TransVision

További Cyb cikkek

A WTA, a Transzhumanista Világszövetség és az Alcor UK szervezésében, július 15-16-án, London adott otthont a 'Transz-víziónak', azaz a Harmadik Európai Transzhumanista Konferenciának. (Az 1998-as első Amszterdamban, az 1999-es második Stockholmban került megrendezésre.) A kontinens különböző országaiból - az Egyesült Királyságból, Svédországból, Dániából, Belgiumból, Hollandiából, Portugáliából, Németországból, Magyarországról - és az Egyesült Államokból összegyült 'jövőkutatók' mindkét nap rendkívül izgalmas, szerteágazó témájú előadásokat hallhattak. Szinte minden terítekre került - feltöltés (uploading: az emberi elme és test (!) merevlemezre mentése), kriogenetika (cryonics), űrhajózás, nanotechnológia, robot-intelligencia...

Transzhumanizmus: a homo sapiens fejlődésének a hagyományos biologiai formákon túli lehetőségeit vizsgáló / kutató filozófiák, tudományok gyűjtőkategoriája. Az emberi és a gépi intelligencia fúziói. Első hallásra 'elszállt' gondolatok - csakhogy ez a jövő egyáltalán nem olyan távoli, mint, ahogy hisszük.

Anders Sandberg a feltöltés neuro-tudományáról elmélkedett. Arról, hogy a 'művelet' során az agyat tulajdonképpen nem szimulálni, hanem emulálni kell. És azt a közhiedelmet is eloszlatta, hogy az uploading nem vonatkozik a testre. Ha a technológiai feltételek adottak lesznek, akkor - egyfajta (ma még elképzelhetetlen) VR-közegben 'éledünk újjá'. Mi szükséges mindehhez? Kellő mennyiségű és pontos információ az agyról, tökéletes szkennelési feltételek, megfelelő hardware és software, valamint a már említett VR. A szükséges memoriára vonatkozó számadatok elképesztőnek tűnnek, már amennyiben elfogadjuk Moore növekedési törvényét. Azt a törvényt, mely hihetőnek hangzik - csakhogy éppen az exponenciális faktort hagyja figyelmen kívűl. Egyébként a test-szkennelés az agyénál kevesebb precizitást igényel.

S hogy ki lesz az első páciens? Alighanem egy féreg, mégpedig a c. elegáns: az ő esetében 'mindössze' háromszáz neuront kell emulálni. De vajon mi történik a művelet után? Még pontosabban: mi történhet? Korábban spirituális apoteozisról, a 'tiszta informació' fizikum nélküli lebegéséről regéltek. És valószínűleg tévedtek: a feltöltött egyed ugyanolyan lény, létező, mint mi, többiek. Mennyei élvezetek helyett alighanem nagyon gondos és hosszú terápiára lesz majd szüksége. Garret Smyth a kriogenetika jelenlegi állását ismertette. Ő a nemrég létesített Alcor UK (Eastbourne) 'színeit képviselte'. A tudományágól főként azt illik tudni, hogy a test halál utáni konzerválására, népszerűbben: a 'lejegelésre' vonatkozik. És egyelőre rendkívűl költséges. Még akkor is, ha az Alcor nonprofit szervezet.

David Ashford (Bristolbol) az űrhajózás privatizációjáról, annak tíz-tizenöt éven belüli megvalósulásáról értekezett. És sokkal olcsobb lesz, mint a NASA & Co. hasonló vállalkozásai. Egyébként Európában jelenleg egyetlen - kísérleti stádiumban leledző - űrhajós magáncég létezik: az Ashford igazgatta BSL.És ők nem is űrhajókat, hanem űrrepülőket szánnak arra a nemes célra, hogy az érdeklődőket a csillagok között vakációztassák. Természetesen Amerika megint Európa előtt jár: náluk mintegy húsz cég érdekelt. Ráadásul - bár semmiesetre se meglepő módon - Oroszországból érkezett szürkeállománnyal felerősítve.

Philippe van Nedervelde a belgiumi székhelyű jövővizsgáló központ, a Foresight Europe tevékenységét ismertette. Például azt, hogy egy névváltoztatás se ártana, mert gyakran hiszik azt, hogy ők csak az egyesült államokbeli bátyót kopírozzák. És azt a közkeletű félreértést is eloszlatta, hogy a Foresight csak a nanotechnológiával foglalkozik. Tény, főként azzal, s ezen nincs is mit csodálkoznunk: az amerikai testvérközpontot az új tudomány 'feltalálója', Erik K. Drexler alapította. Philippe felvázolta a múltat, a jelent és a jövőt: tételesen, évszámokban. S azt a tévedést is eloszlatta, hogy a nanobotok halhatatlanokká varázsolnak bennünket.

Tény, ha mindez valóra válik, akkor nem halunk meg egykönnyen, maximum gyilkosság és baleset áldozatai lehetünk. Éppen ezért célszerű megnövekedett élettartamról (longevity) beszélni. Csak Isten halhatatlan: hiába akarná megölni magát, egyszerűen nem halhat meg. (Egyébként a nanotech-forradalom a számítógépes forradalommal állítható párhuzamba.)

A WTA igazgató Nick Bostrom számomra nehezen dekódolható, képletekkel megtámogatott - a megfigyelés és az előrejelzés közötti éles különbséget bizonyítandó - előadását praktikusabb téma, mégpedig az élet meghosszabbításánál alkalmazandó technológiák morális elemzése követte David Gens tolmácsolásában.

Az argentin Silvia Tonti Platon, Szokratesz és néhány transzhumanista gondolat között vont párhuzamot. Philippe van Nedervelde pedig az elvek gyakorlati alkalmazásáról, az üzleti szektorban történő alkalmazásukról. Az egyik legizgalmasabb előadás a svéd Alexander Bard nevéhez fűződik: egy, a feudalizmust és a kapitalizmus utáni informácionalizmust elemző könyvet ismertetett. Netokrácia és konzumtariátus - a két meghatározó osztály... Örökkévalóságba, majd a fejlődésbe vetett hitünket a dinamizmus-hit váltotta. A mítoszt, aztán a realitást pedig a hiperrealitás. És így tovább: a könyvre - és számos, ezúttal csak vázlatosan említett témára - más alkalommal visszatérek. A rendezvényt sztárvendég, Kevin Warwick zárta - robotokról és implantatumokról beszélt.

S ha mindezek után valaki azt hinné, hogy a transzhumanisták a világtól elrugaszkodott, szobák és laboratóriumok mélyén elmélkedő különcök gyülekezete, az nagyot téved. A következő összejövetel egyébként Berlinben, 2001. júniusában kerül sorra.