Extrópiánusok IV.

Natasha Vita-More - univerzális művész

Gondolatai mind több értő fülre találtak. Az első olyan írások, melyek egyértelműen az ő hatásáról tanúskodnak a nyolcvanas évek elején jelentek meg. Például a később elhíresült ausztrál sci-fi szerző, Damien Broderick 1982-es Judas Mandalája. 1982-es egy másik dolgozat is, egy rövidke kiáltvány, a "Transhuman Statement (TransArt)". Szerzője Nancie Clark, az extrópiánus művészetek leendő vezéralakja, ismertebb nevén: Natasha Vita-More.

Filozófikus, sőt túlzottan filozófikus elmélkedés. Többnyire általánosságok, viszonylag kevés a manifesztumokra jellemző konkrét iránymutatás - "a transzhumanista művészetek a transzhumanizmus kreatív kultúráját és esztétikáját ábrázolják". Enyhén didaktikus, szájbarágó - "a transzhumanista művészek új és változatos formákat fejlesztenek ki", s ezek a formák, a magasabb szintű érzékelést és a halál leküzdését megcélozva, a technológiával és a tudományokkal lépnek frigyre. Az egyén, a homo sapiens az átalakítandó matéria, festővásznunk a teljes univerzum.

Natasha Vita-More Amerikai művész, gondolkodó. Tanulmányait a ravennai (Olaszország) Képzőművészeti Akadémián, a Memphis Egyetemen (képzőművészetek), és a Los Angelesi UCLA asztronómia, kozmológia, jövőkutatás fakultásain végezte. 1970 óta számos kiállításon vett részt, munkáit több alkalommal díjakban részesítették. 1987-től, az oktatási kábeltévén indult "Transhuman UPdate" című program házigazdája. 1999-ben könyve jelent meg, a "Create / Recreate - 3rd Millennial Culture". Természetesen az esetleges halál utáni időkre is felkészült - ha eljön a végzetes pillanat, az Alcor Intézetben kriosztatikus állapotba helyezik.

Ne feledjük: Natasha Vita-More mindezt 1982-ben vetette papírra; akkor, amikor a nanotechnológia még ugyanúgy nem létezett, mint ahogy a különböző feltöltési elméletek sem. A hálózatot is csak kevesen, szűk keretek között használták. A csillagok szó hallatán fegyverkezési versenyre, és nem az űrbe történő kirajzásra asszociáltunk.

"A transzhumán az emberi állapotból a poszthumán állapotba történő váltás evolúciós folyamata" - fogalmaz NVM.

Nem sokkal az 1982-es (inkább elméleti, viszont optimista, nem "véresen komolykodó") manifesztumot követően egy, "Breaking Away" című, az evolúciót, a biológiai kötelékektől és a földi gravitációtól megszabaduló ember űr-migrációját feldolgozó performance-szel hívta fel magára a figyelmet. Az eseményt a Colorado Egyetem filmtanszéke finanszírozta.

NVM univerzális művész: média és újmédia, performance és body art, virtuális galériák, poszterek, festmények, videók, filmszerepek, és - igazi posztmodernként, vagy még inkább: poszt-posztmodernként - elmélet... Úgy elmélkedni a művészetekről, hogy közben maga az elmélkedés is művészi alkotássá váljon... Szinte nincs olyan alkotói terület, ahol ne hagyta volna ott a névjegyét. Munkái eklektikusak, eltérő esztétikai minőséget képviselnek: néha a New Age giccsvilágába téved, máskor viszont a legminimálisabb eszköztárral a legmaximálisabb hatást éri el.

"Két nő fekete fehérben" című dolgozata egy 1985-ös fesztiválon speciális díjat nyert, az 1992-es "T - és számolás" sorozat pedig olyan jeles gondolkodók előtt rója le a tiszteletet, mint - többek között - (természetesen) FM-2030, Marvin Minsky, Carl Sagan, Hans Moravec, Anais Nin, Susan Sontag.

Natasha Vita-More, a vélemények tükrében Geraldo Rivera, a Gealdo Rivera Show műsorvezetője - "Csodálatos Natasha, művész és testépítő!" Volker Schlöndorff - "Az Ön munkássága megérdemli, hogy az egész világ megismerje. Őrizze meg a mágiát!" Matthew DeBord, a Feed szerkesztője - "A vágy szuperhumán, Madonnát, Schwarzeneggert és Marcel Duchampot ötvöző tárgya." Warren Beatty - "Erős és mágikus asszony." Christina Ferrera, a Home and Family TV-műsor házigazdája - "Ön annyira gyönyörű, hogy a fejét meg kellene őriznünk az utókor számára." Timothy Leary - "Ön egy katalizátor a gondolatok virtuális szalonjában."

Kedvencei (és a legillusztrisabb) transzhumanista alkotók között nemcsak művészeket, de életművészeket, elméletgyártókat és tömegbálványokat is számon tart: Timothy Learyt, a kísérleti videókat felkaroló EZTV-vezető John Dorrt, a kinetikus építész Robert Thrumbullt, a robottervező Howard Cohent, az első internetközösséget megalapító Richard Lowenberget, az olasz származású performista Vito Acconcit, az ausztrál Stelarcot, a ma már méltán világhíres Bill Violát, és azt a Francis Ford Coppolát, akivel hajdanában dolgozott együtt.

"A kortárs reneszánsz futuristák tudást a múltból, tapasztalatot a jelenben szereznek, az inspiráció viszont a jövőt célozza meg" - nyilatkozta. Meg azt is, hogyha létezik a transzhumanista művészeknek védőszentjük, az csak Leonardo da Vinci lehet.

A korai, 1982-es kiáltványt tizenöt évvel később egy másik, az "Extropic Art Manifesto" követte. A hangnem változatlanul optimista, a tartalom viszont mélyült. És ebben végre ki is mondja, hogy a művészet több egy-egy műalkotásnál, a művészet maga az élet, nincsenek kritériumai, formai keretek közé nem zárható. A tudományos szakterületek, a művészeti ágak, a technológia minden határt áthágó kereszteződéséből fejlődik ki a jövő. Ebben a jövőben az önfeladásnak és az entrópiának semmi helye nincs. Érzelmeink - mert a művészeteket általában a jelenkorban is érzelmi alapon közelítjük meg - valaha túlélésünkben segédkeztek, manapság viszont az egyetemes bölcsességet, az emberen túlmutató evolúció megértését szolgálják.

Az extrópiánus művész mém-gyártó új-kibernetikus. Elektronikus eszközökkel tervez, a Kozmosszal kollaborál, multiplex valóságokban ténykedik, testét és szellemét permanensen alakítja át.

Nem meglepő: NVM saját testét is egyfajta szoborként fogja fel, megrögzött építészként dolgozik rajta. Olyan tudományosan (és rendkívül aprólékosan) kidolgozott gyakorlatokkal, melyek nemcsak a fizikai teljesítőképességet, de az intelligenciát és a kreativitást is növelik.

"A hús-test biotech-testté válik" - vallja.