Cseh László grillezéssel ünnepli és piheni ki az olimpiát

2021.08.08. 12:45

Mostanában a szabadtéri grillezés érdekli, ezért beszerzett egy profi barbecue grillt is. Cseh László a hétvégén a barátainak ebben sütött marhasteaket és sertéslapockát. A olimpiai ezüst- és bronzérmes, 400 méter vegyesen és 200 pillangón is világbajnok, a rövid pályásokkal és junior futamokkal együtt harminchétszeres Európa-bajnok úszó, a száztizenkétszeres magyar bajnok mostantól jobban vigyázz majd a versenysúlyára, mert visszavonulása után nem szeretne elhízni.

Mivel tölti majd a szabadidejét az olimpia után?

Néha horgászom a barátaimmal. Ha időm engedi, az egész napomat ennek a hobbinak szentelem. A környékbeli tavakra járok, és az eddigi legnagyobb fogásom egy tizenkét kilós ponty. A halakat egyébként mindig visszaengedem a vízbe. Nincs gondom velük, csak nem szeretem a halételeket... És szeretek olvasni is, rajongok a Star Wars könyvekért!

Ha a halat nem szereti, mi az, amit jóízűen megeszik?

Próbálunk változatosan étkezni a feleségemmel, egészséges, tápláló, kevésbé hizlaló ételeket készíteni: csirke-, pulyka-, esetleg marhahús pácolva, aztán kisütve, öntetekkel, zöldségköretekkel, tésztákkal tálalva. Az igazi kedvencem a bélszín, jól elkészítve páratlan gasztronómiai élmény. Gyerekkoromban, amikor nagymamám főzött, gyakran néztem a konyhában, hogy mit csinál, de akkoriban nem volt feladatom. Később, amikor az első tojásrántottát elkészítettem, elfelejtettem megsózni... Manapság inkább kuktáskodom, segítek a feleségemnek az alapanyagok összeállításában, a húsok, zöldségek szeletelésében, és a húsok kisütésében.

Milyen ízekre emlékszik gyermekkorából?

Halásztelken nőttem fel, most is ott lakom. Gyerekként mindent szerettem, kivéve a főzelékeket. Ha például kelkáposzta-főzeléket vagy tökfőzeléket készítettek otthon, akkor nekem más ételt főztek. A húsokért rajongtam, az egyik kedvencem volt a rántott hús sült krumplival. A sült kolbászt és a hurkát manapság is szívesen fogyasztom, a libamájért pedig rajongok! Sőt, még a bundás kenyeret is nagyon szeretem! A mai napig kedvelem az édességeket is, például a madártejet és a palacsintát. Régebben a kakaóst választottam, de manapság a nutellás lett a kedvencem. Az általános iskolában menzás voltam, emlékszem, hogy nagyon ízlett a piskóta csokiöntettel, no meg a tejbegríz. Mostanában viszont a vaníliafagylaltos brownie-t részesítem előnyben.

És mi volt a menü vasárnaponként és karácsonykor?

Vasárnaponként általában húsleves és rántott hús. Karácsonykor mindig halászlé került az ünnepi asztalra, de a halat én, ugye, nem kedvelem, ezért frissen sült húsokat, csirkét, sertést ettem. Ha pedig bort iszunk, inkább édeseket kortyolgatunk, például tokaji aszút, de nem vagyok borszakértő.

Sokat jár külföldön, ilyenkor a tenger gyümölcseit sem kóstolja meg?

Ami a vízben él, azt nem eszem meg. A tenger gyümölcseit sem. Sem a rákot, sem a kagylót, sem a tintahalat... Kínában egyszer vettem egy száznapos tojást becsomagolva, de azóta nem mertem megízlelni, így megmaradt szuvenírként. A bambuszos csirkét és a pekingi kacsát viszont nagyon kedvelem, és az olasz konyhát is, a pizzákat, tésztákat. Az Amerikai Egyesült Államokban finomsteakeket ettem, fél kilónyit is meg tudok enni egy ültő helyemben.

Steak zöldborsmártással, krumplipürével és fokhagymás parajjal

– ahogyan Cseh László szereti

Hozzávalók (4 fő részére)

Négy nagyobb szelet marhahús (bélszín, hátszín, vagy rostélyos), 1 kg paraj, 120 g zöldborsó, 25 g vaj, 500 ml marhahús alaplé, 300 ml tejszín, 300 ml borpárlat, 5 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál vaj, só, bors ízlés szerint

Elkészítése

A húst 3 cm vastagságúra szeleteljük, és mindkét oldalát borsozzuk, majd félretesszük.

Először a borsmártást készítjük el. A borsszemeket egy öntöttvas serpenyőben kis lángon egy-két percig szárazon pirítjuk, vigyázva, hogy ne égjenek oda a borsszemek. Ezután fakanállal a borsszemeket a serpenyő falán durvára törjük. Hozzáöntjük a borpárlatot, és erős lángon pár percig addig főzzük, míg a borpárlat el nem párolog. Ezután felöntjük marhahús alaplével, amit legalább öt percig forralunk, amíg a folyadék a negyedére nem csökken. Hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk ízlés szerint, és olyan sűrű állagúra krémesítjük nagyobb lángon, hogy ne folyjon le a kanál hátáról.

A fokhagymás parajt úgy készítjük, hogy a felhevített vajra rányomjuk a zúzott fokhagymát, és két percig sütjük. Ekkor hozzáadjuk a zsenge vagy mirelit parajleveleket, sózzuk, borsozzuk. Addig pároljuk, míg a paraj össze nem esik. Tálalás előtt a levét lecsöpögtetjük.

A legvégén a bélszínt sütjük meg: ha közepesen átsütve szeretjük, akkor kevés vajon, két-két percig sütjük egy-egy oldalát, aztán négy-öt percig hagyjuk pihenni. Tálaláskor a tetejére vagy mellé csorgatjuk a zöldborsmártást, és hozzá kínáljuk a parajt és a krumplipürét. 

Sportkarrierjében mire emlékszik vissza a legszívesebben?

Az utóbbi években nem úgy jöttek az eredmények, ahogyan szerettem volna, ez mindenképpen nehezebb időszaknak számított. De mindig úgy érzem, hogy maradt még bennem plusz töltés, igyekszem elővenni az erőtartalékaimat, hiszek önmagamban. A legszebb pillanat az volt, amikor megházasodtam, illetve az, hogy előtte a kazanyi világbajnokságon 200 méter pillangón sikerült aranyérmet szereznem! Amúgy nekem már az is örömöt szerez, ha hasznosan telik el a napom. Ha valami viszont nem úgy sikerül, ahogyan szeretném, nem az valósul meg, amit elvárok, akkor nagyon mérges tudok lenni.

De ön nem olyan, aki egykönnyen feladna bármit is.

Soha nem szabad feladni, mert mindenből van kiút! Szeretem betartani a játékszabályokat, például odafigyelek arra, nehogy szabálytalanul parkoljak, és elvegyem másnak a helyét. A barátság számomra ott kezdődik, ha éjjel kettőkor felhívhatom, és semmit sem kérdez, csupán a segítségemre siet, és ha ő hív fel engem éjjel kettőkor, akkor én sietek a segítségére.

És készül már a civil életre?

Szeretnék a civil életben is érvényesülni egy jó szakmában, és jó lenne, ha egész életemben egy boldog család venne körül. Az idősebb koromat pedig úgy képzelem el, hogy üldögélek a kertben és olvasgatok...