Hogyan kereshetünk milliókat fél nap alatt?

2007.10.05. 00:18
Török Ferenc harmadik nagyjátékfilmje a kilencvenes évek juppivilágába dobja a nézőt, ahol minden a pénz, a pörgés és a felszínes értékek körül forog.

Két kérdés szögezett a székhez a budapesti bizniszdzsungelben a túlélésért küzdő bróker kalandjait nézve. Az egyik nyilván az volt, hogy sikerül-e az Overnight bróker főhősének a lehetetlen, és elő tudja-e teremteni egyetlen éjszaka alatt a német ügyfele számlájáról hiányzó rengeteg pénzt.

Az már az első pillanatban látszott, hogy a feladat bonyolultabb, mint egyszeri miniszterelnöknek felkutatni az eltűnt pályázati pénzeket. Míg ugyanis Gyurcsány Ferenc homlokát este Klára asszony azért masszírozza kicsit, a fiatal bróker legfeljebb nagy adag viszkiktől, szusiktól és valami elfelejtett nevű csajtól remélhet enyhülést.

A pénzügyi krízis egyébként összefügg a bróker teljes szétcsúszottságával, a felesége ugyanis lelépett, a hetek óta nem látott barátnője terhes, miközben ő a főnöke feleségével kavar. Életritmusa egy kokainista pulzusához hasonlít, és akkor még ott van a budapesti éjszaka is.

Globális hazárdjáték Budapesttől Indiáig. Klikk!

A határidős dramaturgia nem véletlenül olyan népszerű Univerzum-szerte. Előredőlve figyeltem, ahogy Vas Péter izzad, rohan, kapkod, egyszerre próbálja menedzselni magánéleti és financiális kihívásait. Mindez ráadásul gyönyörűen komponált, a sztori zaklatottságát kiemelő, statikus, fémes képekben bomlik elénk.

A bróker reménytelen helyzetében globális hazardírozásba kezd: az Indiában brókerkedő barátja infójába kapaszkodva egy még alig ismert it-vállalat részvényeit vásárolja meg, majd adja el.

A meglepetés mégsem ezen a történetszálon ért. A rendező pedáns módon vezényli le a konfliktust, a néző izgul, aztán pedig kiderül, sikerült-e a tranzakció, vagy bedőlt a konstrukció.

Ki láncolja le magát?

Inkább arra nem számítottam, hogy választ kapva a film fő kérdésére, egy másikkal leterhelve álltam fel végül a székből. Közönségfilm volt Török Ferenc harmadik nagyjátékfilmje vagy inkább művészfilm? A kérdés egyáltalán nem akadémikus, az Overnightban a fenti, jó értelemben vett közönségbarát szál mellett ugyanis van még egy csomó zavarba ejtő dolog.

Nyilván a pesti juppivilág ellenpólusaként jelenik meg a magát a mobiltoronyhoz láncoló antiglobalista alakja, akinek sztoriját leginkább a háttérben zsizsegő tévékből követhetjük. Egy ideig. A brókerszál ugyanis olyan erős, hogy később elfelejtettem, a filmben mellesleg szó van még egy civil harcosról is.

Így volt ezzel a rendező is. A szerencsétlen mellékszereplőt ott felejti az óriási parabolához kötve, és még csak egy operatőrt sem hagyott a környéken. "Az antiglobalista!" - csaphatott a homlokára Török Ferenc néhány héttel később, és kiszáguldott a stábbal a mezőre, hogy megörökítse - nem fogják kitalálni -, ahogy a srácot egyszerűen leszedik a rendőrök, és elviszik.

Az antiglobalista!

Mit akart ezzel mondani Török Ferenc? Ennek kellett volna elemelnie az egyébként izgalmas sztorit az artisztikus magasságokba?

Ötleteink vannak, de a lényeg mégis az, hogy a film nem lett volna kevesebb, ha senki nem láncolja magát sehova. Ha az egyébként akár Londonnak is eladható, elidegenedett város mögött nem tűnik fel a narancsos fényekkel jelzett valóság.

Segítség, közönségfilm!

Kétségeket ébresztett bennem a befejezés is. Vas Pétert ugyanis nem a krízis lezárultával hagyjuk magára a filmbeli univerzumában. Hogy megoldásként sikerül-e megszereznie a pénzt, vagy pont nem, azt nem spoilerezzük, mert amúgy érdemes megnézni a filmet. Azt azonban elárulhatjuk, mert semmi jelentősége, hogy az egész éjszakát végigpörgő juppi a fináléban kilép a krómozott taposómalomból, otthagyja a céget, és elindul valahová.

"És ezt így hogy?" - fogalmazódott meg bennem a sztoriból nem következő végkifejletet nézve. Vas Péterrel semmi olyan nem történt, ami arra engedett volna következtetni: valahol mélyen elpattant benne egy húr. Hogy egzisztenciális válságból kifolyólag ráunt volna a juppiságra.

Az Indiában bizniszelő barát csak a konfliktus megoldásához szükséges időre tűnik fel. Arról szó sem lehet, hogy Vas Péter ennek hatására színes inget és sarut akarna húzni, aztán egy spanglival a szájában elindulna Indiába.

Bár és fény

A zaklatott éjszaka sem tűnik különösebben szokatlannak a bróker előéletét felvillantó jelenetek tükrében. Az aukciós kikiáltóként működő, és vicces módon Winkler Nóráról mintázott csaja sem követeli, hogy hagyja ott a pénzvilágot, és menjen el inkább tájképfestőnek.

Az egész inkább olyan, mintha Török Ferenc a végén rádöbbent volna, artisztikumtól mentes, izgalmas közönségfilmet csinált, ami miatt nyilván ki fogják közösíteni a haverok. Mi viszont azt üzenjük: Feri, akik igazán a barátaid, nem hagynak ott azért, mert nem a Lélek vagy a Társadalom működéséről értekezel, hanem csak szórakoztatsz.

Addig viszont az Overnightra gondolva leginkább az olyan zárványszerű, Wong Kar Wai-os jelenetek jutnak eszembe, mint a szusibár steril fényei közt hallgatásba merevedett juppi és a csaja, akik mögött fémes kattogással keringenek a tányérok.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!