Légy a mellbimbón

A halott nő nyugtalanító, elkerülhetetlen felbukkanása csak a bevezető; az igazi történet maga Joe (Ewan McGregor), a köd-előttem-köd-mögöttem alkalmi munkás. A hajón lebeg ő is, mint a többi három, fel-le sodródik a vízen, mint egy leszakadt sziget és nem is nagyon vonzza a szárazföld. Az első néhány szemvillanásából kiderül, hogy leginkább Ella (Tilda Swinton), a darócruhás feleség érdekli és ami kell neki, elveszi.

Ahogy a csatornákon, fénytelen alagutakon át kormányozza a szénszállító hajót, Joe vízi élete, és szárazföldi múltja lassan, egymás mellett bomlik ki Mackenzie biztos keze alatt. A szűk térben lassan elviselhetetlenné válik a feszültség, és a vízben lebegő halott lányról sem feledkezik meg senki; valahogy mindig szóba kerül. Ella és Joe mohón esnek egymásnak, Les (Peter Mullan) nem sejt semmit. A titok Joe minden elfojtott, befejezetlen mozdulatában ott bujkál. Minél többet mutat meg belőle a flashback, annál felfoghatatlanabb és távolibb lesz minden pillanata.

Beat-regény jó színészekkel

A skót Alexander Trocchi az ötvenes években megírta Joe, az ide-odacsapódó, szexéhes csavargó történetét, ez lett a Young Adam, Mackenzie ezt vitte vászonra. A címe rejtély, a magyarországi forgalmazó meg sem próbálta lefordítani. Talán nem is baj; Hong Kongban A folyó mindent tud a szerelemről és hallgat címmel futott. A filmváltozat szorosan követi a regényt, még az Ella mellbimbóján vakarászó légy is ott van az eredetiben.

Ami nincs ott, nem lehet ott, az a színészek érzékeny, húsbavágó játéka. Mackenzie színészei komoly, átgondolt, szenvedélyes odaadással dolgoznak - láthatóan meg akarták csinálni ezt a filmet és szerették csinálni. McGregor izgalmas, gyors, és kellőképpen vonzó: villanásnyi idő alatt vált gonoszból csínytevőre.

Tilda Swinton éretten, súlyosan uralja a jeleneteit, egy orrcimpa-rezdülésében ott van Ella végzete. Peter Mullan éppen annyira szánalmas, mint amilyen megható, jól egyensúlyozik a kettő között. Emily Mortimer szerepe a volt barátnő, Cathie, az áldozati bárány. Joe őt süti meg ebédre - kapcsolatuk csúcspontján szó szerint megszórja ketchuppal, mustárral, mielőtt hátulról megdöfi néhányszor.

Mert sok a szex. Joe a cigarettáján keresztül vesz levegőt, és a szex az egyetlen visszatérő, biztos pont az életében. Láncdohányos sorozatszerető - néha már csak azért, hogy miért ne és itt vékonyodik el végül a film, amikor na, még egy felesleges nőt magáévá tesz, unottan, rutinosan, ahogy az orrát fújja az ember. A végén üres kézzel állunk, kiürül minden, Joe is, a sztori is, Ella, Les, a hajó már a múlt. Gyilkosság nincs, csak holttest és halálos ítélet, szerelem helyett marad az ütemes izommunka és a pillanatnyi elernyedés.

Megéri

Mackenzie és az operatőr Giles Nuttgens mindent kihoz a szénporos folyó, a csatornák világából, jól gazdálkodik a sejtelmes kék-zöld sodrás és a rozsdás uszály árnyalataival. David Byrne zenéje néha sok, de megbocsátható, főleg ott, ahol játékosabb, szvingesebb és elfeledkezik a világ fájdalmáról. Mégsem szólhat minden az elmúlásról, ugye.

Nyomasztó, nyugtalanító film a Young Adam. Nem moralizál, csak elmesél és aztán tovább áll. Szép film. Meg kell nézni.