Extrópiánusok V.

Filozófiai, evolúciós szemszögből nézve: az extrópia a kiindulási pont. Mégpedig a termodinamika három törvényét alapul véve.

Az elsőt, az Energia-megmaradás elvét Hermann von Helmholtz fogalmazta meg 1847-ben: a világegyetemben az energia teljes összege konstans. Egy zárt rendszer, noha az energia formáját bizonyos folyamatok ugyan megváltoztathatják, nem veszít energiát.

Extrópia és kultúrtörténet Az egyik első extrópiánusnak alighanem Prométheusz tekinthető: míg Zeusz a statikus örökkévalóság felett uralkodott, addig a lázadó hős e mozdulatlanság ellen lépett fel. A tűz az életerő, az extrópia jelképének tekinthető. Platón Jó-leírása (a "Köztársaság" hatodik könyvében) szintén rokonságba hozható az extrópia elvével. Arisztotelész szerint az organizmusokat egyfajta belső vezérlés mozgatja. Az élő anyagot az élettelentől ez a belső vezérlés, a vitális erő különbözteti meg. Galen, később Kepler facultas formatrixja, Leibniz monádjai, a Galvani-féle életerő, Goethe Gestaltungja többé-kevésbé szintén erre a jelenségre vonatkozik. A vitalizmus, a rendezetlenségből a rend felé (speciális erő által vezérelt) haladás elvének legfőbb századfordulós gondolkodói a német Hans Driesch, illetve a francia Henri Bergson. (Utóbbitól származik az "élan vital" kifejezés.) "Egy organizmust a negatív entrópia éltet" - írta 1944-ben Ervin Schrödinger. Rajta kívül még számos XX. századbeli "pre-extrópiánus" tudósra hivatkozhatnánk: az "Általános Rendszerelméletet" (1968) jegyző Ludwig von Bertalanffyra, Arthur Koestlerre, R. Buckminster Fullerre, vagy a negentrópia-szintrópia ellentétpárt kidolgozó Szent-Györgyi Albertra. (A felsorolás távolról sem teljes.)

A második (transzhumanista szemmel nézve a legfontosabb), a Növekvő Entrópia törvénye 1850-ből, Rudolf Clausias nevéhez köthető. Lényege: az Univerzumban az entrópia, a részecskék rendezetlensége, és általában a rendezetlenség soha nem csökken, sőt, általában növekszik. Az entrópia növekedése az energia kevésbé hasznos formákká történő átalakulását "eredményezi". Azaz, egyetlen folyamat se éri el a hathatósság száz százalékát. (Ezért vallottak - és vallanak ma is - sorra kudarcot a perpetuum mobilét célzó kísérletek.)

A harmadikat, az Abszolút Zéró törvényét Walter Hermann Nernst dolgozta ki 1906-ban. Alapul a skót Kelvin báró 1848-as, az abszolút nulla fokot definiáló munkája szolgált. Ezen a hőmérsékleten (0 Kelvin, -273 °C) ugyanis az összes molekuláris mozgás leáll. Konklúzió: az abszolút nulla fok megközelíthető, de soha nem érhető el.

A Gyorsuló Visszatérés törvénye (The Law of Accelerating Returns) a Növekvő Entrópia elvével ellentétes: ha a rend exponenciálisan növekszik, az idő szintén exponenciálisan gyorsul fel. Például a döntő fontosságú események (a Principia Cybernetica Project kutatói által leírt meta-rendszer átmenetek) közötti idő-intervallum egyre rövidebbnek tűnik.

Ugyanezen tétel a Növekvő Káosz törvényének és az abból következő idő-lassulásnak szintén az ellentettje.

A Gyorsuló Visszatérés és a Növekvő Káosz egyaránt az Idő és Káosz elvére vezethető vissza: egy adott folyamatban a döntő fontosságú, a folyamat természetét és / vagy végkimenetelét jelentős mértékben befolyásoló események közötti idő-intervallum a káosz-szint függvényeként tágul, illetve szűkül. A káosz - az entrópia, a rendezetlenség szinonimája - több értelmezéssel bír. Jelen esetben nem a kiszámítható / előre jelezhető - kiszámíthatatlan / előre nem jelezhető ellentétpár, hanem az információelméleti megközelítés a célravezető.

Mi különbözteti meg az információt a zajtól? Hiszen egyik se jelezhető előre - a múlt adataiból nem lehet "kiszámítani" a jövőt... (Ha mégis megtehetnénk, akkor a jövőre vonatkozó adatok elveszítenék információ-jellegüket, azaz megszűnnének információként funkcionálni.)

A kiszámíthatóságnál lényegesen fontosabb, hogy, míg az információ egy adott folyamatban, rendszerben jelentéssel bíró adatsor (DNS-kód egy organizmusban, bit egy számítógépes mechanizmusban), addig a zaj véletlenszerű, önkényes, random szekvencia. Leegyszerűsítve: nem tartalmaz információt.

Extrópia 1988 elején, két leendő jeles extrópiánus gondolkodó, Max More és Tom Morrow (beszédes nevek!) politikai szabadságról, az intelligencia határainak átlépéséről, komplexitásról elmélkedve arra a következtetésre jutott, hogy mindez éles ellentétben áll az entrópiával. Az ellentét érzékletesebbé tétele végett, Tom Morrow megalkotta az "extrópia" kifejezést. Az extrópia elvével, valamint a transzhumanista szellemiséggel azonosuló tudósokat, gondolkodókat, művészeket, stb. extrópiánusoknak nevezzük. (A szó Max More "találmánya".)

Az információ a renddel, a zaj a rendezetlenséggel helyettesíthető be. A kibernetika tudományát megalapító Norbert Wiener, 1949-es könyvében, a Human Use of Human Being-ben a következőket írta: "Az entrópia összefügg a mintázat fogalmával; megadja egy mintázatosztályban lévő rendezetlenség mértékét. Szorosan kapcsolódik az információ fogalmához és annak mértékéhez is, ami lényegében a rend mértéke. Az információ mennyisége, a rendezettségi fok mértéke szintén összefügg azokkal a mintázatokkal, melyek üzenetek formájában, a térben oszlanak el."

Az evolúció a komplexitás egyre magasabb fokai felé, egyre komplexebb és egyre dinamikusabb rendszerek felé ível. (Pierre Teilhard de Chardin szerint az evolúció az entrópia törvénye és a komplexitás törvénye közötti permanens küzdelem.)

Az evolúciós folyamatok felgyorsulását, kulmináló pontokhoz érkezését pedig leginkább az "entrópia-ellenes" Gyorsuló Visszatérés törvénye mozgatja. Az a törvény, melyet az entrópia ellentéte az extrópia - "az intelligencia, az információ, az energia, az életerő, a tapasztalat, a változatosság, a növekedés mértékegysége" (Joost Bonsen) - táplál.