Extrópiánusok III.

NVM az eszmerendszerhez kapcsolódó művészeteket - a modernizmus példájából kiindulva - új, az 1982-es (és 1998-ban átdolgozott) "kiáltvánnyal" indult korszakként határozza meg. (A 2.0 változat tulajdonképpen csak egy ponton módosult, mégpedig egyetlen, igaz fontos közbeszúrással: "a további fejlődés során több kritikus gondolkodás, kevesebb miszticizmus igényeltetik.")

Kitágulnak "a" művészet keretei - a hagyományos diszciplinák mellett az alkotás tárgya tudomány, tervezés, filozófia, sport, tulajdonképpen szinte bármi lehet, egyetlen mérce a kreativitás. Azaz (ellentétben számos korábbi irányzattal) nem a forma, nem a médium, hanem a gondolatiság a legfőbb szempont.

De mi a különbség a transzhumanista és a szűkebb értelemben vett extrópiánus művészetek között? Talán annyi, hogy az előbbi tágabb terekben, absztraktabb formákban, az utóbbi - noha része annak - konkrétabban, a mindenkori jelenhez (inkább) aktualizálva fejeződik ki. Két típusra / zsánerre, két koncepcióra osztható. Az "automorf", az önátalakító alkotás az egyéniség tudatos, lélektani és fizikai megtervezése, fejlesztése. "Az életem a művészetem..." Miként módosul a test az elkövetkezendő évtizedekben, milyen hatással lesz rá a permanens ember-számítógép kommunikáció?

Az "Exoterra" a művészet és az univerzum egyesülését, a földönkívüli formákkal történő kapcsolatteremtést célozza meg. Űr-építészet, tudományos-fantasztikum, a Kozmosz hangjai...

Szép, szép, csakhogy mindez túl teoretikus - fűzhetnénk hozzá szkeptikusan. Nem tévednénk túl sokat: NVM legérdekesebb munkái valóban teoretikusak, konceptuálisak. És rendkívül szórakoztatóak. Néha naivnak, máskor túl egyszerűsítőnek tűnnek. Viszont valamennyit - még az esztétikailag kevésbé értékeseket is - egyfajta földöntúli hit, optimizmus hatja át. A hagyományos humanizmus a transzhumanizmusban éled újjá. Szublimálódik. (A műalkotásokat manapság úgysem esztétikai, hanem főként kommunikációelméleti szempontok alapján értelmezzük.)

Xemplar '2000

A "Xemplar '2000" sorozattal NVM a transzhumanista legendák képi világát igyekszik megteremteni. Állítólag poszterek, de leginkább nyitott, már-már médium-független opusok...

Az "Extrópiánus" a technológia és a homo sapiens kapcsolat eredményeként "felerősödött" emberi testet ábrázolja.

A "DNS kitörés" meg azt, hogy miként szabadulhatunk meg genetikai kötelékeinktől. A dupla spirál tetején egy - az alkotóról mintázott - hölgy ül. A "Mesterséges Élet" az elektronikus létformák evolúcióját mutatja be. Nem kell többé várnunk rájuk; igaz, egyelőre csak primitív szinten, de azért már itt vannak...

"Van egy mémem": mondandónk a Világegyetemnek szól, a végtelen teret elmevírusokkal, mémekkel töltjük meg.

NVM megtette a magáét: az 1997 októberében kozmikus útra indult, civilizációnk tárgyi jelképeit esetleges idegen kultúrákhoz eljuttató Cassini Huygens űrhajó fedélzetén az Extrópiánus Manifesztumból is található példány.

A memetikus evolúció esztétikája

A művésznő talán legizgalmasabb és legkonceptuálisabb dolgozata. Minimalista eszköztár, konkrét és félreérthetetlen tárgyak, csupasz elemek, tompa, visszafogott színek.

Az 1998-as 1.0 változat kezdőlapján állandóan változó női fejet pillantunk meg. Ha ráklikkelünk ugyanaz a fej tűnik fel, csak immáron a belső, a különböző gépi kellékek színes szövevénye is látható. Alatta villámfényként, rendkívül gyorsan pergő, memetikus szóáradat: önátalakítás, szenzuális, kortalan, szépség, és így tovább. Evolúció: egy újabb, absztrakt háttér, a képmezőt megint szavak töltik be. "Most három ember hal meg." Alatta: veszteség. Konklúzió: "hányan élhetnének még, de mégsem élnek. Hányat lehűthettek volna, és még sincsenek lehűtve." Újabb klikk: a legjobb védekezés (egy esztétikai támadás). Mintha televízió képernyőjén peregne a mantra. A következő a mém-sugárzás. "Egy ember alkot. Egy ember túlél. Egy ember fejlődik." Azaz: "hamarosan a génjeinket is magunk alkotjuk meg. A mémek evolúciójának esztétikáját is?" A soros oldal négy, látszatra azonos jégkockája egyértelmű utalás: Alcor, Foresight Intézet, stb., stb. (Kissé reklámízűre sikeredett...)

A 2.0 változat (2000) főalakja Primo 3M+, a nanotechnológia és az AI-kutatás eredményeire támaszkodva tervezett kortalan test. NVM-nak jeles elmék segítettek be: például Marvin Minsky, Eric Drexler, Robin Hanson, Vernor Vinge, Ralph Merkle, Max More, Alexander Chislenko.

Primo 3M+ tartós, garantáltan tízezer, némi ráfizetéssel akár billió évig elél, hidegre, melegre nem érzékeny, több modellje (xx, xy, xyy, stb.) hozzáférhető. Kényelmesebb, megbízhatóbb, hatékonyabb, mint a hagyományos emberi test. Primo 3M+ egy digitális hirdetés. Egy mém.