Az életműdíjas borász eltörölné a zéró toleranciát

2021.11.10. 06:40

A napokban adták át a budapesti Marriott szállóban a hazai borászszakma jeles képviselőinek a Vince Díjakat. A rendezvényre kollégánk, Bakcsy Árpád is meghívást kapott, aki elmélkedett kicsit a borfogyasztásról, és beszélgetett az életműdíjas Bock Józseffel is.

Nagy nemzet a miénk. Legalább is alkoholbevitel szempontjából. Dobogón a helyünk, ahogyan erről tavaly írtuk is az Indexben: egy főre vetítve egy év alatt átlagosan mintegy 2,4 liter szeszt juttatunk a szervezetbe. Ennek nagy részét az olcsóbb sör teszi ki, ami évszázados hagyományaink fényében, miszerint borszerető és pálinkabarát nép vagyunk, némiképp meglepő.

A felnőtt lakosság kétharmada viszont bort is iszik.

Ami azt jelenti, hogy milliós nagyságrendnek van képe, véleménye a borokról. Ha őket mind megkérdeznénk, aligha volna meglepő, hogy a nagy számok törvénye alapján valamilyen PET-palackos lőre lenne az év közönségbora, vagy kisebb környezetben valamelyik helyi koma pinceförmedvénye.

Ehhez képest nem óriási a VinCE Magazin merítése, hogy 7000 szavazó döntése alapján 26 kategóriában díjazták a hazai borokat, és ezenkívül pálinkákat, párlatokat, borcímkét, borbárt, borászatot, borkereskedést és életműdíjas borászt. A nagy lépés inkább abban van, hogy végre valaki megkérdezte magukat a borfogyasztókat is. 

Igaz, abban a formában, hogy egy szakemberekből és közéleti borszeretőkből álló grémium kategóriánként három-három jelöltet adott meg a választás alapjául. Ezzel szerencsére kizártak olyan tételeket, amelyek ugyan jól fogynak országosan, de nem a minőséget képviselik.

Ugyanakkor olyan borok se nagyon kerülhettek be, amelyek nem a magazin gyakori szereplői. Az viszont, hogy csak hétezren szavaztunk, már a mi lustaságunk. Vagy annak is köszönhető, hogy több csatornán kellett volna elérni a fogyasztókat. Mindenesetre ha ez csak egy sorozat kezdete, akkor érdemes lesz majd többünknek kattintani az elkövetkező szavazásokon.

Az ünneplés mellett azt is látni kell, hogy a borral foglalkozóknak komoly kihívásokkal kell szembenézniük. A pandémia miatt a horeca szektorban (hotelek, éttermek, kávéházak) drámaian csökkent a borok forgalma (hiába nőtt az online értékesítés), és ez csak nagyon lassan ér el a korábbi szintre, ellentétben a sörökkel és az égetett szeszekkel, ahol ez a növekedés sokkal látványosabb. Főleg a fiatalabb fogyasztók körében. A feladat az volna, hogy a vedelés helyett megtanítsák nekik a kulturált borfogyasztást, érthető-értelmezhető és megfizethető, ugyanakkor divatos termékekkel.

A fogyasztói szokások látványos változása, az energia-, a bér- és a szállítási költségek növekedése, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatása miatti gondok mind azért kiáltanak, hogy további pénzeket injektáljanak az ágazatba, a benne dolgozók pedig komolyabban összefogjanak a korábbi önös érdekek kergetése helyett.

A 2021-es Vince Díj közönségszavazás nyerteseiből ez a tucat a mi kedvencünk

Etyeki Kúria Sauvignon Blanc 2019

Bussay Pince Kövecs Pinot Gris 2018

Figula Pincészet Sóskút Olaszrizling 2018

Kovács Nimród Borászat Chardonnay Battonage 2016

Szepsy István Úrágya Furmint 2017

Lajver Borbirtok Premium Rosé 2020

Balla Géza Sziklabor Kadarka 2017

Vylyan Szőlőbirtok Mandolás Cabernet Franc válogatás 2016

Gere Attila Solus Merlot 2018

St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet Merengő 2017

Heimann Pincészet Barbár 2017

Kreinbacher Birtok Brut Classic

(A 2021-es Vince Díj nyerteseinek teljes listája itt tekinthető meg.)

Az óvatos és a makacs sváb

Nagy megtiszteltetés, amikor jutalmazzák az embert – vallja Bock József, aki a közönségszavazatok alapján Vince-életműdíjat vehetett át. – Mindig fontos volt számomra a versenyzés, mert ennek tükrében látom, hol tartok, hogyan fejlődök. Amikor édesapám halála után először készítettem el a saját boromat 1981-ben, és nyertem vele több helyen is, az inspirált, hogy elindulhatok az utamon. 1987-ben már palackoztam az Oportót és a Sillert, 1991–1992-től pedig közvetlenül szállítottam a Gundelnak. Két hektárral indultam, és noha azt mondtam, hogy egy családi borászat ne nőjön 15 hektár fölé, ma már kilencvennél járunk, és folyamatosan fejlesztünk. A boraink mellett egy 40 szobás wellness- és borszálló, valamint egy étterem is a Bock márkanév része. Ehhez sok pénz kellett, de mert

óvatos sváb gyerek vagyok,

ezt mindig megfontolt hitelfelvétellel és pályázatokkal, saját magunk oldottuk meg. A jövőben is így kell fejlődnünk tovább, mert a környezeti változások miatt előbb-utóbb Villányban is meg kell valósítani a csepegtetéses öntözést a szőlőben, és szárazságtűrő klónokat is kell telepíteni. Idén már erősebben megérezte mindenki, hogy nagy a baj, mert harmadával kevesebb eső esett. Még szerencse, hogy nagyrészt agyagos a talaj nálunk, ezért csak 20 százalékkal volt alacsonyabb a termés mennyisége. Olyanra még a kilencven évet látott helyi öregek sem emlékeznek, hogy a Karasica kiszáradt volna, ami most nyáron egy hónapra megtörtént.

A holnap egyik nagy feladata az lesz egész ágazat számára, hogy nyolcvanévnyi tetszhalál után újra legyen hiteles és eredményes bormarketing. 

Ehhez jó lépés lehet az, hogy ennek alapjához minden eladott liter bor után a termelők adnak egy forintot, amit az állam kettővel egészít ki.

Elkerülhetetlen az is, hogy hiába erőszakolják ellentétes irányba a multik, a borászatoknál árat kell emelni, mert csak így lehet többet fizetni magáért a szőlőért. Az szomorú vicc, hogy tíz éve még 250 forintot adtak a borszőlő kilogrammjáért, ma pedig csak 160-at. De Villányon kívül hallottam már 100 forint alatti árakat is. Így nem lehet minőségi bort készíteni.

Amit még talán ennél is fontosabbnak tartunk, az a zéró tolerancia eltörlése.

A kulturált borfogyasztást leginkább a vendéglátásban tudnák megtanulni a fiatalok és élvezni a vendégek. Nekem személy szerint pedig azt kellett mostanában még megtanulnom, hogy engedjem a gyerekeimet szabadabbra a hordóknál és a tartályoknál. Ugyan

makacs sváb gyerek is vagyok,

de most már belátom, hogy a borstílussal is fejlődnünk kell. Egyik kedvencemet, a Hárslevelűt már nem 22-es cukorfokkal szüreteljük, és nem testes fehérbort készítünk belőle, hanem friss, gyümölcsös, ropogós nedűt, amelyet egy éven belül érdemes elfogyasztania a vendégnek. A nagy testű, csúcsminőségű villányi vörösök mellett ez a könnyebben megfizethető, fiatalos stílus lesz a járható út.



  • Hírek
  • Hírek