Extrópiánusok VII.

Max More Gyerekként az X-men volt a kedvence

Hagiográfia és tömjénfüst helyett, a tényeknél maradva: a délnyugat-angliai Bristolban látta meg a napvilágot. (Roni Size ide, "Bristol Sound" oda, számomra Bristol elsősorban Max More városa. A többiek csak kapizsgálják, ő viszont építi a jövőt.)

Ötéves volt, mikor delejes szemekkel bámulta, miként lépdel Armstrong a Holdon... Csúcstechnológia és jövő már akkor megigézték.

Falta a képregényeket gyerekkorában, különösen az (idén filmre vitt) X-Men hatott rá elementáris erővel. "Úgy éreztem, mintha egy kicsit én is mutáns lennék" - nyilatkozta később. Közben rakétákat, űrjárgányokat rajzolgatott, állítása szerint majdnem kötetnyit.

Aztán az okkult tudományokat vette célba; vonzották a természetfeletti jelenségek, a bennünk lakozó, de jó mélyre fojtott, száműzött emberfeletti képességeink. Még - Pszichés Fejlesztés és Kutatás néven - egy, a témába mélyedő iskolai klubot is alapított. Viszont, mind jobban az okkultba merült, mind inkább kiábrándult belőle, hogy rájöjjön a Ráció, tudomány és logika fensőbbségére.

Korai tizenévesen, mielőtt felfedezte volna a sci-fi irodalmat (klasszikus lista: Asimov, Heinlein, Arthur C. Clarke, stb.), anarchista eszméket, új-jobboldali gazdaságfilozófiát, libertarianizmust, s azt, hogy megfelelő technológiai eszközökre támaszkodva, a homo sapiens evilági élettartama tetemesen meghosszabbítható.

Max More 1964. január 29-én, Bristolban született. Filozófiai, politikai és gazdasági tanulmányait 1982 és 1995 között, előbb az oxfordi St. Anne's College-ban, majd a Los Angelesi Dél-kaliforniai Egyetemen végezte. 1995 őszén filozófiából doktorált. Az extrópiánus mozgalom, és az Extrópia Intézet alapítója. Vendégtanárként és óraadóként egyaránt számos egyetemen adott / ad elő. A világ legkülönbözőbb pontjain, legkülönbözőbb témákban megrendezésre kerülő tudományos konferenciákra hívják. Számos folyóiratban, online magazinban jelentek meg írásai. "Barátja, felesége, múzsája" Natasha Vita-More.

"Úgy tűnt, mindegyikben található közös vonás, a határok túllépése, a szabadság kiterjesztése, az egyéni szabadságé, megszabadulni a gravitációtól, megszabadulni a haláltól" - emlékezik vissza.

Mielőtt elfelejtenénk: következtetéseit a prosperitás helyett létbizonytalansággal, gazdasági és egyéb válságokkal kecsegtető korai nyolcvanas években vonta le. ("Nyomorúságos idők. Mindenki azt hitte, hogy jön a világvége, a gazdaság katasztrofális helyzetben volt, senki se gondolt a jövőre. Nehezemre esett arról beszélnem, ami leginkább foglalkoztatott. Nagyon furcsának tartottak." Közben azon morfondírozott, hogy előbb-utóbb az Egyesült Államokba kellene költöznie.)

Oxford, egyetem, filozófiai, politikai és gazdasági stúdiumok. Havonta egyszer Londonba is levonatozott. A University College épületében - egy, az élet meghosszabbítása, az űrutazás, és úgy általában, a futurizmus iránt érdeklődők számára feladott hirdetésre jelentkezve - későbbi jeles angol transzhumanistákkal, a jelenleg az Alcor angliai "lerakatában" dolgozó Michael Price-szal, Garret Smyth-szel, és Luigi Warren-nel ismerkedett meg.

Az első összejövetelen a távoli Kaliforniában publikált Cryonics magazint vesézték ki, s jutottak azon következtetésre, hogy a legelfogadhatóbb túlélési stratégiának a - technológia akkori állását tekintve - a lehűtés jegesített formája tűnik. A többiek ledöbbentek Max radikalizmusán: egyedül a társulatból, ő már akkor - 1984-ben - (a teljes testes opció helyett) a fej-variánst, a neuro-felfüggesztést tartotta ideális megoldásnak.

1986-ban, az Alcor felhívására válaszolva, adakozott. Aztán, Európából elsőként, úgy döntött, hogy feliratkozik a páciensek listájára, és befizet. Megtette. Mindez már Kaliforniában történt, miután elvégzett egy hathetes, a lehűtés metodológiájába bevezető kurzust. Hazatérve, a fenti hármas társaságában, megalapították a Mizar Limited-t, mely az Alcor UK jogelődjének tekintendő. És szép lassan beindultak az események, a média is felfigyelt rájuk. Televíziós fellépések, show-műsorok, s egy rövidéletű magazin, az extrópiánus gondolatokat előlegező Biostasis... ("Racionális transzhumanizmus" - hangzik a definíció.)

1988-ban Max - PhD tanulmányokat folytatandó - Kaliforniába költözött. A miértről és a mikéntről: "Olyan gondolkodásmódot akartam kifejleszteni, mely rádöbbenti a világot a jövőben rejlő lehetőségekre. Mindig is úgy véltem, hogy az ember sokkal, de sokkal többre képes, mint amit láttam magam körül. Elegem volt a halálból, abból, hogy megöregszünk és meghalunk, és abból, hogy senki nem tesz semmit ez ellen. Az is frusztrált, hogy annyi évvel a Holdra-szállás után, még mindig a Földhöz vagyunk kötve. Zavart, hogy intellektuális börtönöket építünk önmagunk számára. A kommunikáció, a szervezés iránt elfojthatatlan vágyat éreztem már régóta. Gondolataim világos rendszerré álltak össze, azért tettem közzé őket, hogy a legélesebb elmék csatlakozzanak hozzám, s együtt ordítsuk a világ képébe: Ébredjetek végre fel! A jövő sokkal szebb lehet annál, mint azt elképzelitek!"

1988-ban, a Dél-kaliforniai Egyetem filozófia szakán találkozott a hasonló elveket valló Tom Morrow-val, az "extrópia" kifejezés feltalálójával, és megalapították az Extrópia Intézetet, majd útjára indították a (ma is létező, s egyre olvasottabb) Extropy magazint. Eredeti címe: Jövősokk-vakcina (Vaccine for Future Shock). Témák: élet-meghosszabbítás, gépi intelligencia, űrkutatás, futurológia, alternatív társadalmi rendszerek, uploading, stb., stb.