Sandra Bullock nagy seggéért is szerettük

2007.05.11. 13:09
Az új Sandra Bullock-mozi, a Megérzés jól ment az amerikai mozikban, de nem hódította meg az IMDb olvasóinak szívét (5,2 pont), sem a nemzetközi kritikusokét (RottenTomatoes-on 8 százalék), sem a kollégánkét (2/10). Bár találtunk olyan szerzőt is, akinek tetszett (alább: 7,5/10).
Morális katasztrófafilm - 2/10
Wostry Ferenc

Hé, férfiemberek! Ha az asszony véletlenül arra vetemedne, hogy elrángasson a multiplexbe az új Bullock-filmre, hát villámgyorsan küldd le sörért vagy mosasd újra a gönceidet, mert a mozijegy megvételével a saját halálos ítéletedet írnád alá. Ezt a másfél órányi át nem gondolt, háziasszonyokra becélzott, női mizériában élvezkedő, a feszültségnek még csak legkisebb jelét is felmutatni képtelen, melodrámaklisékből előfröcsögő unalmas szart nem olyanoknak találták ki, akiknek egyessel kezdődik a személyi száma (tisztelet a jó filmet kedvelő csajoknak).

Sandra Bullock ehelyütt egy búvalbaszott családanyát játszik, akinek bájgúnár férje a Kés/alatt című sorozatban plasztikáz. Egyik nap tehát Sandra arra ébred, hogy a férje halott, de másnap már megint életben van a szerencsétlen, holnapután meg temetik, de virradóra meg ott früstököl a reggeliző-asztalnál. Sandra rájön, hogy ő most ide-oda utazik az időben, mint a Marty McFly, csak neki a mosógépe a fluxuskondenzátor. Még mielőtt valaki valami Idétlen időkig-szerű mókára asszociálna, asszociáljon vissza, mert Sandra nem akarja megmenteni a férjét a biztos haláltól, csak végigslattyogja az egész sztorit, a lét értelmén, a sors elkerülhetetlenségén meg hasonló virulens dolgokon bambulva.


Megérzés - képek

A film egyetlen előnye, hogy Sandra tényleg időtlen: mintha szikével meghekkelték volna, nem öregszik az istenadta. Pont ugyanúgy néz ki, mint abban a 13 évvel ezelőtti BKV-s oktatófilmben, a Speedben.

Sandra Bullock akkor is jó - 7,5/10
Köllő Killa

Egy átlagos hétköznapi, ugyanakkor roppant izgalmas thrillert már-már klasszikusokhoz hasonlítani (A Hatodik érzékhez, a Mementóhoz és az utóbbi időkből a Déja Vu-höz), és az alapján leértékelni nem fair. Mert ugyan a Megérzés nem hibátlan mozi, sőt olykor kiszámítható, mégis izgalmas volt ez a másfél óra. És ezt nemcsak Sandra Bullock-rajongóként mondom, bár az igaz, a Lindát játszó színésznő megint hibátlan volt.

A játéka ugyanis összetett, hiteles és kiszámíthatatlan: az események fordulataival vonásai finoman változnak: amikor férje meghal, ráncok jelennek meg a szeme körül, amikor újra él, kisimul az arca, amikor becsapják egy pillanatra, megvillan a gyilkos tekintete. Valóban sok néha a sejtelmes zene, és még engem is idegesített az egyszerű protestáns amerikai pap magyarázata Lindának az élet nehézségeire ("A történelem tele van megmagyarázhatatlan eseményekkel. Azt kell észrevenni, mik az igazán fontos dolgok az életünkben.") De nem is ez szolgálja az izgalmat, hanem a puzzle-jellege: míg Lindának azt kell kirakosgatnia, melyik napon hal meg a férje, addig mi azokat az apró darabkákat rakjuk ki, amiket a főhős észre sem vesz: meghal a kertben vérző holló, a házban letakart tükrök vannak mindenfelé, egy csomó más apró jel meg a főhősnő épelméjét kérdőjelezi meg. Egy picit folyamatosan félrevisz a film, hogy annál nagyobbat üssön a megoldás.

A történetet egyébként egy ideális amerikai család köré helyezi, a nő ráadásul a legunalmasabb lények egyike, akit kertvárosi filmekből ismerhetünk. Pedig az átlagos amerikai thrillerben a főhősből mindig kibújik az ókori drámák nagyformátumú személyisége, a Megérzésben mégis mindvégig ilyen hiperhétköznapi marad. Ezért is utálják a kritikusok a filmet, de én pont ezért szerettem, pláne hogy Sandra annyira hétköznapi, hogy még a segge is nagyobb a megszokottnál. Ettől lett átérezhető a film, és a kreáltsága ellenére is hiteles.