Sóskafagyi sokkolt a Gourmet Fesztivál első napján

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is fenyegető felhők gyülekeztek az égen, de eső helyett szerencsére inkább némi napsütéssel startolt el a 2025-ös MBH Bank Gourmet Fesztivál a Millenárison. Harmadik alkalommal rendezik meg tavasz utolsó hétvégéjén a közkívánatra immár három helyett újra négy napon át tartó gasztronómiai eseményt, amely május 22. és 25. között várja a látogatókat.

A rendezvény sajtónapján még nagyban folyik a készülődés, megy a kipakolás és a rendezkedés, de az illatokból, a standoknál szorgoskodó szakemberek lelkesedéséből, és az egyre növekvő tömegből már érezzük, szinte magunk előtt látjuk, milyen lesz, amikor ínyencek ezrei falatoznak a bódék között.

Kétség sem fér hozzá, hogy minden érdeklődő találhat valami számára izgalmas újdonságot, hiszen több mint hetven étterem, cukrászda és egyéb kulináris vállalkozás kínálja egyedülálló fesztiválmenüjét. Legyen szó hazai klasszikusról, trendi nemzetközi fogásról vagy új hullámos desszertről, bőven van miből választani.

A rendezvény vezérmotívuma idén a „kedvencek”, ami annyit jelent, hogy az ország legjobb szakemberei kedvenc alapanyagaikat, termelőiket, ételeiket, ezzel együtt saját személyes történeteiket hozzák magukkal a gasztronómiai fesztiválra. (A teljes felhozatalról ebben a cikkben írtunk.)

Túlszárnyalta az elvárásokat 

Kóstolónkat a BiBo standjánál kezdjük, ahol Gulyás croquette-et és BiBo lángost (mangalicasonka, torma, tejföl, mustár) kérünk. A Dani García nevével fémjelzett étteremlánc budapesti gyöngyszeme annyira gusztusos ételeket kínál, hogy muszáj azonnal letesztelnünk, és milyen jól tesszük. A panírozott gulyásgolyók, na meg a lángos is túlszárnyalja az elvárásunkat, ráadásul a BiBo mellett található BOTANIQ Bár italkülönlegességei – köztük Krug champagne-ok széles választéka – is tovább fokozzák az ízorgiát.

Itt debütál a Tokaj-spritz, amely egy kései szüretelésű, édes cuvée (Katinka), Patrícius alapú bor zsályával és barackkal, és az aranyló tokaji naplemente hangulatát hozza el a fesztiválra, és remekül passzolt a croquette-hez, de a fűszeres, zöldjegyes gin, a Blumenizer sem okoz csalódást.

Az élményt a Quí és Sáo ételeivel folytatjuk: az ázsiai (thai–vietnámi–kínai) ízvilág teljesen magával ragad, köszönhetően a pikáns, mentalevéllel kínált mangósalátának, a kantoni csilivel megspékelt csirkés dumplingnak (azaz töltött batyunak) és a tejszínes-epres mochinak. Magunktól talán sosem tálalnánk paprikával az édes gyümölcsöt, de a párosítás meglepően jól működik, és a krémes ízbomba, a mochi is kellemes élmény a legutóbbi csalódásunkhoz képest – pedig akkor Makaóban, autentikus környezetben kóstoltuk az édességet.

Nem hagyjuk ki a Salt Bakery finomságait sem: egy kardamomos bullart kóstolok, amelyet egy fantasztikus, kissé fűszeres, igazi skandináv élményt okozó fahéjas péksüteményként jellemeznék, ráadásul ehhez a konkrét ételhez még egy pici Stauning whisky is jár, azt sem utasítjuk vissza. Kollégám a sós ízek felé veszi az irányt, itt egy fűszeres, mangalicazsíros, hagymás kenyérszeletet vesz, ami akkora, mint egy lepedő, és jó néhány fogással a hátunk mögött már nehezére is esik megenni.

A Monokini Kantin egészen új köntösben tálal elénk egy churrost – a megszokott, édes ízvilág helyett a sós, Cheetosra hajazó ízek érvényesülnek: ez a Cheeros. A húsos ételeket itt mellőzük, a tormás, tonkababos fagyiszendó mellett tesszük le a voksunkat, a finomságokat pedig egy-egy pohár vermuttal és cavával öblítjük le.

Mielőtt teljesen elhagyna minket az erő, betérünk a Jardin Cukrászdába is, ahol egy csokoládés újfehértói meggydesszertet és egy créme brulée égetett tésztát eszünk. Előbbiben a csokoládé kissé keserű az ízlésünknek, és elnyomja a meggy ízét, utóbbi azonban szintén nagyon bejön, még a vaníliadarabokat is felfedezzük a desszertben.

Mi ennyit bírunk szusszal, az említett kóstolók után visszavonulót fújunk. Akármennyire is szeretnénk, nem tudunk rosszat írni az általunk fogyasztott tételekről, ami különösen nagy szó egy válogatós ember szájából…