Gyöngyszem a Pozsonyi úton

2022.01.03. 14:58

Lehet, hogy anno a Pozsonyi úti Szamovár presszó nevét a szovjet–magyar barátság ihlette. Talán ez a név védettséget nyújtott minden alantas támadás ellen, hiszen ki merte volna az elszamovárosodás korában hangos nemtetszését nyilvánítani egy presszó teljesítményét illetően, mondván, hogy hamisítják a kávét meg a teát. De az is lehet, hogy a szamovár a „nagyoktóberi” előtti csehovi időket volt hivatott felidézni, és éppen a csendes polgári ellenállást szimbolizálta.

Mindenesetre az egykori Szamovár manapság Babka néven kelt új életre.

A környék hemzseg az ínyenc helyektől, a legszebb békeidőket idézve. Többnyire a környék lakói népesítik be ezeket, felér egy gasztronómiai utazással. Sziget a nagy nihilben. Nincs a városnak még egy ilyen lakónegyede, ahol az ott lakók a legfőbb haszonélvezői a helyi vállalkozásoknak.

Ebben a támogató közegben virul a Babka. Kulináris karakterét illetően lazán előadott modern levantei konyhát visz. Tucatnyi mezze- és shakshukavariáció, a főételek némelyike szintén észak-afrikai ihletésű. Rendkívül barátságos belső tér, zegzugos, szinteltolásos, érezhető, hogy kifejezetten családi, sokgyerekes eseményeket támogató a közeg. Talán csak a mosdó megközelíthetősége – meredeken forduló lépcső – az, ami nem túl vendégbarát. Udvarias fiatal felszolgálók – nem is kevesen – igazgatják a belépő vendégeket. Vonzóan privát, informális hangulatot árasztó hely.

Egy pohár ajándék prosecco után a házi zsidó tojást kérem, meg forró sültparadicsom-levest pisztáciával és kecskesajtos sült céklát.

A zsidó tojás akkor jó, ha nem sajnálják belőle a zsírt, legjobb, ha liba-, de lehet kacsazsír is, ebben ez utóbbiból van bőven, és a mustár sem hiányzik, viszont sótlan egy kissé. Az is fontos, hogy egyenlő arányban legyen benne a tojás sárgája és fehérje, ebben inkább a darabos fehérje dominál, bocsánatos bűn. Azonban a marinált, diszkréten savas lilahagyma helyreteszi az egészet, meg a szenzációs péksütemény, ami langyos, foszlós, ropogós. Bravó.

A sült paradicsomból készült sűrű leves életmentő, a pisztáciabetét egy kis hétköznapi mágiát varázsol bele. Több zöld még jobbá tenné, meg egy kis pikáns mellékíz sem ártana, határozottabb lehetne a sav-édes arány kontrasztja, de ez már csak amolyan „belekötök az élő fába is” szöveg. Nyugi: jó a leves.

A cékla-kecskesajt kombináció alap klasszikus, sok múlik azon, hogy milyen előkezelést kap a cékla, sütik, főzik, miben pácolják és hogy milyen minőségű a kecskesajt. A cékla feltehetően sült, kedvező állagú, azonban a pácolása kissé szegényes, bátrabban tocsoghatna az olívában, gránátalmaszószban meg egyéb citrusokban, több zöldet is kaphatna. A kecskesajt morzsalékos, túrós állagú, nem túl izgalmas ízű, a hőkezelés nyomán kissé száraz, kommersz készítmény. Nekem csalódás, mert bőven többet vártam ennél, és egy kis elszántsággal, gazdagabb fűszerezéssel, jobb minőségű sajttal könnyen létrejöhetett volna.

A ropogós bundás csirke néven futó fogást választom, ami bővebben így szól: baharatfűszeres, szuperropogós sült csirkemellcsíkok, gránátalmás-aszalt gyümölcsös coleslaw-salátával, friss fűszerekkel, házi aiolival.

Fel van adva a lecke.

A csirkemellen ott szokott lifegni egy vékony kis filé. Erről van itt szó. Ez egy igen delikát hús, ami ennek megfelelő hőkezelést igényel, ellenkező esetben kiszárad. Íme a baharat-fűszerkeverék: paprika, koriander, szegfűbors, fokhagyma, római kömény, fahéj, szerecsendió, kardamom, szegfűszeg. Hát van benne rendesen anyag, az biztos. A bunda tényleg ropog, bár kissé vastagnak érzem a benne lévő húshoz képest, a fűszerkeverék fékezett mértékben érződik, de ez így van rendjén. A húscsíkok éppen hogy megőrizték szaftosságukat, talán a vastagabb bunda miatt tovább kell sütni őket, és ennek nyomán könnyen kiszáradhat a hús. A lila és fehér káposztából készült saláta feltehetően joghurtos-tejfölös keveréket kapott, és nem házi majonézt, elég tompa ízesítésű, a sárgarépa-karikák háziasan felszínes gyorskezű készítésről tanúskodnak. Sokkal intenzívebb egybeolvadást várnék, és ezt a nagyobb mennyiségű dresszing biztosíthatná. A gránátalmás ízesítés csak igen nagy jóindulattal fedezhető fel. Ellenben az aioli szinte tökéletes, bár több lenne belőle, mindjárt megoldódna minden panaszom.

Sáfrányos tokhaltagine: marokkói haltagine magyar tokhalfiléből, sáfrányos-citromos szószban, olívabogyóval, zöldfűszerekkel és cukkinivel, mazsolás, mandulás tiszaörsi tarhonyával.

Azt nem merném állítani, hogy csak egyféle sáfrányos haltagine létezik e világon, de azt már inkább, hogy bármennyi változata is legyen, azért néhány alapvetően azonos jellemzője mindegyik változatnak van. Az egyik, hogy a halat sáfrányos, olívaolajos, citromos, paprikás, gyömbéres, korianderes, petrezselymes pácban fürdetik elég hosszan. Ez már önmagában félig elkészíti a halszeleteket. A másik ilyen nagyjából kötelezőnek mondható elem a ras el hanout néven ismert fűszerkeverék: szerecsendió, fekete bors, szerecsendió virága, fahéj, kardamom, gyömbér, kurkuma, római kömény, szegfűbors, koriandermag, paprika, görögszéna, Cayenne-bors használata. Hogy aztán teszünk-e bele marokkói citromot meg olívabogyót, az már szabadon eldönthető, bár ezek nélkül nem teljes értékű a kreáció, szóval érdemes követni a hagyományt.

A tagine-ban főzésnek az az értelme, hogy az aránylag magas, csonkakúp-formájú fedő alatt gőz keletkezik, így az edényben felül lévő nyersanyagokat szelíden gőzöli, míg az alul lévők, amelyek közvetlenül érintkeznek a hőforrással, gyengéden forrnak, gyöngyöznek. Ez például a hal esetében kifejezetten barátságos megoldás.

Íme a recept!

Először az edény aljára tesszük a felkarikázott sárgarépát, rengeteg hagymát vékony karikára vágva.

Külön készítjük a paradicsomot: meghámozzuk, kiszedjük a belsejét, leszűrjük, és így, magok nélkül visszaöntjük a levét a felaprított paradicsomhúshoz, adunk hozzá fokhagymát és szerecsendiót, és ezt tíz percig lassú tűzön összefőzzük.

Amikor készen van, a nyers sárgarépát, hagymát és az így kapott előfőzött paradicsomot tesszük a tagine-edény aljára, ebben a sorrendben egymásra rétegezve.

Ezt lefedjük a tagine-tetővel, és 180 Celsius-fokos sütőben harminc percig sütjük, hogy a hagyma-répa-paradicsom keverék éppen annyira karamellizálódjon, amennyire szükséges. Ez lenne az alapszósz, amire ráhelyezzük a bepácolt halat, hozzáöntjük a páclét, és néhány szelet citromot meg bőven fekete olajbogyót szórunk rá.

Visszatesszük a sütőbe fedővel, és készre sütjük-pároljuk, ami a hal esetében legfeljebb tíz percig tarthat. (A ras el hanout fűszerkeveréket ízlés szerint használhatjuk a pácban és az alapszószban is.)

Az elkészült halhoz tálaljunk kuszkuszt.

Ez lenne a klasszikus verzió, ehhez érdemes mérni a többi változatot. Itt, a Babkában a gusztusos fekete cserépedényben szinte még gyöngyözik, buborékolgat a forróságtól a paradicsomszósz, ami kifejezetten a javára szól. Benne a szabálytalanul változó méretű haldarabok készültsége megfelelő. A szósz nem több egy átlagos paradicsomszósznál, jellemzően a paradicsom savai érvényesülnek, bár néhol előkerül egy-egy hagymacikkely, de az elvárható édes-pikáns-vibráló fűszerkavalkádból szinte semmi. Hiányzik a citromkarika és az olívabogyó is. Egyedül a cukkini viseli némi nyomát a sáfránynak. A paradicsom savassága nem helyettesítheti a citrusos ízeket, így a szósz elég egysíkú.

Legnagyobb hiányossága, hogy nem érvényesül a sáfrány: mintha kifelejtették volna. De még így, ebben a – nevezzük – bátortalan kiszerelésben is korrekt készítmény. A „tiszaörsi” tarhonya – gondolom, ott gyártják – bármennyire is kézműves termékként hirdetik, nem tűnik annak. Kurkumával ízesített lében főtt, ettől olyan szép sárga, viszont sótlan, de segítségére siet az aranymazsola és a pirított feles mandula. Egymagában nem túl ütős, de belekeverve a paradicsomszószba már inkább muzsikál.

Ha azt mondom, hogy ez a fogás bájosan felületes, akkor ezt semmiképpen sem szánom sértésnek, inkább azt a tételemet erősíti, hogy a Babka olyan, és tényleg olyan, mint egy nyitott otthon, ahova csak a barátok, a jó ismerősök, a családtagok, a feltétel nélküli hívők járnak. Gyöngyszem a Pozsonyi úton.

Pierre gasztroesztéta.

A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Aranyköpések

Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben

MEGVESZEM
Pierre

Pierre kóstolgat, mesél, és a gasztronómia varázslatos világába kalauzol.

MEGVESZEM