Ez a poszt a következő Percről percre része:

Szeszt oszt az Index a Blahán

új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Szeretettel köszöntünk mindenkit innen a Blaha Lujza térről, ahol az ország első online közvetítésű forraltborosztása veszi kezdetét az Index jóvoltából.
  • Szily László, a gurmand speciális receptje szerint készítettük el a rászorulóknak a forralt bort az ötvenéves gulyáságyúból. Saccra egyharmad rész vizet adagoltunk a Gál Szőlőbirtok és Pincészetből származó olaszrizlinghez és kékfrankoshoz. A gulyáságyúban egyszerre kétszer 80 liter és egyszer 40 liter bor forr. A tervek szerint nádcukrot akartak karamellizálni szakácsaink (Szily és Bár Tiger), de ezt majd jövőre. A fiúk vadul fűszereztek, véletlenszerűen szegfűszeget, szegfűborsból rengeteget, tettek bele fahéjat, narancsot, citromot, és László az oviba szánt mandarinját is beletette.
    Fotók: Huszti István
  • PR-eseményünk összetartó kapcsát, a gulyáságyút annak idején a hadsereg rendszeres főzőalkalmatosságként alkalmazta, mi most egy totalcaros kapcsolat révén szereztük. A gyönyörű ágyú idevonzotta Marsi Lászlót, aki 1963-1965-ig a néphadsereg szakácsa volt, és pont ilyenen (vagy ezen) főzött. Hogy hol, azt hadititoknak minősítette. "Bonyolult volt ezzel főzni - mesélte -, ha nem működött a tűz, akkor megette a fene." Olyan ételt lehetet vele készíteni, ami nem kozmált le (gulyáslevest vagy káposztát), pedig a muzeális darabban az edényeket a teflon ősével, valamilyen alumíniumötvözettel bélelték ki. A gulyáságyúk ma már gázzal mennek, a mienk fatüzelésű.
  • A hátam mögött feltűnt egy embernél nagyobb, bugyirózsaszín, plüss reklámdisznó, ezzel egyidőben belevágott a Specko Jedno, már legalább 50 járókelő szalonspicces. Az Index gulyáságyúja körül már többen vannak, mint mondjuk egy MTK-meccsen. Aki teheti, hagyja abba a munkát, és jöjjön a Blahára.
  • A vidám ritmusok legnagyobb meglepetésünkre igazi hírességet csaltak a Blaha Lujza térre: az egyre forraltborközibb hangulatban nevetgélő borozó közönség soraiban kiszúrtuk Kula bácsit, az ismert rajzfilmhőst. El is készítettük az első miniinterjút:

    Index: Mi szél hozta errefelé?

    Kula bácsi: A reformfolyamatot szeretném támogatni a jelenlétemmel.

    A Specko Jedno már a második ráadásnál tart, szakállas embrió száguld a Combinon, énekli Bori, a hangulat Izland és egy belize-i kókuszpálma-strand között ingadozik, szenvedélyesen.

  • Akárki akármit mond, mi nagyon szeretjük az Alföldet, azon belül meg pláne a Gál Szőlőbirtok és Pincészetet. Amely e borrégió egészen északi részén munkálkodik, miszerint Szigetcsépen és környékén. A Dignisz Éva-Gál Csaba házaspárnak 96 hektárja terem, változatos a fajtaválasztékuk, ezerhektós pincét birtokolnak, ez általában megtelik borral, amelyből 15-20 ezer palacknyit töltenek le, a többi lédig próbál érvényesülni. Aki többet szeretne tudni róluk, kattintson ide ügyesen.
  • Az a zöld angyalkájuk? - kérdik Ruttkai Boriról, aki épp próbál elköszönni zenekarával (legutóbb a Jövő Házában láttuk őket így együtt). Jaja, válaszoljuk mereven az ezüstdzsekis negyvenesnek. Még keveset ittunk. "Egy picit csak, egyet még" - könyörög egy szakállas bácsi, nehogy elköszönjenek a zenészek. Megpróbálunk eljátszani még egy József Attila számot, mondja Bori kis tanácstalanság után, mi illik ide. Bori egyébként zöld puffancs ruhába préselte fekete pulcsiját, de ezt biztos írták már páran. Amikor tükröt keresett, nem adtunk neki, nekünk tetszik, ez a lényeg. Huszti Pista hajléktalanokat fotóz közben balra, egyikük nem engedi: hagyd szőlőallergiás, röhögnek rajta a többiek. Folyik az élet, indián zenészek is rákapcsoltak a 7-es megállójában. Mindenki jöjjön! Viszontlátásra, mondja Bori, aki már többször elköszönt. Igazából azért mondom, hogy vége mindig, mert bátortalan vagyok, mint két őzike - jegyzi meg magáról, amire a bácsi is megnyugszik, majd levete zöld estélyijét.
  • A hangulat határozottan közelebb kerül a karibihoz, a háttérben színes buzogányokat hajigál két hippi származású olvasónk, az aluljáróból érkező hírek szerint két vendégünket már megfektette a kisérleti forralt bor. Van még kábé 150 liter, jöjjenek minél többen.
  • Azt például tudták, hogy az idén alföldi termelő nyerte el az év borásza címet? Igaz, nem Gálék, hanem Frittmann János, aki valamivel délebbre, Soltvadkert környékén munkálkodik áldásosan.
  • Most a Bohemika Orkesztra kezdett rózsaszín pulcsis énekesnővel, balkánias cuccot nyomnak, a közönség meg kezdi venni a cigányzenét, legalábbis innen úgy tűnik. Bori hajléktalan hódolói már lepattantak, és most az első sorban bólogatnak elégedetten. (Egyébként a gitárosok elvették a székeinket, hogy azon verjék a lábukkal a ritmust, ezért guggolva közvetítünk.)
  • "Nemzeti kockázatközösség" - fordul hozzám Kula bácsi, a buli egyre szurtosabb díszvendége, de nem tudja folytatni, mert a zenekar magával ragadja a környék összes kétlábú lakójával együtt. Talán százan is verik már a taktust - "a csípőjének a járása" - a város legjobb outdoor élőzenés berúgásán. A szubtrópusi hangulatban e pillanatban egy angol szetterrel bővült a helyben táncolók közössége. Kula bácsi mintha a salátástálban kotorászna, egy pohár szegfűborsos borral a kezében.
  • Eredetileg fűszeres borral és zenével vártuk volna a közönséget, de Tiger barátunk - van, aki emlékszik a Bárra, az első magyar valóságsóra? -, aki a bor egyik felét megfőzte, meglepett minket egy komplett bulira elegendő hidegtállal. Tegnap este ugyanis egy karácsonyi bulin olyan ügyesen sütötte a malacot, hogy a tömeg hozzá sem nyúlt az elit étteremben készült hideg kajákhoz. Na, most aztán tényleg hidegek, a krémekből és salátából még akad, jöjjön, aki kedveli az egészségesen jeges fogásokat.
  • Szomorú, de Magyarországon sajnos nem nagyon lehet jó forralt bort inni. Mégpedig azért, mert a forralt bor forralói azt hiszik, mindegy, milyen az alapanyag, menjen bele sok fűszer és még több cukor, oszt jó napot. Ez egy nagy marhaság, ahogy pörköltbe sem jó a lőre, ugyanúgy nem jó forralni sem. Eddig a legjobb forralt bort közterületen a Nyakas Pince jóvoltából ittuk öt-hat éve a Vörösmarty téren. Reméljük, most a mienk sem rosszabb.
  • Index: Regionális biztosítók korlátozott versenye, vagy teljes piacnyitás?

    Kula bácsi: Aki hozzá mer nyúlni a nagy ellátórendszerekhez, annak velem gyűlik meg a baja.

    Bréking nyúz: a bort nem más, mint a farkasmihályista rendőrterror áldozata, a tüntetésről tudósítás miatt megbüntetett Bogád Zoltán meri éppen. Aki a közelből olvas, nézze meg élőben a jogtiprás áldozatát!

  • Bevált a terv, a szeretet fénysebességgel terjeszti az Index a Blahán. Kollegánk, akit mi csak Balázsként emlegetünk, felhívta figyelmünket a szinte látható szeretetsugarak terjedsére, amit néha a felettünk átrepülő galambhadak tesznek még érzelgősebbé. Egy ritmusra ver a szívünk, és hajlik a lábunk, a hajléktalanok az emósok vállára borulva ünnepelnek, a hippik a diszkósokkal nevetnek együtt, legvidámabb törzsvendégünk minden énekesnőbe beleszeret, lassan már az énekes fiúkba is. "Figyeljetek, ha meghalok, ezt akkor is folytassátok tovább!" - rendelkezett Balázs, és ezt meg lehet érteni.
  • Rojtos bőrnadrágban, rojtos bőrkabátban, orrnyergén átívelő ezüst csíkkal mosolyog egy indián, és kezében gőzölgő poharat tart. A Blaha Lujza tér vidámabb, mint valaha, mennyből várjuk még az angyalt, télapó ittas. Egy vendégünk szerint akár 20 pohárral is meg lehet inni, ő egy vödörnél tart, "a forralt bor nem egy izmos valami". Még a nap is süt.
  • "A neohippizmus erejét mutatja, hogy a bulit ellepték a kutyák, és az ejtőzést követően újraéledő, rasztahajú buzogányosok" - pedánskodott Kula bácsi, aki a túl sok forralt bortól mindig ilyen hangulatba kerül. De megint nem figyelt rá senki, mert Krisztián, a tizenkét éves kölyök a capella koncertbe fogott. A tömeg nevet. Kis híján tombol, de mindenképpen a kiskorú előadó hatása alá került.
  • Ha Krisztián stand up komédiája véget ér, következik Menyus - itt hangol a jobb fülem mellett -, utána pedig a magyar csodahiphopper, Copy Con. Szóval még bőven érdemes lejönni, bor rengeteg van, jó szegfűborsos-narancsos.
  • felrebbent a levegőbe egy csomó galamb és rokonszenvező szociológushallgató. Menyus sokkolja a közönséget. A bor azért népszerű maradt. Három év, és nem lesz értelme megrendezni a Sziget fesztivált.
  • "Szerzek a hajléktalannak egy jó estét?" - énekli Menyus a mikrofonba nyútjva, miközben eléggé ledepizte itt a hangulatot. Közben a hajléktalanjainkat ez sem zavarja, nyolcan döbbenten állnak előtte, de a többi negyven sorrá alakult, hogy megszerezze a kajaosztásnál megmaradt három kaszinótojást. (A tonhalsaláta, humusz, krumplisaláta rég elfogyott.) "Ez volt a szám" - dünnyög maga elé a piros kapucnis gitáros, ha már taps nincs, aztán két perc szólózás után odaszól Menyusnak: "kezdd már el". "Beinduul, beinduul, új cimborák után néz, hisz újságot szerkeszteni még sem olyan móka!" - üvölti mélán az énekes, kár volt biztatni. Közben a gitáros maga elé káromkodik: "a hosszú számaink bazmeg, ez nem is szól". Egy hajléktalan meg mögötte elkeseredetten magyarázza "ez ritmushangszer barátom". De kitartás, mindjárt jön az új együttes!
  • De Pándi Balázsék előtt még a 12 éves Krisztán veszi át megint meglepetésszerűen Menyustól a mikrofont, és rögtönöz összevissza, egyesek szerint kisérleti cigányzenét nyom, de még mindig messze nagyobb a sikere, mint Menyusnak volt. Közben a kaja elfogyott, a kenyereket pakolják már csak a szatyrokba kedves hajláktalanjaink. Ti jobbak vagytok, mondták nekünk a szomszédos Hare Krisnásokra utalva. Az Étel az életért közalapítvány lencsét oszt ugyanis mellettünk. Most, hogy elfogyott a kajánk, kicsit megsértődtek, de Krisztián azért kiabálja a mikrofonba azt is, hogy itt van a bor, vigyék. A sor nem is apad.
  • A vájtfülűeknek érdemes még most elindulni otthonról, mert egy exkluzív formáció, Pándi Balázs és Ferike duója kezdett bele a jammelésbe. Pándi iszonyatos sebességével és technikájával nedvesíti a tér összes bugyiját, és a zenekedvelők tátott szájjal borulnak le Magyarország legjobb dobosának tudása előtt. "A szaxofonost még csak a fél Papp Laci Aréna hallja, arra rakhatnátok még eegy decibellt" - elemzi az egyik otthontalan járókelő. Közben a téren kissé kezd elszabadulni a pokol, a rászorulók egyre akaratosabbak: "Miért vesz engem körül ennyi istenverte idióta?!" - kérdezi egy távolabb álló, majd a borát a szökőkútba dobja.
  • Az úgy volt, hogy a Művelt Alkoholista magasan kvalifikált/tökéletesen amatőr szakértői is kilátogatnak a térre, megkóstolják a bort, majd struktúráról, savról, tanninról, virágos illatokról, mineralitásról és animalitásról, valamint lecsengésről fognak értekezni. De nem látogattak ki. A bor azonban ettől függetlenül finom, és kész.
  • Copy Con belekedett az MC-zésbe, Jamaika beköltözött a térre. Copy Con is jótékonykodik, de azért azt megsúgjuk, hogy holnap lesz a A nép hangja című lemezének bemutatója az A38-on. "Nem szeretek pohárból inni" - mondta az egyik sorban álló a gulyáságyúnál, majd elővett egy kétliteres flakont. Egy másik beletüsszentett a borába, egy darabig nézte a tetején úszkáló turhát, kicsit elgondolkozott, majd megitta. Tapsolni azért nem szeretnek annyira, mint inni.
  • A Santa Diver sodrós monoton underground jazzt ígér, míg összeszerelik a felszerelésüket, közben Copy Con fellépése félbeszakadt, a mikrofont javítgatja, a közönség pár tagja (igen, 90 százaléka még mindig sorban állva távolodik a zenekartól a borosztás előtt, de tizen a "színpad" előtt állnak, és készülnek a következő sorbanállásra) szóval páran kétségbeesve kiabálnak Copy Connak, hogy "gyere visszaaa!". Megjavult a mikrofon, újra belekezd, mire hárman is ordítják, hogy "igeeen, igeeen". A helyzet jelenleg: négyen ugrálnak, tizen bólogatnak. Copy Con közben befejezte: most sem tapsolnak, de egy fogatlan bácsi utánakiabál: "testvéreeem, Csopykon".
  • Nettó háromszáz liter forralt bor ennyi ideig tartott, szomorú látvány, ahogy többen már percek óta nem hiszik el, hogy elfogyott, és a gulyáságyúból próbálják kifacsarni a maradékot. A hitetlenek még mindig az ágyut vizsgálják, így viszont egyre többen gyűlnek a Santa Diver koncertjére. Pakolunk, a kiskorú Krisztián közben megszállta a dobokat, a sötétedést már amúgy sem akartuk megvárni a város eme kegyetlen szigetén. Néhányan törzsvendég zombijaink közül is más vizekre eveznek, hátha máshol is osztanak valamit. Ilyen jót biztos nem. Köszönjük mindenkinek, és boldog karácsonyt kívánunk!
  • Most már csak mi maradtunk, körbekérdeztem, ki hogy összegez a felszerelés elpakolása közben. Tiger szólt, hogy az indexes osztás melletti Toitoi csordultig telt. Pándi Balázs: "ez kell a népnek free jazz meg kaszinótojás". Eszter visszaszokott a cigire, Hajni majdnem sírt, annyira meghatódott. Még hozzáfűzte: "antialkoholisták is évezték". Bence megjegyezte, hogy "a szeretet és az alkoholéhség cikázott itt felváltva". Egyik törzsvendégünk szerint: "Jó buli volt, csak mindenki alkesz volt". Rómából is kaptunk lelkes sms-t, a kiskorú Krisztián meg búcsúzóul ellopta a rózsaszín műfenyőnket.