Pornó-klasszikusok

Paródiákat, filmörökzöld-átiratokat, pokoljárásokat, erotika és sci-fi különböző hibridjeit. Tulajdonképpen minden műfajban, vígjátéktól a veretes thrillerig, kémmeséket, magánnyomozók nagyon magán nyomozásait, és így tovább, és így tovább. Hol több, hol kevesebb (ez a gyakoribb eset) eredménnyel, művészi átéléssel, míves esztétikai burokba plántálva, vagy - egészen mívetlenül - a legfunkcionálisabb lényegre törve... Ámbátor mindig funkcionált, még a kultikusba-klasszikusba merevedett opusok is.

Miss Jones

Pokoljárások: Miss Jonest már láttuk az Infernóban, de Stacey Donovan, Taija Rae és Loys Ayres szintén oda látogattak, egy elátkozott házba, Edgar Allen Poe után szabadon, Alex de Renzy tolmácsolásában, szex által elátkozott házba, Jamie Gillis az ősi rontó, a diabolikus férfi (Baby Face II). Ördögi szarvacskák, kénes füst, rontás mindenütt, orgia orgiát követ.

Máskor, másutt: nukleáris katasztrófa, túléljük ugyan, mutánsok leszünk, elveszítjük erotikus érzéseinket. Egyetlen menekvésünk, oázisunk a Café Flesh - erotikus kocsma, éjszakai klub, és a cím is, sztárja Pia Snow, ő éleszti fel elfeledett altáji ösztöneinket. Az erotikus képsorokat katasztrófafilmek, apokaliptikus, világvége utáni sci-fikből bevágott jelenetek ellenpontozzák, például a korai Jeunet-Caro "Le bunker de la derniére rafale"-ból is kapunk - okulásként - némi ízelítőt.

New York Fever: a nemi gyönyörökbe akarata ellenére beavatott, a történet kezdetén szűz egyetemistalánynak (Sharon Mitchell) annyira megtetszik a kéj, hogy a város összes férfiját letámadja. New Yorkon úrrá lesz a láz.

A Café Flesh sztárja: Pia Show

Egyszerűen Láz a címe Stuart Michaels áldokumentumának. Két díva, Nikki Randall és Karen Summer a francia Riviérára látogat, hódítanak, cserébe viszont azt kérik, hogy kamera előtt menjen az aktus. Közben pedig még azt is megláthatjuk, mit tesz a stáb a forgatási szünetekben.

Lolita szintén XXX-vászonra került, Siobhan Hunter testesítette meg, hamar nemi öntudatra ébredt, persze egy olyan mamával a háttérben, mint Tracey Adams, minden esélye megvolt rá, és még annál is több...

A 007-es ügynök se kerülhette el sorsát. Átírták, új nevet kapott, Jane Bond vagy 0069, ahogy tetszik. Doktor No-ból Doktor Yes lett, jobbján ördögi titkárnővel, Pussy Fingerrel. Egy arab sejkség hercegnőjét rabolják el, nimfomániás rabszolgává züllesztik, szex és intrika, izgulnunk mégis kár, jön a legyőzhetetlen ügynöknő, problémák megoldódnak. A széria címszerepét többen (Amber Lynn, Stacey Donovan, Heather Wayne) adták.

Amber Lynn és Stacey Donovan a Miami Spice-ban szintén felbukkantak, előbbit zsaruként (Sheri St Clair a kollegina), utóbbit a maffia hímtagjainak áldozataként szemlélhettük. (A végén - ki gondolta volna? - szerencsére minden jóra fordul.)

Amber Lynn máskor meg névrokonát, Gingert okítja némi vulgaritásra, különböző praktikákra, és - csodák csodája - a tanítvány lekörözi a mestert. A gengsztert, kinek kegyeiért jeleskednek, Dutch Siegelnek hívják, amúgy Harry Reems alakítja (Trashy Lady).

Gyilkosság az Orient Expresszen, de nem egészen úgy, ahogy Agatha Christie leírta. A sztori: fiatal krimiíró páros (John Leslie és Gina Carrera) - inspirációt keresve, Hercule Poirot nyomdokain járva - a luxusvonatra szállnak. Ne aggódjunk, megtalálják az inspirációt, ráadásul Tracey Adamset is.

Nagy Katalin, később pedig Raszputyin történetét német szerzők dolgozták át, a telhetetlen cárnőt Sandra Nova, a csodatévő papot Alexander Conte jelenítette meg. És még egy hamisítatlan német védjegy: Teresa Orlovski, több százszor, előbb az ágyban, aztán producerként...

Némi ízelítőként, egy elfeledett évtized terméséből.