Dunába lőtték, de visszasétált

2007.02.01. 08:06
Női sorsokat követhettünk a filmszemle nyitását követő két napon, amikor csak dokumentumfilmeket vetítettek. Slágertéma még mindig a történelem: 1929, 1944 és 1956.
Forgács Péter: Miss Universe 1929
Valuska László


Forgách Péter az 1929-es Miss Universt, Lisl Golarbeitert mutatja be, akinek élete egy csodálatos nagyjátékfilmnek a témája is lehetne: 1909-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában született Lisl, akit először Miss Ausztriának választanak meg, majd kiutazva Amerikába Miss Universnek 1929-ben. Az ünnepelt szépséget férfiak hada rajongja körül, de valamiért a jómódú nyakkendőkirály fiát választja, aki hatalmas Bugattin érkezik. Az esküvő után a férj két év alatt eljátssza az összes vagyonukat, európai városokba menekülnek és húzzák meg magukat.

Lisl és Tanczler Marci unokatestvérek, akik együtt cseperednek, amíg a Monarchia fel nem bomlik, akkor Lisl Ausztriába, Marci Szegedre kerül, de így is nagyon jóbarátok maradnak, sőt, a fiú szerelmes is lesz a lányba, ami húsz év után vezet csak eredményre. A film Marci amatőr filmfelvételein alapul, mivel elég alaposan dokumentálta kettőjük életét, és még sikerült megszerezni sok régi családi fényképet, illetve Lisl naplóját. A Privát Magyarország-sorozatot készítő Forgách nagyon érzi és tudja, hogyan kell elmesélni két embernek a történetét, hogy közben felvázolja a kor társadalmát és politikai életét: a harmincas évek Ausztriáját, a zsidóüldözéseket. A film egyetlen hibájának az vethető fel, hogy Lislről csak külső szempontokból tudunk meg információkat, de Forgách két ember életén keresztül képes felvázolni a történelmet, és mindezt szellemesen és szórakoztatóan.

El Eini Sonia: Csendesfilm
V.L.


Egy idős néni kel fel az ágyból, a haját igazítja, majd az ágyát, óvatosan, tört mozgással tornázni kezd, hogy a csontok, izületek és izmok ne fájjanak. El Eini Sonia dokumentumfilmje átlépi a külső nézőpont által létrehozott határokat, és ugyan szerkesztésével és forgatókönyvével nem mindig lehet egyetérteni, de személyes, érzékeny hangvétele elviszi a filmet. A rendező legnagyobb problémája az lehetett, hogy a 82 éves Kőnigh Judittal csak jeltolmáccsal lehet kommunikálni, és mivel szegény nagyon nehezen mozog, ezért szinte csak a saját szobájában, illetve a volt gettóban láthatjuk. A nénit 1944-ben a Dunába lőtték, három golyót kapott, belezuhant a folyóba, de túlélte. Visszasétált a helyszínre, ahol egy teljesen érdektelen turistának próbálja ezt elmagyarázni. A néni a 4-es számról beszél, ami az egész életét meghatározta: 4.-én halt meg az apja, 4.-én vitték el a testvérét. Ebből a nézőpontból tekint vissza életére, ami így az örök fájdalom és borzalmak története.

Van valami egészen félelmetes és szívszorító abban, ahogy Judit néni minden erejével igyekszik elmesélni az élettörténetét, de nem tudja, mert ez lehetetlen. A testén mégis ott hordozza a 20. századot.

Kékesi Attila: A forradalom arca, egy pesti lány nyomában
Strommer Nóra


Akár a Szabadság, szerelem pufajkás Dobó Katájának háttérsztorija is lehetne Kékesi Attila dokumentumfilmje, amiben egy nyugati sajtót bejárt 56-os fotón pózoló nő után kutat egy francia újságíró és egy magyar történész. Az akkor tizenkilenc éves Sponga Judit viszont nem egyetemi hallgató, nem egy Viki-féle filmhős. Jutka textilgyári munkás volt, 56 után Svájcban telepedett le, és a menekülttársak beszámolóiból kiderül, hogy belevaló csaj volt, "durva szavakat használt" és tetoválás volt a testén. Imádta a rock and roll-t és Elvist, sőt, állítólag randizott is vele. "Hát ilyen forradalmár lett, mint akkor a fiatalok sokan" - halljuk egy idős asszonytól, hogy mentek akkoriban a dolgok. Jutka egyik fia ma betegápoló Ausztráliában, és már abban sem biztos, hogy oroszokra lőtt-e az anyja, a másik a marihuána rabja lett, és öt éve felszívódott.

Izgalmas adalékok, csak sok köztük az üresjárat, és arra sem sikerült rájönnünk, hogy a hosszasan dokumentált kutatás mire irányult, azt leszámítva, hogy a fotón szereplő nőt megtalálják. Pedig a film készítésében Almási Tamás is részt vett konzulensként. Ráadásul az utolsó negyedben kiderül, hogy Jutka 90-ben meghalt, így a dokumentumfilm a semmibe fut, amit a narráció sablonos szentimentalizmusa próbál feledtetni.

Szobolits Béla: Miért? Egy tragikus szerelem története
S.N.


Tavaly az RTL Klub 21. százada is felfedezte magának Kovács Erzsit, a 60-as évek népszerű táncdalénekesnőjét. Az idei szemlére Szobolits Béla forgatott dokumentumfilmet a "szocialista erkölcsökkel nem összeegyeztethető kapcsolatról", ami az 50-es években indult titokban az akkor férjes énekesnő és a házas válogatott focista, Szűcs Sándor között.

"Miért pont ez szúrt szemet?" - kérdezi a kamerától a hetvenes éveiben járó Kovács Erzsi, miután megtudjuk, hogy üldözött kapcsolatuk miatt külföldre akartak szökni, de egy ávós "szemét módon csőbe húzta" őket. Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa magyarázza, hogy egy évvel korábban tizennyolc válogatott focista próbált emigrálni, ezért Szűcsöt, a Dózsa focistáját elrettentő példaként ítélték kötél általi halálra.

Szobolits Béla szerencséje, hogy Kovács Erzsi élvezetesen mesél, mert a Miért? Egy tragikus szerelem történetének oroszlánrészében az énekesnő monologizál a lakásában. Miután többedszerre végigpásztáztuk a könyvespolcát, a töményes üvegeit, megváltásként bevágnak néhány régi fotót, és a dokumentumfilm csúcspontjaként egy jelenetet Makk Károly 1960-as, Fűre lépni szabad című filmjéből, amiben a börtön után szomorú dalokkal sikert arató Kovács Erzsi adja elő a Rejtély, ez a szív nagy titok című slágerét. A versenyprogram összesen nyolc 56-os témájú dokuja középiskolákban jó kiegészítő tananyag.