Virtuális építészet V.

2000.06.06. 18:23
Neil Spiller 1998-as könyve, az Építészet és az új alkimista technológiák rendkívül alapos, szárnyaló fantáziával megírt, de még a legelrugaszkodottabbnak tűnő jövőképek esetében is konkrét kutatási eredményekből kiinduló munka.
Mesterséges intelligenciák

A jövő városát benépesítő lények egyik típusa. Ikon, numero egy: azok a gépek, amelyek sikeresen átmentek a Turing-teszten, azaz "mesterséges intelligenciával" bírnak. Ikon, numero kettő: a cybertér - emberi (sőt: felerősített emberi) aggyal felfoghatatlan fekete lyukaira figyelmeztet. A másik, a digitális gondolkodó-gép istenség jelenlétére. Ikon, numero három: az elszabadult, baktériumok módjára szaporodó, fertőző és pusztító, a nanotechnológia segítségével előállított képződmények elleni nano-rendőrség.

Nem szokványos könyv; már küllemében is műalkotás. Ami a felépítést illeti, kicsit a (szintén klasszikus) Mondo 2000: A User's Guide to the New Edge-re emlékeztet. A tizenegy fejezet és a különös című epilógus (Új sátáni malmok) egymás mellett futó, egymásba ékelt, főszövegekből, illusztratív mellékszövegekből, szó- és kifejezés-magyarázatokból, gazdag jegyzetanyagból áll össze. Szövegekre, képekre nyomtatott szlogenek. Különböző típusú, különböző méretű betűk, már-már hypertexturális elrendezés. Absztrakt, számítógépes grafika. Időnként sokkoló design; jelképekkel telitűzdelt, fiktív tervrajzok.

A bevezető megadja az alaptónust: "Mióta a tér állandóan újraértelmeződik, ez a folyamat az építészetet - alkalmazását, hatékonyságát, működését és esztétikumát - is átfogalmazza. Sokan építészeti krízisről beszélnek, mások a változásokat észre se veszik, és megint mások egy sor térbeli határ megszűnéseként fogják fel őket. Ez a könyv az utóbbi megközelítésből indul ki. A lehetséges perspektívákat villantja fel, a technológiai innováció sokszínűségét, e technikák interakcióját, és az így létrejövő architektúrákat."

Mágikus építészet
Az építészet titkokat tár fel, titkokat örökít meg. A titkok önmagukat reprodukálják; úgy működnek, mint a mémek. Spiller Dawkinsra hivatkozik: az építész tervrajza tökéletes (a szakmán belül talán az egyetlen) "mém-rejtekhely", s éppen ezért felbecsülhetetlen kincs a jövő archeológusai számára. "Az építészek és a mémek lehetséges szimbiózisát a titok jellemzi." Az építészet egyrészt a leginkább közösségi művészet, másrészt - a titkok felismerése, másokkal történő megosztásuk által - szélsőségesen privát szférákat is feltárhat.

Ugyanúgy, mint az alkimisták, vagy az alkimisták ihlette (szintén "technika-hívő") szürrealisták.

Az alkimista szellemtemplom a katár / albigens hagyományból merített. Spiller poszt-posztmodern párhuzamokat von: a közeljövő alkimistája a komplex rendszereket tervező nano-mérnök. A "csüggedés ingoványa": a megoldás egyelőre még ismeretlen, a titkok homályába vész. Az én kreatív felét új impulzusok érik, az ősi ellentétek (a biológiai és a mechanikus rendszerek) fúziója csak távolról sejlik fel. Az alkimista kád: a reveláció kapuja. A sárkánytorony és a királyi lombik: az ellentétes erők megbékélnek egymással. Az újjászületés. Az alkahest, a prima materia, minden anyagok esszenciája: az építész tér-manipulátor. Az atomokat, a DNS-kódot összeszerelő és sokszorosító nanogépekkel módosítja. A királyi lombik, másodszor: "funkcionális és jelképes, a Nap és a Hold, egyszerre több tudatszinten működő alkimista feszület", az arany- és egyéb molekulákat előállító nanokád.

Szlogenek

"Ez az algoritmus birodalma, a második esztétikáé." "Az építészeti jelentés állandóan eltolódik. Az építészeti jelentés halott." "Hiperstruktúra egyenlő emergencia." "Ez egy információ-ház."

A sámán az alkimista szellemtestvére, s mivel a cybertér az ember földet és mennyet összekötő hídkeresésének csúcspontja, a két világ közti közvetítők szerepe új kontextusba kerül. Az eksztatikus ősi vallások azonban nemcsak ezért élednek újjá, hanem azért is, mert a cybertér már önmagában eksztatikus tér. A transzot, az utazást mágikus gombák és egyéb tudatmódosító szerek segítik. A csúcstechnológia és a drogok használata között egyértelmű a párhuzam. Spiller a Gibson-regényeket benépesítő techno-sámánokra hivatkozik: Case-re, mesterséges intelligenciákra, a karibi vudukkal rokon loákra.

A virtuális város
"Történelmileg, a várost vagy mechanikusnak, vagy biológiainak láttuk. Ha e kettősség bármelyik oldalát elfogadjuk, alapvetően reduktív a megközelítés. A város a láthatatlan, a virtuális produktumaként is felfogható - több skálán, szimultán működő interaktív csomópontok komplex hálója... A virtuális aspektus egyre fontosabb, az emberi lakótér meghatározó összetevője." Az építésznek nemcsak tereket, de a tereket belakó lényeket is meg kell terveznie.

Például az első nanogépet - utána az már úgyis "megszaporítja" önmagát. Cyborgokat is: a "hagyományos" mellett a "cybertér-cyborgot" és a "nanocyborgot". Homunculusokat, biomechanikus doppelgangereket, avatárákat, mesterséges intelligenciákat, (Hans Moravecnek tetsző) robotokat. Az emberi test túlhaladott állapot - Spiller átveszi Stelarc tézisét.

A lélek és a város analóg jelenségek. A társadalom az egymással kapcsolatban álló lelkek, párhuzamos organizmusok entitása. Az építésznek a kapcsolatrendszereket is kell tanulmányoznia: "a valóságnak hívott, állandóan alakuló forgatókönyvet a város lelke a lélek városával egy időben, megállás nélkül formálja."

A hagyományos "felületek" mögé hatol, a nanovilágig ás le.

Cybertér-szentélyek

A kellően konzervált testet nanogépek támasztják fel. De "elméletileg (és ötven éven belül valószínűleg gyakorlatilag is) lehetséges, hogy az emberi személyiséget számítógépre, tehát a cybertérbe töltsük le." A halhatatlanság és a feltámadás valóság lesz...
Spiller különös - a jövőben viszont köznapi - történetet mesél el:
"Amikor hazaértem, nyitva volt az ablak. Nagypapa tért vissza. Rámosolyogtam, ő meg visszapislogott a vörös szemével. Ugyanott tartózkodott, ahol annak idején hagytuk. És ahogy szeretett lenni: a nappali sarkában, a plafonról lógott lefelé.
Valamit meg kellett kérdeznem tőle. Felálltam egy székre; így a szemembe nézhetett.
"Jó reggelt, Dave" - mondta.
"Ki készített el téged? Akarom mondani, akit látok" - kérdeztem.
"Én, de két építész segített."
"Mennyi ideig voltál halott?"
"Ötven évig" - hangzott a válasz.
Aztán felvihogott: "Nem is annyira rossz... És közben észre se veszed, hogy megszületsz."