Árpád
-2 °C
4 °C

Virtuális építészet IV.

2000.05.30. 22:09
Látnok - Neil Spiller munkásságát akár ebben az egy szóban is összegezhetnénk. A londoni építész-professzor apró-cseprő, látszat-fontos részletek helyett a szakma egészét helyezi új kontextusba. Az alapokig ás le, az alapokat kérdőjelezi meg.
Marketing-címkékké lett kifejezések, mint "cybertér", vagy "virtuális"
Mennyit változott az építészet az elmúlt száz esztendő során? - teszi fel a kérdést. Sokat, és mégis keveset. A technológiák gyorsabbak, hatékonyabbak, a végeredmény viszont általában nem. A kiindulási koncepció pedig még annyira sem. Ugyanúgy téglát és maltert használunk, tervrajzainkat ugyanúgy a fizikális tér szűkíti határok közé. Pedig - a különböző tudományágak kutatási eredményeire támaszkodva - már felsejlik a nem túl távoli jövő álom-architektúrája.

Neil Spiller

Angol (gyakorló) építész, a londoni Bartlett Építészeti Egyetem tanára. Korábban a már megszűnt periodika, a Building Design Interactive szerkesztője volt. 1995 és 1998 között az Architects in Cyberspace, az Integrating Architecture és az Architects in Cyberspace II gyűjtemények társszerkesztője, szerkesztője. 1998-ban jelent meg első könyve, a Digital Dreams. Az 1999-es The Power of Contemporary Architecture kötetet Peter Cook-kal közösen szerkesztették. Vendégelőadóként számos egyetemen, főiskolán megfordult. Műveiből szinte valamennyi kontinensen rendeztek már kiállítást.

Mert a computer- és a software-evolúció az építészetet se hagyta érintetlenül: interdiszciplinaritás a főelv, a legizgalmasabb kísérletek korábban ismeretlen területeket térképeznek fel. A szakmai paraméterek megváltoztak, technológia tágította térképzetünket permanensen kell újraértelmeznünk. Akárcsak az olyan - elcsépelt, marketing-címkékké lett - kifejezéseket, mint a "cybertér", vagy a "virtuális". (Ferdül a jelentés, hibás a szóhasználat: manapság szinte minden "cyber", s ha nem az, akkor "virtuális".) Az építészképzésben - a hagyományosabb mellett, korábban távolinak hitt diszciplínák (programozás, cyborg-antropológia, memetika, biotechnológia, stb.) okításával - szintén a komplexitásra, a filozofikus, a digitális és a materiális összetevők együttes alkalmazására kell törekedni. A számítógép-stúdiumok már nem csak azt a gyakorlati célt szolgálják, hogy a diákok terveiket könnyebben és hatékonyabban illusztrálják, hanem magának az architektúrának lettek meghatározó részeivé.

A computer és a közvetítő technológiák a XX. század talán legfontosabb metaforái. Az információt zérókban és egyekben reprezentáló bináris logika segítségével egyre több biológiai és nem-biológiai rendszer értelmezhető. A testek - emberi, állati, de a gépek és az épületek is - részecskékre, azaz bitekre, bájtokra bonthatók.

Spiller a test Spinoza-féle meghatározását használja. Egy: bármekkora is, végtelen mennyiségű részecskéből, s az ezek közötti bonyolult viszonyrendszerből áll össze. Kettő: környezet-függő. Következtetés: "ha az épületek spinozai testek, és a számítógép a két állítás ellenőrzésére, ábrázolására szolgáló eszköz, akkor dinamikus, nemlineáris, állandóan változó tereket kapunk."

Ha a részecskék vektorait lokalizáltuk és mennyiségileg is definiáltuk, akkor az információ továbbítható, közvetíthető. A nyolcvanas évek végére az információ-kezelés és továbbítás újabb "területekkel" bővült (legalábbis elméletben): virtuális valósággal, mesterséges élettel (artificial life), molekuláris biológiával. Spiller úgy gondolja, előbb-utóbb a teleportáció is megvalósítható lesz. (Spock valószínűleg elégedetten bólintana - bár a tudomány jelenállása szerint ugyancsak távol vagyunk tőle, s a belátható jövőben se leszünk sokkal közelebb.) Az építésznek természetesen figyelembe kell vennie mindezt. Gondolkozzon (spekuláljon?) el azon, miként hasznosíthatja az új módszereket, technológiákat a városok, a lakó- és közterek tervezésében.

Valamint (ha már molekuláris biológia) az "abszolút spinozai módszertant", az atommanipulációt ígérő nanotechnológiát is felhasználva. S ha ez megvalósul (és nemcsak ködös, futurista álmodozás marad), az anyagról tényleg mindent megtudhatunk. Uralhatjuk.

A nanolitikum felé
Az első fázis: valóra válik az alkimista vágy - amennyiben a szubatomikus részecskéket manipuláljuk, akkor bármilyen tetszőleges fémet előállíthatunk. Multifunkcionális, lélegző falakat konstruálunk. Felejtsük el az ósdi légkondicionálást: a felületek a rossz levegőt kiszívják, a kellemessel pedig "felpumpálják" a lakást.

Cybertér

"Történelmünk telis teli misztikus és mágikus környezetek által meghatározott mesékkel, mítoszokkal. A szürreális helyszínek és álmok kristálytisztává, interaktívvá alakulnak. Könnyű másolni őket, könnyen kommunikálhatók... Kezdetben volt az Ige, és az Igét cybertérnek hívták. Először a Cybertér Biblia Genezisében, a Neuromancerben bukkant fel... Az a hely, ami nem hely; a számítógépes szimuláció színpada."

(N. S.: Digital Dreams - Architecture and the New Alchemic Technologies. Ellipsis, London, 1998. 42-43. o.)

A második fázis: lakásunk szerkezetét magunk programozzuk. Unjuk a zöldet? Nem tetszik a kerek ebédlőasztal? Gond nélkül megszabadulhatunk tőlük, és még csak ki se kell dobni őket. Több opció között választhatunk: a szoba színe az évszaknak, a napszaknak megfelelően - gombnyomásra - alakítható. Az asztal három különböző személyiséggel bír, mindegyikhez más forma dukál. A harmadik fázis: életet lehelünk az épületekbe. A lakótér a test kiterjesztése. Spiller a DNS-manipulációra, mesterséges úton előállított élő szövettenyészetekre hivatkozik. Otthonunkat is felszerelhetjük velük: például a riasztórendszerekre valódi füleket és szemeket aggathatunk.

A negyedik fázis: az épületek gondolkodnak. Fantáziálásnak tűnik az egész (talán az is), de azért ne felejtsük el, hogy integrált elektronikus rendszerek már ma is léteznek és működnek. Hazatelefonálunk, és mondjuk, beindul a mosógép. A jövőben felerősödik ez a tendencia. Irdatlan számítógép-teljesítmények, plusz, élő épületek, egyenlő: a lakás és a lakó interaktív kapcsolatban áll egymással. Még a falnak is füle lesz: mindent tud rólunk, hogy milyen a hangulatunk, éhesek vagyunk-e, netán szomjasak, és így tovább... Végül - egy tökélyszintre emelt virtuális valóságba merülve - az épület és az azt birtokló egyén közötti határok is megszűnnek.

Spiller valóban látnok. Gondolatait legplasztikusabban a Digitális álmok - Építészet és az új alkimista technológiák című könyvében fejtette ki.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?