Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kritika cikkek
A lánycsókok és összesimuló mellbimbók ellenére a Szerelmem nyara nem leszbikusfilm, még csak nem is szerelmesfilm.
Lányok a motoron
Tekintse meg képeinket!
Mona (Nathalie Press) és Tamsin (Emily Blunt) - két napégette, szomjas fiatal nyújtózkodik egymásnak, táncolnak, úsznak, berúgnak, gombáznak és élvezik, hogy fent, a dombon, az árnyékuk olyan élesen válik el a yorkshire-i háztetőktől, mintha soha nem is jártak volna a helyiek között. Ha botrányt kavarnak, a hullámok nem gyűrűznek el az agyukig, mert nem számít semmi, ami kívülről jön, ott vannak ők egymásnak.
A film az együttlétek története. A rendezőt, a lengyel származású Pawlikowskit nem izgatja a polgárpukkasztás és nem is rázza meg a nézőt: a két lány lustán heverészve játszik a sablonokkal. A gazdag Tamsin mélyvörös selyembe és flitterbe csavarja Monát, aki cserébe eljátssza neki, hogyan dugta meg őt a családos Ricky, a falu dalnoka, egy lerobbant piszkosfehér kocsi hátsó ülésén.
Játék és játék is marad. A Szerelmem nyara nem próbálja újra szabadon engedni Peter Jackson nagyszerű Mennyei teremtményeinek perzselő, rettenetes erejét; itt vékonyabb az anyag, könnyedebbek a léptek, átlátszóbbak a karakterek. Tamsin a sok Nietzschével és a csellózással elnagyoltabb, de Monában finomabban keveredik az éles, illúzióktól mentes száraz humor és a lankadatlan csodavárás.
Ryszard Lenczewski, aki Pawlikowski előző filmjét, az Utolsó menedéket is fényképezte, élvezettel merül el az érzéki, buja színekben - hosszan időzik Blunt ajkain és lubickol Press szuggesztív, kemény tekintetében. Lenczewski technikája egyszerű és hatásos: először közelről mutat meg valamit, olyan közelről, hogy az első pillanatokban megnevezhetetlen, címkézhetetlen a szituáció, aztán nyit és a nézőt elönti a felismerés melege.
Lányok az ágyban
Klikk a képre!
A két színésznőt jó nézni, két kiváló filmes arc, élmény őket együtt vagy akár külön megfigyelni. A játékuk könnyed, természetes ritmusban fonódik össze, nincs hamis hang, nincs felesleges dráma. Mona bátyja (Paddy Considine) és a jámbor gyülekezet kevésbé sikerült eleme a történetnek - egysíkú, leegyszerűsített alakok, csak kárörömöt, legfeljebb szánalmat ébresztenek. Több van ebben a témában, a karikatúra nem elég.
"Ha elhagysz, megöllek és utána megölöm magam" - ígéri Mona. De Pawlikowski filmje nosztalgikus jellemformáló-nyári-szerelem film és a nyári fogadalom a műfaj szabályainak megfelelően annyit ér, a szerelem addig tart, amíg a nyár élteti. A befejezés szerencsére megőrzi az egységes, jól belőtt hangulatot - elegánsan kikerüli a visszafordíthatatlant és a hamis pátoszt. Vége a nyárnak, irány az ősz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon