Kasuba L. Szilárd szerint a világ

Kasuba közhelyes volt ugyan, mint mindig, de kivételesen nem lőtt bakot, hiszen valóban ez a W. Somerset Maugham Színház című művéből készített Csodálatos Júlia című film egyik alapmotívuma. Kasuba gondolatát több oldalról és két csavarral közvetíti az író és a rendező, éppen úgy, amennyire egy könnyed vígjátéknak álcázott filmhez illik.

"A színház az egyetlen valóságod"

Az Annette Bening alakította Júlia a londoni West End egyik legnépszerűbb sztárja. Mestere utasítására életének minden percét olyan színházi produkcióvá teszi, ahol ő a főszereplő. De miután színészi tehetségével évtizedek óta manipulálta környezetét, a rendszeres nagyjelenetek, drámai monológok otthon már kevésbé hatásosak.

Júlia a színpadon a kora miatt fuccsol be: az 1930-as évek még jó pár évtizeddel azelőtt voltak, hogy az idősebb színésznőknek valamennyire is szerepet írjanak. Negyvenen túl nehéz állandóan 28 évest játszani, és ha nem megy, jöhetnek a vénasszony szerepek. "A szerzők mind férfiak" - szól ki a nézőkhöz nyelvöltögetve Júlia. A hátralévő életében és a színpadon elfelejtheti a romantikus darabokat, és maximum egy tragikomikus darab szereplője, rosszabb esetben mellékszereplője lehet.

Homer és Júlia

Itt szeretném leszögezni, hogy Annette Bening nagyszerű Júlia, szerepéhez hasonlóan háttérbe szorította a többi sztárszínészt, köztük Jeremy Ironst, Michael Gambont, Bruce Greenwoodot és Miriam Margolyest. A tengerentúli sajtó Oscar-favoritnak tartja Bening alakítását, ami nem csoda, hiszen eredeti hanggal látták a filmet. Bánsági Ildikó sajnos valamilyen félreértés folytán végigripacskodta a magyar szinkront. Aki csak teheti, feliratos előadásra menjen. Ha már a hibáknál tartunk, a fiatal szeretőt alakító Shaun Evans csak annyira pezsgő és vonzó jelenség a filmben, mint Homer Simpson, amitől sajnos Júlia boldogsága is hiteltelen lesz.

De térjünk vissza megint a történetre, hiszen Szabó István szerint ez a legfontosabb egy filmben. A mélyponton tengő Júlia életébe belép az új fiatal hős, a forgatókönyv szerint vonzó amerikai fiú, aki jó közönségként a színésznő minden színpadias rezdülését beveszi, és a neki kiosztott szerepben elcsábítja Júliát, és ezzel feltölti.

Színház az egész világ - két csavarral

Ekkor következik az első csavar, és éppen ott ahol az első csavarnak lennie kell: Júliának lord tanácsadója (akiről csak a végén derül ki, hogy azért nem udvarolt hevesen, mert meleg) azt mondja, hogy annyira nevetségessé teheti magát a fiatal fiúval való kapcsolatában, ahogy csak vásári komédiákban szokás. A színésznő ezután, szinte felszólításra, közepesen átélt alakítással végigjátssza az elhanyagolt, megcsalt, kidobott, nevetségessé tett női figurát.

A film közepén pedig, ahol a váratlan fordulat helye van, egy fiatal, becsvágyó színésznő tör hirtelen - Júlia életében és színházában - Júlia babérjaira. Azaz a szerepére és a férfijaira. Ez kihozza színésznőnkből azt, amire a férfi szerzők, szeretők és menedzserek - egykori mesterét kivéve - nem tudtak kihozni: negyvenévesen, megírt szerepek nélkül is eljátssza az igazi hősnőt. Mindezt úgy, hogy a komikum csúcspontján Júlia megfordítja Kasuba alapmondását, és egy lehengerlő improvizációsorozattal a színpadon változtatja meg az életét.

Színház az egész film

Szabó István finom vonalvezetéssel kezelte az egyszerű, de feszültséggel árnyalt történetet a színházi kellékekre hasonlító tükörrel teli belső terek, a korhű ruhák, és Jeremy Irons bajszáig bezárólag hiteles kiegészítők között.

Szabó a hagyományos, konszolidált filmet könnyű vígjáték álcájában fogyasztatja a nézőkkel, és ha eljut az üzenet, eljut, de ha nem, az se baj, hogy az ő szavaival éljünk: szufléként is fogyasztható.