Fröccsöntött mese

A Pirosszka az első olyan nagyköltségvetésű mesefilm, ami szakít a Grimm-hagyományokkal. Az erdei horrorból nagy médiafigyelemmel kísért akciódús filmet csinál, a rejtély hátterében pedig nem emberevés, hanem sütireceptlopás áll.

Miért kell a nyulakkal baszakodni?

A szereplők is megváltoztak kissé, a jóságos nagyi kettős életét él, titokban extrém sportoló, a vadász egy ügyefogyott reklámszínész, a farkas magándetektív, Piroska pedig egy ambiciózus kamaszlány. A nagyi kunyhójában történt felfordulást pedig egy medve, egy csapat rózsaszín kismalac és egy béka próbálja megfejteni.

A gyanúsítottak valahogy különbözőképpen emlékeznek a történtekre, a történet csak a kihallgatások után áll össze, és kiderül, hogy már megint egy pihepuha nyuszika az oka mindennek. Úgy látszik az animátorok rászálltak a nyulakra, nem elég, hogy a Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylényben disznóorrú pusztítógépeknek állították be őket, most még azt is megkapjuk, hogy ezek az ártatlan kis lények tulajdonképpen véreskezű terroristák.

A kínaiak már Hollywoodban vannak

A Pirosszka nagyon jól sikerült, kifejezetten szórakoztató film. Az azonban már kérdéses, hogy a viccek kinek is szólnak. A vetítés tapasztalatai szerint a gyerekek nem sokat értenek belőle, a felnőttek azonban kétségtelenül jól szórakoznak.

Az egyetlen kifogásunk – a magyar címadáson kívül – csak az lehet, hogy az animáció rémesre sikerült. Az alakok olyanok, mintha egy lepukkant kelet-kínai fröccsöntő műhelyben készültek volna. Hiába a 3D, ha Piroskának merev a haja, ha a nagyinak nincsenek arckifejezései és a béka úgy néz ki, mintha egy Kindertojásból ugrott volna ki.

A 15 millió dolláros költségvetésből futhatta volna egy tehetségesebb animátorra.