A szex és a professzor

"Let's talk about all the good things
And the bad things that may be"

Bill Condon filmje abba a világba visz minket vissza, ahol az ifjú maszturbálóknak azt tanították, hogy az ilyesmi nem vezet jóra, mert mire a hitvesi ágyhoz érne, egy kész szexuális roncs lesz belőle, vagy legalábbis megvakul. Ebben a világban az orális szex is ellenjavallt volt, hiszen az a hír járta, hogy a nőknél terméketlenséget okoz, a homoszexualitásról pedig annyit lehetett tudni, hogy az egy rendkívül ritkán előforduló perverzitás.

Szórakoztató és zavarbeejtő film a Kinsey: legfőbb vonzereje saját reakcióink kettőségében rejlik - az egyik pillanatban leereszkedően megmosolyogjuk a hajmeresztő tételeket, a következő pillanatban pedig rögtön el is tűnődhetünk, mennyire aktuális ma is a hatvan évvel ezelőtti tabudöntögetés.

Szárazon a szexről

Tekintse meg képeinket!

A Kinsey életrajzi film, egy professzor története, aki húsz évig megszállottan kutatta a darazsakat, felcímkézett úgy egymilliót belőlük, aztán áttért az emberekre. A film szerint Alfred C. Kinsey (Liam Neeson) egy nap úgy megdöbbent diákjai tévhiteken alapuló tudatlanságán, hogy úgy döntött, az egyetemista házaspároknak elindít egy kurzust a szexualitásról az indianai egyetemen.

A kurzusból felmérés lett, a felmérésből többezer további felmérés Amerika-szerte. A professzor asszisztenseivel beutazta az országot és személyes beszélgetéseken szegezte az amerikaiaknak száraz, tudományos kérdéseit a szexről. A válaszokból 1948-ban megszületett az első Kinsey-jelentés, ami a Férfiak szexuális viselkedése címet kapta. A könyv hatását a korabeli kommentátorok az atombombához hasonlították, Kinsey felkerült a Time magazin címlapjára.

Kemény tréning szoftosan

Condon ügyes dramaturgiai húzással indítja a filmet és megfordítja a kérdezz-feleleket: Kinsey maga válaszolgat egyik asszisztense, Clyde Martin (Peter Sarsgaard) kérdéseire. Ez egy tréning; a professzor elmagyarázza Martinnak és a többieknek, hogyan is kell feltenni ezeket a kérdéseket, közben pedig válaszol rájuk. Mesél az elnyomott, keserves gyerekkorról és elindul a film. Zavaró, hogy az első húsz percben az ötvenkét éves Neeson ráncai mögé kell egy huszonhat éves fiatalembert odaképzelni, a negyvenéves Linney pedig huszonhárom éves diáklányt alakít, de mind a kettő jó színész és a körülményekhez képest egész jól megússzák ezt a néhány évtizeden átívelő erőltetett bravúrt.

Klikk a képre!

Ami fontosabb, hogy jók együtt a vásznon. Linney meggyőzően mutatja be a kitartóan szerelmes feleség mozgalmas életét a világ első szexológusa mellett - Kinsey életrajzírói szerint a professzor arra buzdította hitvesét, asszisztenseit, és azok feleségeit, hogy feküdjenek le egymással, majd mindezt filmre vette, tudományos kutatás céljából. Condon ez a vonalat nem igazán bontja ki, nem meri a filmbeli szerelem szívmelengető ívét ilyesmivel megtörni. Van egy kis perpatvar a felbőszült férjek között, de ez a konfliktus sincs tisztességesen megcsinálva. Nagyobb hangsúlyt kap Kinsey biszexualitása, pontosabban a románcuk Martinnal - ezeket a jeleneteket az asszisztens szerepében remekelő Sarsgaard teszi feledhetetlenné.

Miről is szól?

A Kinsey persze a tökéletesen megkreált ötvenes évek-retró fíling ellenére nem egy rég halott amerikai professzor filmje, mert hát ugye, az senkit nem érdekelne. Azért mozgat meg, mert minden egyes "Kinsey-kérdésre" megvan a saját válaszunk, a saját reakciónk. Condon sok helyen tompította a valódi sztorit, de még a hollywoodi finomkodáson át is gyomron üt néhány pillanat, ilyen például a pedofil interjúalany hátborzongató büszkesége William Sadler pontos alakításában. Beszéljünk a szexről, szólít fel harsányan a film plakátja. Vagy legalábbis elgondolkodunk egy kicsit, mert ez egy ilyen téma - húsba vág.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!