Jézus is egy oroszlán volt 2

Nemcsak egy egér

Délelőtti vetítésen teszteltük Pécsen az újabb Narnia 147 percét, amiben a tizenéves hősök a szemerkélő angliai esőből megint átlépnek a varázslatos világba. Az 5,5 illetve 7 éves fiúk mellett, akik Narnia-rajongókként izgultak, sokszor kizökkentem a 12-es korhatár miatti kísérő szerepemből, és előbukott, hogy civilben tanár vagyok. Mert míg a srácok annak örültek, hogy a jók megint olyan ügyesek, hogy győznek, bár kevesebben vannak, és gyengébbek a fegyvereik; nekem a film hibátlan kompozíciója és az egyszerű tanulságok tetszettek. És volt egy pillanat, mikor még Magyar Bálint és Hiller István popcornját is kifizettem volna a jegy mellé, ha okulásként beülnek a félig telt terembe, és meghallgatják a narniai állatok beszédképtelenségét magyarázó Trumpkin törpét: "akivel buta állatként bánnak, az azzá is válik".

Mindegy, maga a történet is didaktikus volt, ugyanakkor logikus, így csak néhány pontot kellett magyarázni a vászonra tapadó gyerekeknek. Narniát tönkretették a Termalinok (emberek, akik régebben kalózok voltak), az őslakók illegalitásba kényszerültek (erdők, föld alatti barlangok). Doktor Cornelius, Caspian tanítója hagyományozta át a mitikus kort a trónörökös fejébe, aki nagybátyja (Miraz) elől menekülni kényszerül az erdőbe. A varázskürttel visszahívja a való világból a négy nagy királyt (azok éppen iskolába mennének Londonban), hogy erőiket egyesítve visszaállítsák Narnia színes, virágos, ölelkezős békéjét kemény harcok árán.

A karakterek jók, és épp annyit fejlődtek az első rész óta eltelt egy év alatt (1300 év a Narnia-idő szerint), amennyi várható egy átlagos tizenéves fiatal esetében. A fiúk rajongtak a főszereplőkért: Peter és Edmund például nagyon jól kardoztak, Susan gyorsabban lőtt íjjal, mint Lucky Luke pisztollyal, pedig ő még az árnyékát is leelőzi. Egy-két ijesztő jelenetet leszámítva nem annyira veszélyes történet, mint amennyire izgalmas. A harcjelenetek gyorsak, de követhetők, és általában életszerűek. A sok Gyűrűk ura, Harry Potter-utánérzést leszámítva csak Cinc vitézen akadtam fenn: a 60 fajból a karddal hadonászó egérvitéz tűnt a film idegesítő Jarjarjának. De egy jelenettel helyretette a szkepszisemet: egy termalinkatona szembekerül vele, és rászól, "Te egér vagy!", mire ő unottan csak annyit válaszol: "Az embereknek nincs fantáziájuk". Úgyhogy abbahagytam a hibák keresését, és egészen addig ültünk a teremben lelkesen, amíg csak mentek a betűk. Ajánlom a filmet, különösen olyan 10 év alattiaknak, akik nem számolják, hány jelenet egyezik a Gyűrűk urával, és öt év felettieknek, mert kisebbeknek olykor félelmetes lehet.

Caspian itt vidám vagy szomorú

Az első Narnia-film nem tetszett a sok beszélő plüssállat miatt. A darkosabb második részre szánt 200 millió dollár már látványos csatákra ment el, több pozitívumot viszont nehéz találni benne. Bosszantó, hogy minden második jelenetet láthattuk már valahol: amit a forgatókönyvírók nem az első Narniából hasznosítottak újra, azt a Gyűrűk ura-trilógiából nyúlták (bővebben a keretesben).

Ami nagyon nem tett jót a Narnia világában játszódó 'gonosz uralma ellen küzdő jók'-felállású történetnek, hogy még több szereplő lett, mint az elsőben: a testvérek mellé bekerült ötödiknek Caspian. Ben Barnes ráadásul csak egyféle nézést ismer, és ez nem mutat jól, ha a csatában elvérzett kentaurok miatt kell szomorkodni. A herceg és Peter (William Moseley) rivalizálása miatt a kisebbik fiú, Edmund (Skandar Keynes) teljesen háttérbe szorul, pedig az első részben (az árulása miatt) még központi szereplő volt.

Nem jutott idő a szerelmi szálra sem: a 20 éves Susan (Anna Popplewell) Legolas módjára több tegeznyi nyílvesszőt lő el a film végéig, aztán lesmárolja Caspian herceget és hazamegy, holott előtte jó, ha két szót váltottak összesen. Ilyen súlytalan szereplők mellett könnyű volt brillíroznia az Olaszországban agyondíjazott Sergio Castellittónak, a film gonosz Miraz királyának, aki pont úgy néz és mozog, mint Russell Crowe.

Először a forgatókönyv nagy hibájának tartottam, hogy a szemét oroszlán a drámaibb hatás kedvéért csak akkor menti meg a testvéreket, amikor már elvérzett a bajvívó egerekből és kentaurokból álló sereg fele. Aztán nekem is leesett, hogy a megfejtést a zsidó-keresztény kultúrkörben keressem: Aslan igazából Júda oroszlánja Hóseás könyvéből: "Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat." A vizezett biblikus-vonal mellett néha a horrorvonal is bejött: amikor a romtemplomban egy farkasember meg a rondábbik törpe Caspian vérével akarták megidézni az első rész boszorkányát, Tilda Swintont. Ez azért egész ijesztő volt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!