Faszállító 2

Kétféleképpen szedhetünk le bombát egy autó aljáról. Az egyik lehetőség, hogy lassítunk, majd finoman megállunk. Ezután behasalunk a gépjármű alá, megkeressük a szerkezetet, óvatos mozdulatokkal megkeressük az egyik vezetéket, elvágjuk a másikat, majd finoman lecsatoljuk a tartópántokat és átadjuk a szerkezetet a tűzszerészeknek.

Hihetetlen kalandok

A másik lehetőség, hogy legalább 270-re gyorsítjuk az autót, nekihajtunk a bal kerékkel egy ugratónak, a kocsi hosszanti tengelyére merőlegesen pörögve felrepülünk a levegőbe, aztán amikor az autó hasa egy daru alá ér, az leszakítja a bombát, ami felrobban, de addigra már újra négy keréken száguldozunk a földön. Na, A szállító 2-ben ez utóbbi megoldást választották.

Luc Besson valamiért elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, kivívja a kritikusok ellenszenvét, miközben milliókat szórakoztat el a bóvli filmjeivel. Nem az a baj, ha valaki olyan filmet gyárt, aminek a világon semmi értelme nincs, az a baj, ha ezt olyan valaki teszi, aki korábban értéket hozott létre. Az egyre szakállasabb és egyre kövérebb Besson csak idén 13 film produceri tevékenységét látja el, képzelhetjük milyen mélyen áshatja bele magát a munkába. Kinyitja a házi kliségyűjteményét, kivesz belőle olyanokat mint kemény főszereplő, dögös csaj, robbanás, verekedés, gyors autók, aztán tetszés szerint keveri ezeket, és már kész is az új film.

Minden a helyén

Besson remekművei közül A szállító 2 vélhetően nem a legrosszabb, sőt, a maga nemében emészthető darab. Feltéve ha elfogadjuk, hogy az ilyen pörgős akciófilmeknek is van létjogosultságuk, pusztán azért, mert van közönségük. Ha így nézzük, A szállító 2 tele van látványos jelenetekkel, robbanásokkal, az operatőr meg a pirotechnikus igazán jó munkát végzett. A főszereplő szerencsés választás, Jason Statham az akciófilmek Bruce Willise, hozza a kötelező tökös csávót. A végére persze minden felrobban, mindenkinek eltörik a gerincét, és minden jóra fordul. Persze.

Azt viszont már nehezen emészti meg az ember, amikor egyszerűen hülyének nézik, és ezt nem csak én gondoltam így, hanem azok is, akik a kíváncsiság, és nem a munka miatt nézték meg a filmet. Néhány rész után hangosan nevetett a közönség, pedig ezeket a képsorokat inkább izgalmasnak szánták az alkotók.

Ott van például az a jelenet, melyben a szállító a főgonosz után ered, aki már repülővel menekül. De a szállítót nem lehet lerázni, autójával megelőzi a jetet, felugrik az első futóműre és bemászik a gépbe. Eltöri a nyílván teljesen ártalmatlan másodpilóta nyakát, majd verekedni kezd a főgonosszal. Közben a gép már repül, és hogy-hogy nem, meghal a pilóta is. A gép, felszállás után húsz másodperccel közel háromperces zuhanásba kezd, pörög körbe-körbe, aztán meg a feje tetejére áll, ahogy az lenni szokott. Végül előrebukik, és zuhanni kezd. Mielőtt saccra ötszáz kilométeres óránkénti sebességgel becsapódik az óceánba a gép, mit tesz a főszereplő? Kiugrik? Nem, még jobb: káromkodik egyet, majd dühösen elugrik a beömlő víz elől.

Szoknya nélkül

A film tele van ilyen baromságokkal. Persze az is lehet, hogy a sok túlzás csak kikacsintás a néző felé, de ez a szándék nem jön át, legfeljebb szerencsétlen hunyorgásnak tűnik a mutatvány. Egy látványos, verekedős jelenetet miért kell röhejessé tenni azzal, hogy az épp gerendával tiszta erővel pofán vágott főszereplőnek még egy „jaj” sem hagyja el a száját?

Persze mindent alárendeltek a coolságnak, meg a többi, műfajjal kapcsolatos elvárásnak: ugyan, ki lehetne a főszereplő második legnagyobb ellenfele, mint egy melltartóban meg bugyiban futkározó tetovált modell? Hogy miért nem képes szerencsétlen lány legalább egy szoknyát húzni, nem derül ki, nyílván azért, hogy látványosabb legyen, amikor egyik lábával a földön kitámaszt, másikkal meg fejbe rúgja a szállítót.

Persze nem lehet egyértelműen kijelenteni azt, hogy ez egy rossz film, azt azonban biztosan hogy nem jó. Viszont van nézőközönsége. Aki szereti, hogy egy film semmiről sem szól, de mindenkit jól szétlőnek benne, annak nincs is jobb műsor, mint A szállító 2. A többiek inkább nézzék a Gumimacikat, az hihetőbb.