennék, akkor most figyelmeztetném a szülőket: hatalmas hiba minden télapós filmre azt hinni, hogy hetekre leszedálja a gyerek agyát, és nem kérdezősködik legalább újévig. Ez máskor működik, de nem itt, mert a Bad Santa nem gyereknek való. Ez egy kőkemény szociofilm.

A történet bármelyik bevásárlóközpontban játszódhatna. A plázamikulás és kis segítője, a halmozottan hátrányos helyzetű kis növésű afroamerikai minden télen meghallgatják a tudatmódosított gyerekeket, hogy mit szeretnének karira. Willie (Thornton) és Marcus (Tony Cox) esetében azonban mindez csak álca. A páros ugyanis egy direkt karácsonyra specializálódott kasszafúró-kommandó, tuti módszerükkel minden évben kaszálnak, és jól elvannak a következő télig. Csak egy probléma van: Willie idült alkoholista. Az a fajta, aki valaha annyira okos volt, hogy még szétcseszett aggyal is tud nagyon mélyeket mondani. Mindenki ismer ilyeneket, nem magyarázom.

Józanul nem nem soha

De a sok ész nem elég, ha valaki annyira készen van, hogy betegesen vágyik próbafülkékben molett hölgyekkel análisan szeretkezni, vagy nem zavartatja magát, ha a Mikulás trónusán támad kedve maga alá vizelni. És ezeken a helyzeteken még lehet is nevetni.

Sőt, ez a film annyira rendben van, hogy az elejétől a végéig nagyon jókat lehet nevetni, a helyzet cinizmusából kihoztak szinte mindent, és most jönne még egy sőt, mert a Bad Santa a legszomorúbb film, amit az utóbbi időben láttam. Az alkoholista csetlése-botlása mögött végig ott húzódik az a nagyon mély fájdalom, amit eddig azt hittem, csak egy igaz magyar érezhet.

A piás téma nagyszerű feldolgozása mellett sikerült jó néhány ütést bevinni a politikai korrektségtől kezdve a buta-kövér kisfiún és élőhalott nagymamáján át egészen a mikulásruhára gerjedő pincérnőig. Nem hemzsegnek az örökérvényű karakterek, az azért látszik, hogy Coenék - producerként - most távolabbról köpködtek a vödörbe, de az utóbbi idők filmjeit nézve egy szót se szólhatunk.

A nagyon jól adagolt humor, cinizmus és fájdalom gyönyörűen demagóg végkifejletbe torkollik, hogy aztán utolérje a filmet egy marcipántól csatakos hiéna, és a hepiend felé terelgesse. Ez viszont megbocsáthatatlan.