További Cyb cikkek
Kriongenetika - a hagyományos fagyasztás
A korábbi eljárás, a fagyasztás során a szöveteket fagyásellenes kémiai szerekkel vegyített vízben hűtötték le. Annak ellenére, hogy a vegyszerek magas koncentrátumú krioprotektánsokat tartalmaznak, csak limitálják, viszont képtelenek megakadályozni a szabad szemmel láthatatlan jégkristályok keletkezését. A nano méretű kristályok - elszakítva egymástól a sejteket - a szövetek természetes szerkezetét roncsolják szét. A huzamosabb időre lehűtött szöveteket (így a majdani felélesztésre váró pácienseket is) azonban nemcsak a kristályok, hanem a toxikus hatású vegyszerek szintén károsítják. Mégpedig olyan szinten, hogy a ma alkalmazott technológiákkal lehetetlen épen helyreállítani őket.
Az üvegesítés megoldást jelenthet. Ha a vegyszereket rendkívül gyorsan hűtjük le, akkor nincs jegesedés. A közéjük keveredett vízmolekuláknak egyszerűen nem marad idejük ahhoz, hogy jégkristályokat képezhessenek. A víz és a fagyásellenes szerek elegye egyre nyúlósabbá, ragadóssá válik, majd az "üvegesedési átmenet" alatti hőmérsékleten, -120 °C körül, üveggé szilárdul - a keverékbe helyezett sejtek és szövetek úgyszintén. Az Alcor igazgatója, Fred Chamberlain, a végeredményt szemléltetendő, az időtlen időkre a borostyánkő belsejében rekedt bogarakról ír. Csakhogy az újfajta lehűtési metódusnál még a citoplazma is üveggé lesz, azaz - szerkezeti károsodás nélkül - "valóban megáll a biológiai idő".
A módszer gyengéje, hogy a lejegelésnél nagyobb mennyiségű toxikus krioprotektánst igényel. Kisebb, azaz gyorsan hűthető és felmelegíthető rendszerek, például embriók, vagy szívbillentyűk esetében a mérgező anyagok koncentrációja elhanyagolható. Ha viszont magasabb szintű rendszereket üvegesítünk, majd keltünk életre, a koncentrátum végzetes következményekkel járhat. Már csak azért is, mert ilyenkor a folyamatok sokkal lassabbak.
Biztató jövő - A DNS-alapú Alcor-technológia
Az utóbbi két év kutatási eredményei ugyanakkor lehetővé tették, hogy az üvegesítést az Alcor kliensei esetében is alkalmazzák. Egyelőre - tárolási problémák miatt - az egész testes megoldás ugyan még várat magára, valószínűleg nem túl sokáig, viszont a csak a fejre vonatkozó eljárás során az üvegesítés felváltotta a lejegelést. (A szakzsargonban "neurofelfüggesztésként" ismert opció azon az elképzelésen alapul, hogy a személyiségre vonatkozó összes használható információt az agy tartalmazza, azaz, a megfelelő test a fejből levett DNS-minták alapján elkészíthető.)
Melyek ezek - a módszer (fentebb vázolt) gyenge pontjait kiküszöbölő - kutatási eredmények?
A kristályosodás és a mérgező vegyi anyagok kiküszöbölése után egy, igaz könnyebben kezelhető, probléma még mindig fennáll: a lejegeléshez hasonlóan, az üvegesítés során is törések várhatók. (A "klasszikus" elképzelés szerint a károk a nanotechnológia segítségével helyrehozhatók.) Esetleg úgy enyhíthetők, s talán el is kerülhetők, ha a pácienst az "üvegesedési átmeneti" hőmérsékletnél minimálisan alacsonyabb hőfokra, -130 °C és -150 °C közé hűtik le. (Minél alacsonyabb hőmérsékleten tárolják, annál nagyobbak a törési kockázatok.)
Bio- és gyógyszertech befigyel?
Amennyiben az üvegesítés végérvényesen múlt időbe helyezi a lejegelést, újabb kérdések merülnek fel. A korábban mindenható gyógyírként felvázolt nanotechnológia jegyében a törések és a kristálykárok elhanyagolhatónak, illetve a jövőben könnyen kiküszöbölhetőnek tűntek. Viszont, ha mindez nanotechnológia nélkül is megoldható, márpedig a tudomány jelen állása szerint ez valószínűsíthető, akkor leginkább a biotechnológiára és az új gyógyszerek fejlesztésére kell összpontosítani.
Összegzés helyett, hiszen úgyis csak a kezdeteknél járunk: az üvegesítés drasztikus koncepcionális váltás... Cryonics ez még egyáltalán, vagy esetleg valami más nevet kell kitalálni rá?
(Záró megjegyzés: egyelőre úgy tűnik, hogy a változások az érvényben lévő árakat nem érintik. A fejhűtésre feliratkozott pácienseket - ha eljön az idő - automatikusan üvegesítik.)