Extrópiánusok VIII.

Pedig az Extropy magazin első, 1988 szeptemberében napvilágot látott száma mindössze ötven példányban jelent meg, és úgy tűnt, hogy az írások csak egy szűk techno-filosz elitnek szólnak.

1989-ben újabb három szám következett, még nem világraszóló sikerrel, viszont néhány alternatív, illetve underground médium felfigyelt rájuk. Általában pozitívan vélekedtek... Max és társai egyre több, szinte azonos szövegű levelet kaptak. Ilyeneket: "Azt hiszem, mindig is extrópiánus voltam, csak nem tudtam, minek nevezzem az egészet. Nem gondoltam, hogy bárki, rajtam kívül, így látná a világot. Nagyszerű dolog Önökről hallani."

Extropy címlap

Az 1990-es Extropy 5-ben a fizikus és sci-fi író Gregory Benford Stephen Hawking-ot bírta szóra. Az Extropy 6 lapjain két alapmű pallérozta a publikum elméjét: Michael C. Price esszéje, "A halál termodinamikája", illetve a More jegyezte "Transzhumanizmus: egy futurista filozófia felé".

1991-ben új éra vette kezdetét: Harry Hawk és Perry Metzger létrehozták az extrópiánus e-mail listát, a hálózat első olyan e-mail listáját, mely a jövő technológiáira, filozófiai és kulturális hatásukra összpontosít. (Az eredeti levelezőlista ma is működik.) Ugyanebben az évben, az emergenciára fókuszáló Extropy 7-ben Tom Morrow a törvényhozás privatizálásáról, More pedig a központi irányítók nélküli rendről fejtette ki elképzeléseit. Egy számmal később, Robin Hanson a klasszikussá lett "Idea Futures" című dolgozatot vetette papírra. A következő év szeptemberében More és Simon Levy útjára indították az Intézet aktuális híreit és egyéb újdonságokat tartalmazó Exponent hírleveleket. Közben megjelent az Extropy 9 is, az illusztris robotkutató, Hans Moravec időutazásról és számítógépes kapacitásokról szóló elmélkedésével.

1993 fontos év a világháló történetében: beindult a Wired. S ha már beindult, a második számban a főszerkesztő Kevin Kelly elmerengett az extrópiánusokról. Hans Moravec - a még mindig offline Extropy 10 hasábjain - továbbgondolta előző esszéjét, robotok képességeiről, kemény számokban, percenkénti millió instrukcióban (MIPS), öt év múlva megjelenő híres könyvét alapozva. Ugyanott Hal Finney elektronikus fizetőeszközökről, J. Storrs Hall nano-számítógépekről futtatott eszmét. Az Extropy 11 szerzőgárdájában még egy neves tudóssal, a szintén nano specialista Ralph Merkle-lel találkozunk, igaz ezúttal a tudat feltöltésről írt.

1994-ben, a Szilícium Völgyben rendezték meg az Intézet első konferenciáját, az Extro-1-et. Központi előadó: Hans Moravec. Témája: a robotok kora, mint általában. Egy másik kutató, Christopher Heward a biometrika, a személyre igazított, öregedést elodázó gyógyászat jövőjéről beszélt. Elképzeléseit, az első Kronos klinika megnyitásával, öt évvel később ültette gyakorlatba. A konferenciáról egyébként a transzhumanista körökben népszerű szerző, Ed Regis (Great Mambo Chicken) tudósította a Wired olvasóit. Szokásos oknyomozó, realista és rendkívül izgalmas stílusában. Hosszú oldalakon keresztül, s mivel a Wired akkoriban már ugyancsak mainstream magazinnak számított, az extrópiánusokra világszerte felfigyeltek. Ha lassan is, de földalattiból trendi, avantgarde mozgalommá lettek. Igaz még nem fősodor, de talán egyszer annak is eljön az ideje.

Szintén 1994: Extropy 12 és 13, többek között egy kollektív munkával. Címe: A nyitott társadalom és médiája. A nano-szekciót ezentúl J. Storrs Hall igazgatja. Az 1995-ös Extro-2 konferenciának a kaliforniai Santa Monica adott otthont. Michael Rothschild negyedik információs forradalomról, FM-2030 XXI. századi társadalomról, David McFadzen és Duane Hewitt az Idea Futures Web-alkalmazásairól beszélt. Natasha Vita-More meg arról, hogy az extrópiánus gondolatok terjesztésére tudomány, technológia, gazdaság és filozófia mellett a művészet is ideális terep.

Az Intézetet egy, mesterséges intelligenciákról szóló regény (Peter James: Host) lapjain emlegetik, Mark Dery is szól róluk, aztán a brit Observerben írnak róluk, később a brazil O Globo-ban, majd a német Gundolf Freyermuth könyvének, a Cyberland-nek a leghosszabb fejezete szintén velük foglalkozik. Többek között. Ez már világhír.

1996 szeptemberében beindult az extrópiánus honlap. Max More Iara Lee (azóta kultikus) dokumentumfilmjében, a Szintetikus gyönyörökben nyilatkozik. Extropy 16, Extropy 17: neurális hálózatok, intelligens ágensek, direkt agy-számítógép interface, agy-szkennelés, stb., stb. Például Timothy Leary nekrológ, vagy John Perry Barlow Cyberspace Függetlenségi Nyilatkozatának bírálata.

1997-ben az Extropy magazin Extropy Online-ná alakul. Az Extro-3-on Eric Drexler nemcsak azt jelenti be, hogy a leendő Alcor páciensek sorába iratkozott, hanem azt is, hogy a mesterséges intelligencia-kutatás úttörője, Marvin Minsky ugyanígy tett. A konferencián Kevin Kelly is felszólal. Max és Natasha Vita-More több európai országban tartanak előadásokat, svájci és spanyol tévéprogramokban lépnek fel. Aztán - a más területről ismert - Larry Flynt belevág a Rage magazinba, melyben Max, Hans Moravec és Bart Kosko rendszeresen publikál.

1998: megalakul az Extrópia Intézet tanácsadói testülete. Tagok: Marvin Minsky, Natasha Vita-More, Bart Kosko, Sharon Presley. Két év múlva a Spirituális gépek korát jegyző Ray Kurzweil is csatlakozik hozzájuk. A biotechnológiáról szóló Extro-4 konferencia 1999 nyarán, Berkeley-ben került megrendezésre. Nem kevés visszajelzéssel a média felől: Wired, Wall Street Journal, VPRO TV (Hollandia), Arte, stb.

2000: egy újabb portál, az Extrodot. Nemzetközi találkozók, gyarapodó taglétszám. Elkészül a géntérkép. Clinton elnök szerint elképzelhető, hogy hamarosan megfejtjük az örök élet titkát...