Még Tom Cruise-t is újraélesztették

2008.09.05. 16:16
Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni a várva-várt Ben Stiller-filmről, amiben a filmes zseni ismét bizonyította, hogy kezei közül nem kerülhet ki gagyi. Robert Downey Jr. négert, Jack Black őrült drogost alakít, Ben Stiller Rambóra hajaz, a legnagyobb meglepetés viszont, hogy Tom Cruise menő lett.

Elfogultan ültem be a most moziba kerülő Trópusi Vihar című filmre. Szerencsére nem kis mérvű elvárásaimat is felülmúlta: sírva röhögtem rajta, és számomra újabb szintre emelte az „őrületes akció-vígjáték” fogalmát. A titok annyi, hogy a film producer-rendező-forgatókönyvíró-főszereplője, Ben Stiller még mindig jól hozza a védjegyét.

Klikkeljen ide a Flash lejátszó letöltéséhez!

Stiller két forgatókönyvíró-társával (Justin Theroux, Etan Cohen) hozta össze a vietnami katonafilmeket és az egész hamis álomgyárat parodizáló sztorit. Egy amerikai forgatócsoport Vietnámban forgat háborús filmet, de kész csőd az egész. A pénz elfogyott, az ötödik napon már egyhónapos csúszásban vannak, a bulvármédia rajtuk köszörüli nyelvét. Ben Stillert, aki az egyik leszállóágban lévő, B-kategóriás színészt játssza, az erdőben kábítószerbanda kapja el, csakhogy nem veszi észre, hogy ez már nem a forgatás. A lényeg, hogy a végtermékben nem volt üresjárat, a 105 perc úgy telt el, mintha csak öt lett volna.

I <3 Ben Stiller>

A film szellemi atyja, a magyar közönség számára kevésbé (el)ismert Ben Stiller beleszületett a filmszakmába. Nekem legnagyobb kedvencem egész Hollywoodból, és szerintem jelenleg a legnagyobb zseni a kommerciális filmiparban. Apja-anyja (tesója és felesége is) színész, és egészen kicsi kora óta űzi a legtöbb filmes tevékenységet, talán csak saját maga asszisztense nem volt eddig. Gyártott műsort az Music Televisionre (a The Ben Stiller Showt), rendezőként a Reality Bites című 90-es évekbeli kultuszfilmjével debütált: ez egy kevésbé vicces, az MTV generáció gondjairól szóló dráma Winona Ryderrel és Ethan Hawkkal. A Kábelbarát volt az első vígjátékrendezése, ezután belelendült ebbe a műfajba. Eddigi legnagyobb rendezése a Zoolander volt, amit nem lehet elégszer megnézni. Én legutóbb a gagyi című Agyő nagy Ő-ben láttam Stillert színészként, ami könnyedsége ellenére is vicces film, de csak annyira, amennyire a Farrelly testvérek erre képesek.

Egy új Ben Stiller-film miatti izgalmam érthető, hiszen mióta pár éve sikerült realizálnom, hogy Ben Stiller és Adam Sandler nem ugyanaz, és hogy az előző egy zseni, az utóbbi pedig egy idegesítő kis pöcs, azóta árgus szemekkel figyelem Stiller munkásságát. Ezért tudom, hogy nevét és arcát nem adja rossz dologhoz, és minél több poszton dolgozik egy filmben, annál jobb lesz a végtermék.

Igaz nekem már annyi is elég lenne ahhoz, hogy halálra röhögjem magam, ha Ben Stiller fél órán keresztül a kamerába bámulna az álkomoly arckifejezésével (ezt minden filmjében beveti szerencsére), de ebben az alkotásban jóval többről van szó. Iszonyatosan jó színészek láthatóan nagy lelkesedéssel csinálták végig, zseniális forgatókönyv, helyszínek, extrák, sorolhatnám, ennél többet szerintem nem is lehetett volna kihozni egy moziból.

Ez nyilván a maximalista Ben Stillernek köszönhető, és annak is, hogy a Trópusi Vihar munkálataira évek óta készült, szívügye volt, lélekben már a nyolcvanas évek óta tervezi. Az alapötlet még ekkor fogant meg benne, amikor a csapból is vietnami filmek folytak, és a Trópusi Viharban ezek (Apokalipszis most, Jó reggelt, Vietnám, A szakasz, satöbbi) esszenciáját gyúrja össze, és röhögi ki hót komoly arccal.

A néhol fájóan alpári poénok (fingás, buzizás, négerezés, csúnya beszéd) sem zavartak, mert így legalább szélesebb réteg is megismeri Stiller-filmeket, ráadásul ezeket mindig kiváltotta néhány intellektuálisabb vicc. A juventusos nyereményvetítésen alkalmam volt lemérni, hogy az átlag magyar Juventus-hallgatónak mi jön le a filmből: a poénok ötödét érti csak belőle. Sok az olyan utalás, amit tényleg főleg az amerikai média által agymosott közönségnek érthető. Például a végén majd figyeljék, ki ül a látens homokos Alpa Chinó (Brandon T. Jackson) mellett. Mivel elég nehéz, elárulom, hogy az ’N Sync együttes nemrégiben coming outolt tagja, Lance Bass mosolyog mellette. A sok emberből csak elszórtan akadtak, akik röhögtek az összes poénon, ők viszont leestek a székről, és eksztázisban sikítoztak.

Trópusi vihar

Tom Cruise mennybe megy

De szerintem a fél közönség észre sem vette, hogy Tom Cruise mekkorát alakít a filmben, mert nem ismerték fel az eltorzított arcát: az egyik nagy filmgyártó cég nagy orrú, kopasz, szőrös vezetőjét alakította. Csak a külalakján kellett változtatnia, az unszimpatikusságán nem sokat, ráadásul hiphopra rázta a seggét.

Hogy Ben Stiller Tom Cruise-t egy ilyen szerepre kérte fel, akkora jófejség tőle, hogy sírva tudnék fakadni nagylelkűségétől. Stiller segítő kezet nyújtott a végletesen elrosszfejesedett Tom Cruise-nak, hogy bizonyíthassa, nem véletlenül volt régen Stiller színész idolja, és hogy tud még játszani, sőt tud olyan lenni, hogy az ember ne köpné legszívesebben arcon. A Jámbor Jack-es jeleneteken kívül (Ben Stiller szellemi fogyatékos pajtalakót is alakít) Cruise-on röhögtem a legnagyobbakat, ezt még most is alig hiszem el. Stiller és Cruise kapcsolata hosszú időre nyúlik vissza, egyik legemlékezetesebb momentuma a Tom Crooze című alkotás, amiben Ben játssza Tom dublőrét:

Nick Nolte-t is nyilván poénból rakták a filmbe, meg talán méltányosságból is, hiszen háborús veteránon kívül talán semmire sem jó már az öreg. Itt annak is rossz volt. Kifejezetten utáltam azokat a pillanatokat, amikor feltűnt a színen, de legalább volt benne ellenpéldaként negatívum.

A nagy visszatérő, Robert Downey Jr. alakításáról akkor tudnék igazán ódákat zengeni, ha nem magyar szinkronnal kellett volna látnom, ahogy ausztrál színészből átoperált négert játszik egy amerikai filmben. A magyar hangot úgy oldották meg – mivel afro-magyar szleng egyelőre nem létezik -, hogy mucsai tájszólást kölcsönöztek neki. Nyilván Downey ausztrál akcentust is csempészett eredeti hangjába, ami különösen csavarossá teszi az egész figurát, nehézzé a fordítást. Egy idő után belenyugodtam a parasztos magyarításba, és én sem tudtam volna jobbat kitalálni, ezért a felénél rájöttem, hogy ez így magyar szinkronnal még sokkalta viccesebb. Robert Downey Jr. egy ausztrál műnéger Matula bácsi, aki azt mondja a tábortűznél: „Hébe-hóba mindenki homár”.

Robert Downey Jr., a néger Matula bácsi

A főszereplő dzsungelharcosok közt feltűnt egy kevésbé ismert, fiatal arc, Jay Baruchel, aki itt a minden filmben kötelező nördöt alakítja. Az ifjonc megállta a helyét a nagyok közt, sőt, állítólag annyira jó volt, hogy Stiller hagyta improvizálni, és bele is került a filmbe. Róla jutott eszembe, hogy a hölgyeknek külön csemege lehet a film, annyi jó srác van benne, hogy már azért megéri. Az Owen Wilson helyett Ben Stiller filmbéli ügynökét játszó Matthew McConaughey nekem mondjuk kevésbé tetszik, mint a Baruchel, de pár kockára feltűnik Jon Voight, Tobey Maguire, és Downey sem rossz a négermaszk levétele után kék szemekkel.

Rengeteg ötlet és munka van a Trópusi Viharban, rögtön az elején három kamu filmtrailerrel indítanak. Annyira élethűek, hogy először az ember beveszi, hogy még egy beharangozót le kell öblítenie a kólával, de akkor jön a kellemes meglepetés, hogy ez is csak poén. Azt a húzást is megjátszottak, hogy a valóságban is forgalomba hozták a filmben kamu bújtatott reklámnak tűnő Booty Sweat (filmbéli magyar fordításban Suna Szaft, khm) energiaitalt. Vagy hogy valódi honlapot készítettek a film elején látható kamufilmeknek, a honlapon pedig lövöldözés játék van. Az is triplacsavar, hogy werkfilmet csináltak a werkfilmes történetből, amit majd dvd-n tudunk megnézni.

Még mindig nem tértem magamhoz, ez a film tökéletes, talán egyedül Stiller szülei hiányoznak belőle. Minden király ötlete ellenére a színészi alakítások viszik el a filmet, éppen ezért ajánlom, hogy tegyék azt, amit én: nézzék meg még egyszer felirattal is, és szerezzenek hozzá Suna Szaftot.