Melyik Feri?

2007.02.28. 18:57
Melyik Feri? - teszi fel a bátor kérdést a Libiomfit alkotó társulat, hogy kiderüljön: az őszödi beszéd szálai DaVinciig és Pusredamusig vezetnek. Áldokumentumfilm a magyar politikai élet titkos kapcsolatairól.

Szembe kell nézni a ténnyel, hogy az alkotó energia forrása nem csak a szépség, a mély gondolatok, a társadalmi egyenlőtlenségek lehetnek, hanem például a bornírtság is. Az Úristen@menny.hu vagy a Libiomfi alkotói kétségkívül az utóbbira példák. Sőt, mindezt, szerencsétlenségükre még megfejelik azzal, hogy a legjobb filmjeiket barkácsmódszerekkel készítik.

A Stefanovics-Kálmánchelyi-Végh hármas új filmje viharos tetszést aratott a tesztvetítésen, noha a félórás, Gyurcsány és Orbán fikázó produkció támogatás nélkül, a tagok kosztpénzéből készült. A speciális effekteket egy laptoppal készítették, az alkotók pedig nem csak írták és rendezték a filmet, de ők voltak a színészek, a vágók, hangmérnökök és jelmeztervezők is.

Maga a film a filmesek legjobb hagyományai szerint a zabolátlan hülyülés jegyében készült. A történet olyan álomra emlékeztet, amit akkor rak össze az agyunk, amikor elszundítunk Gyurcsány öszödi beszédét majd a zavargásokat ismertető politikai műsoron, félálomban végighallgatunk egy híradót majd horkolni kezdünk egy Da Vinci-kódról szóló dokumentumfilmen.

Egyetlen, csapongó történetben egyesül a hazai politikai ezotéria és minden egyéb, az állampolgárokat megmozgató debilitás. Egy skandináv dokumentumfilm keretei közt lelepleződik a Gyurcsány-beszéd igazi jelentése.

Kiderül, a híres Mona Lisa úgy készült, hogy Leonardo, Mona Lisa és Pusredamus (Nostredamus tehetséges riválisa) együtt ökörködtek egy mezőn. Mona Lisa letépte Pusredamus műkezét, amit gyorsan megfestett Leonardo. De közben egy téridő ugrással Balatonőszödön termett, és a háta mögé rejtve magával ragadta a beszéd egy kópiáját. Valójában ennek a momentumnak állít emléket a világhírű festmény.

A történet ennél persze bonyolultabb. Kiderül még, hogy Gyurcsány és Orbán valójában egy személy, ráadásul kiborg, mint amúgy minden politikus. Itt megállunk, ezt a fajta, debilitás határán egyensúlyozó humort úgysem tudjuk visszaadni. A lényeg, hogy ebben a filmben szerves rendszerbe áll össze minden, amire harapnak a magyarok: politika, bulvár és összeesküvés-elmélet. Az egésznek semmi értelme nincs, de talán éppen ezért adja a legértelmesebb magyarázatot a közelmúlt történéseire.

Kik ezek és mit akarnak?

Kálmánchelyi Zoltán és Végh Zsolt az 1996-os fesztiválon Esti Mese címmel indítottak sorozatot a világból kivonult fiatalok számára. A Tököcske és a Ho-Ho-Horgász című rövidfilmek, csakúgy, mint következő évi munkájuk, a Szegény Peti nagymamája, speciálisan Szigetlakók számára készültek. Témáik, a betrippezett nagymama, vagy a Csempeszájú Liba kalandjai még leginkább a por a zene és a karszalagok háromszögében nyertek értelmet.

Az Open Film Fesztivál díja azonban jelezte, hogy Kálmánchelyi és Végh munkáiban több van egynyári marháskodásnál. Így Stefanovits Angélával kiegészülve 1998-ban leforgatták a Pesti Mese: Óz a nagy varázsló című rövidfilmjüket, amelynek premierje még a Szigeten volt, de sikert már azon kívül aratott.

A Magyar Filmszemle kisjátékfilm-fődíjas uristen@menny.hu után a három rendező nagyjátékfilmet forgatott volna. Pénzt nem kaptak, de a kilincselés közben szerzett tapasztalataikból azonban, egy kölcsön hűtőszekrény segítségével elkészítették a Legkisebb film a legnagyobb magyarról, avagy ha nincs kéz, nincs csoki címre hallgató no budget mozit.

Ezt a filmjüket követte a 34. filmszemlén a legjobb férfialakítás díjával (Mucsi Zoltán) kitüntetett tragikomikus-szocio-mese-musical, a Libiomfi. A társulat a mostani vetítésen jelentette be, hogy a közeljövőben kezdik forgatni az Úristen2@menny.hu című nagyjátékfilmjüket. A film producerei Muhi András és Sándor Pál lesznek.