Jack Sparrow elveszti az agyát

Két hónapja nem néztem, aztán most meg Dr. Mancini összejött Amandaval, pedig eddig Jane-nel járt. Jane meg leszbikus? És ki az új csaj és miért fojtogatja Billyt? Na ez a klasszikus Melrose Place-érzés, mindenki mindenkivel, aztán egy kis idő után még egyszer, plusz vízbefojtás, és megint a csipkés tanga, míg mindenki végleg összezavarodik. A Karib-tenger kalózai ugyanezt kínálja, csak itt ráadásul egy évet kell várni minden egyes új részre. Kit utál akkor Barbossa kapitány, és egyébként is Elizabeth most melyik kosztümös, koszos körmű pasiba szerelmes? Tényleg meg kell vennem az összes epizódot dvd-n, hogy értsem, mi folyik a harmadik részben?

Persze ez egy folytatásos kalandfilm-sorozat, de a bonyodalmakból kicsit sok lett a harmadik rész közepére, és sajnos muszáj ilyesmivel vacakolnunk a moziban, mert lendület, meg kaland az nincs. A Karib tenger kalózai - A Világ Végénben csak egyre bonyolódó cselekmény van, meg digitális díszletek és az előző résznél százhúsz százalékkal több szuvas fog. Merthogy a kalózok nem adnak a szájhigiéniára. És nem csak az izgalom tűnt el a Karib-tengerről, de humor se nagyon van arrafelé mostanában. Csak egy példa: Jack Sparrow elveszti az agyát, értik, digitálisan kiesik a fejéből az agyveleje, mire felkiált, hogy "Állj, elvesztettem az agyam". Még jön is a hatásszünet, hogy tudjuk, most nevetni kell. Azért ilyet még az Irigy Hónaljmirigy sem engedne meg magának.

És, hogy a kardozós-baszós kalandfilmeket elemző esztétika szakosoknak se örüljenek: a két részen át gondosan felépített megszemélyesítések is eltűntek az értelmezési horizont naplementéjében. Eddig ugyanis a kalózok voltak a szárnyaló fantázia, a csapongó képzelet, a Brit Kelet-indiai Társaság katonái meg az ész, a szürke ráció, ami egyre jobban szorongatja a mesevilágot. A harmadik részben ehhez képest a csápokkal borított Dawy Jones együtt teázik Cuttler Beckett főgonosszal, és nagyívből tesznek arra, hogy ki mit személyesít meg, vagy hogy mit gondol erről az egészről egy filmesztéta.

A Karib-tenger kalózai 3 már csak franchise, nincs benne semmi az előző részek lendületéből és humorából, csak a pénz látszik, meg hallani a renderfarm számítógépeinek zúgását. Ráadásul lesz negyedik rész is, egyébként miért tűntek volna fel a százhatvanadik perc környékén új karakterek, és miért bonyolították volna még tovább és még tovább a cselekményt az amúgy grandiózus csúcspont után. Nincs menekvés, Johnny Depp megint hajót fog foglalni, Orlando Bloom pedig megint előveszi a "ne kardozz, inkább dugjunk egyet" nézését. Mindez ajándék, felhúzható játékkal, akciós áron.

A Karib-tengeri rajongó - 8/10
Köllő Killa

Klikk a képre!

Ugye sokat szerepel benne Jack Sparrow?, kérdeztem egy barátnőmet, aki a korhatárbizottság tagjaként nemcsak látta, hanem szigorú arccal már be is határolta 12 éven alattiaknak a filmet. - Igen, sőt sokszorozódik!, mondta, mire befurakodtam én is a premier előtti vetítésre, és igen! Bár fél órát kellett várnom a felvezetéssel, de aztán teljesen odavoltam: Jack Sparrownak ugyanis százszoros tudathasadása volt. A fehér nagy semmi közepén, a világ végén csak saját magát látta mindenhol. És ahogy Depp megsokszorozva hozza az általa kitalált iszákos, majdnem biszex, mégis vonzó figurát, még Malkovich jobb jeleneteit is lefőzi A John Malkovich menetből, és remek felütést ad a film következetesen szürreális, játékos világához.

Hogy a már nemcsak 43 éves, de 43 évesnek is látszó Johnny Depp mellett mi tetszett még a filmben? Azon kívül, hogy fél órával hosszabb volt az általam elviselhetőnél, és hogy Orlando Bloom csak kétféle arckifejezéssel rendelkezik? Minden. Először is hozza a Karib-brand frissességét, humorát, de legfőképpen a kalandos történetmesélést, ami az akrobatikus kardjátékoknál is csavarosabb (pedig az összecsapások maguk is olyan lendületesek, és izgalmasak, hogy alig kaptam levegőt). A harmadik rész elején Elizabeth és Will rosszban van, de hamar összefognak, és újra egy csapatot alkotnak, hogy kimentsék Sparrow-t a világ végéről. Innentől egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, hogy követni tudjuk, ki kivel köt alkut, ki kinek az oldalán áll, hogy Calypsót a kilenc főkalóz végül kilenc érmével, vagy mivel kiszabadítsa az emberi testéből.

Egyszerűen remek film a Karib tenger kalózai - A világ végén, és még hosszan sorolhatnám, hogy mi tetszett: például a Rollling Stones gitárosa Keith Richards, aki Depp apja szerepében debütál, a "happy end, de mégse" befejezés és a digitális trükkök. Ez utóbbiról még annyit, hogy a kalóztörténelem felidézése olyan élethű, mintha valóban a 18. század elején járnánk, amikor Bartholomew Roberts négyszáz hajót elfoglalt, csak itt nem húsz évig tart mindez, hanem félóráig. A végső nagy csatában a történelmi kalózok legendás jegyeit viseli minden: még az árbócokra került kalózzászlók is valóban léteztek. Talán még Jack Sparrow is. Százszor.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!