Virtuális építészet III.

Az arany kapcsolatban áll a Nappal

"Ahhoz, hogy normálisan működjön, szüksége van-e az emberi léleknek "helyre"? A virtuális építészet lehetővé teszi-e, hogy a tervezők megszabaduljanak a funkciótól, s csak térre és formára összpontosítsanak? Interaktív viszonyban áll-e majd a virtuális a reális terekkel?" A kérdéseket a "Novak-tanítvány" Clay Graham tette fel. "Rendkívül fontos, hogy a VR az interperszonális kapcsolatok absztrakciójává vált" - folytatja. "Tudomásul kell vennünk, hogy ebben a környezetben teljesen másként érzékeljük egymást, mint a kocsmában sörözés közben. Miért próbálnánk ugyanazt tenni?"

Az új technológiák alapjaiban alakították át a térérzékelést - a konkrét mellett mind több átmeneti, illetve absztrakt térben gondolkodunk. Szimbolikus terekben is.

Graham szerint a tengely "a fénynek a célhoz vezető útja". A homogén evilági kultúrától Istenig ível. A "hely": ég és föld találkozási pontja. Mintha ő is a szabadkőművesek szellemtemplomát építené...

Szabadkőművesek, alkimisták

Alkimisták

"Az alkimisták úgy gondolták, hogy a legtökéletesebb anyag e világon az elpusztíthatatlan arany. A természet, mely mindig a tökéletességre tör, csak aranyat akar létrehozni. Az ólom, réz, vas és más fémek a természet kudarcai. Isten az emberi lelket a tökéletesség utáni vágyakozással itatta át. Akár a természetnek, az embernek is az istenire kell törekednie. A lentiek közül a legjobb, hitte az alkimista, a fentiek közül csak a legalsóval kerülhet kapcsolatba. A földön a legtökéletesebb dolog az arany; fent pedig az egyetlen test, melynek sugarai az angyalok országába eljutnak, a Nap. Az isteni dolgok közül a Nap a legalsó. Az arany tehát kapcsolatban áll a Nappal, mely félúton van a legfőbb lény és a Föld közt, közvetít az ember és Isten között." (Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban, Ford.: Greskovits Endre. Gondolat, Budapest, 1987.)

Persze ne holmi hókuszpókuszokra, ömlengő és öntömjénező XVIII. századi szeánszokra gondoljunk! Inkább a jelenségek látszat-valóságuk mögötti, rejtett jelentésére: a jelkép - Jung szerint - "bármi, ami több önmagánál". A kőműves: Isten katedrálisán munkálkodó építész, minden titkok tudója lesz egyszer.

Az alkímia alapjait (még az ókori Egyiptomban) a legendás, valószínűleg az írást és a beszédet feltaláló mágia-istennel, Thot-tal azonos Hermész Triszmegisztosz rakta le. A neki tulajdonított számtalan szövegből nem sok maradt fenn, s e kevésből általában a Smaragdtáblára hivatkoznak. Az allegorikus mű (állítólag) az aranykészítés folyamatát ismerteti... Az aranykészítés nemcsak és nem elsősorban minden anyagok esszenciájának, a bölcsek kövének (prima materia, alkahest) a kutatása, hanem a lélek megnemesedése is, a szellem jelképes egyesülése az istenivel.

Valentine Andreae A hermetikus románc, avagy a kémiai mennyegző című, 1616-os regényében ugyanerről, csak még plasztikusabban elmélkedett. (A rózsakeresztes kulcsműnek számító könyvből Spiller is sokat merített!) Az átlényegülésről, a Testetlen Információról.

"A VR által könnyebben megérthetjük a minket körülvevő épületeket, de szükséges-e az épület-környezetet a VR-ben megjeleníteni? A legizgalmasabb, hogy egyáltalán nem ábrázoljuk az épített világot. A tárgyakat az érzékelés és a jelentés határozza meg - ez a különbség az építészet és a virtuális építészet között..." Graham ezúttal két XX. századi alaptrendre, a konstruktivistákra és a de-konstruktivistákra hivatkozik.

Konstrukció, dekonstrukció
Előbbiek az "egész" és az "alkotóelem" kapcsolatát állították vizsgálódásaik, kísérleteik fókuszpontjába. Konklúzió: az egész mindig az elemek ábrázolása. Épületeik színtiszta - jelképekkel zsúfolt - koncepciók. A dekonstrukció az ellentétes út. Egy, már létező komplexumból kiszedett elemek nemlineáris úton történő, más környezetbe helyezése. Mint Burroughs regényei: különös vágások (cut up), fura kollázsok, interdimenzionális hypertextúra.

Az egész széttörik, az alkotórészek önálló életre kelnek, korábbi jelentésüket elveszítik. Kontextus-függő grammatika. A dekonstrukció a lebontás és az újraépítés művészete.

Mi a Xanadu?

"Az Egységes Adatstruktúra egy teljesen új, elsőrendű paradigma, Nelson találmánya, annak ellenére, hogy az addigi vívmányai nagyjából látnoki intelmekből álltak, új jelentést adott a vaporware fogalomnak. A mostani ismereteink szerint emberi civilizációnak nevezett, valaha leírt, elsuttogott, elsürgönyözött vagy filmre vett összes nyom / feljegyzés, gombnyomással azonnal elérhetővé válik egy saját számítógépről, vagy valamelyik szolgáltató-hely nyilvános Xanadu termináljáról. Pontosan ezt ígéri Nelson paradigmája: a babiloni táblákat, az alexandriai tekercseket, a Nemzeti Futball Liga szavazatait, Einstein, Curie vagy Springsteen szalvéta-firkáit, mind egyetlen LOGIKUS, könnyen elérhető helyen, egy adott sávszélességű telefonvonal végén." (Ian Feldman: A Xanaduról. Ford.: Ivacs Ágnes. In.: Hypertext + Multimédia. Artpool, Budapest, 1998.)

Az elméletet Charles Jencks dolgozta ki, 1977-es A posztmodern építészet nyelvében. A történelem különös fintora, hogy míg a szerző által meghirdetett új törekvések hamar holtvágányra futottak, a dekonstrukciós módszer túlélte az irányzatot. Sőt, a VR tervezéshez is adott ötleteket.

Ted Nelson 1960-ban fogant (túl tökéletes, tehát gyakorlatilag megvalósíthatatlan) Xanadu-projektje úgyszintén. Ő definiálta először a hypertext fogalmát is: "Írott vagy képi anyagok olyan komplex összeköttetése, amit papíron nem lehet kényelmesen megalkotni. Összefoglalókat és térképeket tartalmazhat a benne szereplő anyagokról, ezek egymáshoz való viszonyáról; és tartalmazhatja az anyaggal foglalkozó tudósok megjegyzéseit, lábjegyzeteit is." Graham gyakran hivatkozik rá.